Szabadalmi Közlöny, 1929 (34. évfolyam, 1-24. szám)
1929-11-15 / 22. szám
488 SZABADALMI KÖZLÖNY 22. szám. 6. Az elsőbbség igénylésére elegendő minden oly adat, amiből az elsőbbséget megállapító bejelentést identifikálni lehet. IV. Oltalmi jogok átruházása. a) A szabadalmak, minták és védjegyek átruházásai olyanok legyenek, hogy azok lehetőség szerint az oltalmi jogok azidei állapotát, pl. engedményeket, zálogjogokat stb. híven feltüntessék. Hogy az illető bejegyzés törzskönyvjellegű vagy sem, az illető állam rendelkezéseinek lehet fenntartva, b) A bejegyzés alapját képező jogügyletet a bejegyző hatóság természetére nézve nem vizsgálhatja felül. c) Aki valamilyen oltalmi jogot átruház, legyen fizikai vagy jogi személy, eskü alatt köteles megadni az illető oltalmi jognak az átruházáskori állapotát. Az átruházási nyilatkozatot a lajstromozó ha lóságnak bizonyító erejű alakban kell beadni és abban az oltalmi jogot pontosan meg kell nevezni (lajstromszám, bejelentésnél aktaszám, sorszám vagy egyéb jelzés). Továbbá azt is meg kell adni hogy a jog kire ruliáztatik át. d) Hogy ki jelenti be a bejelentésnek j vagy a már megadott oltalmi jognak az átruházását, a. jogelőd vagy a jogutód, az teljesen mindegy. Előfeltétel, hogy a jogvesztő alany a III. alatti feltételeket teljesíti és a jogutód az átruházással egyetért. e) Alapfeltétel az, hogy az egyes államok az átruházásért díjakat szednek. f) Ez az illeték határozott összegű; ajánlatos több egyidőben történt átruházásnál bizonyos fokozatot megállapítani. g) A lajstromozó hatóság az illetékeket ne az átruházás magánjogi értékéhez szabja, akkor a vonatkozó okiratokban az ellenérték feltüntetése elmaradhat (cél: az igazság). h) Hogy a lajstrom hűségét előmozdít suk, a lajstromozásra a magánjogi szerződés megkötése után határidőt lehet előírni. A javaslat: 1 év. A határidő elmulasztása esetén a díj egy vagy többszörösére emelkedhet. A határidők be nem tartása az oltalmi jogot nem semmisíti meg. i) A származási országban érvényes okiratok és mellékleteik külföldön is hasonló érvényűek legyenek. Ha ezek az okiratok és mellékleteik német, angol, francia, olasz vagy spanyol nyelven vannak megfogalmazva, akkor fordítást nem lehet bekövetelni. k) A származási országban való átírás a jogátengedés érvényességét a külföld számára is bizonyítja. l) Védjegyátruházásoknál, amelyek a bejegyzés előtt is lehetségesek, lehetőség szerint a származási ország vizsgálja azt, hogy az illető ország határozmányainak megfelelően az árujeggyel együtt az üzem is átszállott-e az előző birtokosról az utóbbira (goodwill). Ennek a vizsgálatnak az eredménye az összes ezzel a védjeggyel foglalkozó külföldi államokra kötelező, úgyhogy az semmiféle további igazolásra nem szorul. , m) Azokban az országokban, amelyek belső törvényhozása a jegyek átruházását üzem (goodwill) nélkül is megengedi, az (J-ben említett vizsgálatot közjegyzői hitelesítés pótolhatja. n) Elsőbbségi jog átruházásánál elegendő az elsőbbséget megalapító bejelentésnek vagy oltalmi jognak a megnevezése aktaszám vagy szám szerint, a bejelentési ( nap és az ország megnevezése, eskü alatti I nyilatkozat arról, hogy a szabad rendelkezési jog fennáll és annak kinyilatkoztatása, hogy a jogutódnak jogában áll ugyanarra a tárgyra vonatkozólag az unió területén oltalmi jogokat az elsőbbség igénybevétele mellett bejelenteni és hogy ez a jog az Örökösökre és jogutódokra átszállhat. V. Rajzok. Az egyes államoknak a szabadalmi, ill. használati mintabejelentések rajzaira vonatkozó előírásaik továbbfejlesztésénél, ill. revíziójánál azokat a szabályokat kell alapul venniök, amiket az 1904 aug. 5-iki és 1926. okt. 23-iki berni értekezletek zárójegyzőkönyvei ajánlottak. Az ott lefektetett alapelvektől csak abban az esetben lehet eltérni, ha az eltérések a nemzetközi szabadalmi érintkezést megkönnyítő egyszerűsítésekhez vagy egységesítésekhez vezetnek és a bejelentőre kedvezőbbek, mint ezek az alapelvek. Oda kell hatni, hogy különösen a találmány tárgyának ábrázolása, a rajzok fel
