Szabadalmi Közlöny, 1929 (34. évfolyam, 1-24. szám)
1929-11-15 / 22. szám
22. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 487 hatalmazás) elegendő legyen arra, hogy az ország törvényei szerint jogosított képviselő, elsősorban a szabadalmi ügyvivő, abban a helyzetben lehessen, hogy minden cselekményt elvégezhessen, ami szükséges ahhoz, hogy az oltalmat a kívánt alakban kieszközölhesse. Különösen jogosítsa fel ez a meghatalmazás a képviselőt arra, hogy minden nyilatkozatot megtehessen, ami az oltalmi jog elnyerésére szükséges, pótszabadalmi vagy kiválasztott bejelentéseket benyújthasson, bejelentéseket vagy oltalmi jogokat visszavonhasson, védjegyeket megújíthasson, pénzt felvehessen, honosság vagy feltalálói nyilatkozat tekintetében jogérvényes nyilatkozatokat tehessen. Érdemes volna arra törekedni, hogy a meghatalmazás szövege lehetőleg sok államra nézve egységesen állapíttassák meg. A meghatalmazás nyelve gyanánt a lehetőség szerint az általában használatos nyelvek (német, francia, angol) elfogadhatók lehetnének, de a meghatalmazást legalább kétnyelvű szöveggel (a bejelentő ország nyelve és a bejelentő nyelve) lehessen elfogadni. Igen kívánatos volna, hogy a meghatalmazáson az aláírás a meghatalmazó országának előírásai szerint legyen hitelesíthető. Kívánatos volna általános meghatalmazásokat is elfogadni, vagyis oly meghatalmazásokat, amelyek az ügyvivőt feljogosítják arra, hogy egy bizonyos bejelentő nevében a meghatalmazás idejében és azutánra tetszésszerinti számú oltalmi jogokra vonatkozó bejelentéseket tehessen, az ahhoz szükséges nyilatkozatokat megtehesse, stb. b) A különös meghatalmazásokat ne kelljen hitelesíteni, nagyon kívánatos volna a még fennálló hitelesítésre vonatkozó rendszabályokat megszüntetni. Elegendő lehetne csak egy általános meghatalmazásnál előírni a hitelesítést (közjegyző vagy konzul által). c) A meghatalmazások becsatolásának előírásán nem lehetne változtatni, ennek nem is volna semmi gyakorlati jelentősége. Ha a meghatalmazások kérdése, mint fentebb kifejtettük, rendezve lesz, akkor nemzetközi szempontból nem fontos a bejelentés azon formaságainak a kérdése, amelyek betartása az oltalom elnyeréséhez szükséges. Ezeknek a kérdéseknek a rendezését minden állam magának tarthatja fenn. III. Elsőbbségi bizonylatok és hasonlók. 1. a) Az elsőbbségi bizonylatok a benyújtott mellékletek másolatából és egy ezzel összefüggő bizonylatból állanak. b) A hivatalos bizonylatnak tartalmaznia kell: a bejelentő országát, a bejelentés napját, a bejelentő nevét és egyéb megjelölését, a kérelemnek a fajtáját, a bejelentés alakszerűsége szabályszerűségének és annak az elismerését, hogy a hozzáfűzött másolat az eredetivel megegyezik. c) A bejelentésből származó jogoknak esetleges átruházása, de csak kérelemre, szintén legyen benne a bizonylatban. d) A hivatalos bizonylat egyezményes szövegű legyen. e) A bizonylat nyelve gyanánt a francia fogadtassák el. f) Lehessen amellett a kiállító hatóság bizonylatának is a hivatalos nyelvű szövege, de a francia szöveg legyen a mérvadó. 2. Az állampolgárságra vonatkozó, a lakhelyre vonatkozó adatokat, és azt, hogy a bejelentő a korábbi bejelentővel azonos személy, valamint annak a kinyilatkoztatását, hogy az uniós államban való első bejelentésről van szó, ezeknek a tényeknek a tekintetében eskü alatt adott nyilatkozatot lehessen tenni, amely az illető körülményeket megállapítja. 3. Az elsőbbségi jog átruházásánál az oltalmi jogok átruházásának a szabályai legyenek mérvadók. 4. A származásbeli országra vonatkozó okiratok gyanánt becsatolhatok a származási országból származó védjegylajstromkivonatok. 5. Az összes hivatalos bizonylatok a kiállító hatóságok szokásos aláírásával hitelesekké válnak. 126
