Szabadalmi Közlöny, 1929 (34. évfolyam, 1-24. szám)

1929-01-01 / 1. szám

1. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 17 nosságát jelentené. A Gustodian részérél történő eladás az Enemy Act alapján történt és az É. A. E. Á. sem az eladást, sem a Foundation jogcímét erre nem aka­dályozhatta meg. A Foundation függet­len a kormánytól. Mikor a Custodian el akarta adni ezeket a szabadalmakat a Foundationnak, akkor az elnök beleegye­zését kérte és egyetlen bíróság még csak nem is gondolt ахта, hogy ez a privát el­adás engedély nélkül történt. És így ezt az eladást nem lebet az É. A. E. Á.-nak való eladásnak minősíteni. A berlini szer­ződés szerint a Custodia,írnak ez az eladása a Foundation javára végleges és köt mindenkit, beleértve azokat a német sza­badalomtulajdonosokat is, kiknek érde­keit a Custodian eladásai tekintetében az 1928-as „törvény“ rendezte. A Foundation szabadalmak ott marad­nak, ahol azokat az É. A. E. Á. legfőbb bírósága hagyta, a Chemical Foundation Inc. tulajdonában. Amikor Polk, miint az elnök helyettese megerősítette a Custo­­diannak ezt az eladását, annak a tudatá­ban tette ezt, hogy a Foundation kötelezi magát, hogy az É. A. E. Á.-nak szabad licenciát ad. Ezekből az indokokból meríti az Arbiter azt a felfogását, hogy ily licenciák nem tartoznak a „törvény“ fentemlítetit 3. §. alá. A fentiek kifejezetten csak azokra az igényekre vonatkoznak, amelyek az É. A. E. Á.-nak adott engedményeken alapul­nak. Éppen ezért ez nem alkalmazható a 4. §. esetére, amely a Custodiannak a Foundationra átruházott azon Szabadal­makban kifejezésre jutó találmányokra vonatkozik, amelyeket az É. A. E. Á. vagy annak részére használtak, ha ez a hasz­nálat 1914 aug. 1. és 1917 ápr. 6-ika közt vagy 1918 november 11-iikie és az illető szabadalomnak a Custodiannak a Foun­­dation-ra való átruházása napja közt történt. e) Szabadalmak érvénye oly igények esetében, amelyek az É. A. E. Á.-nak adott engedményeken alapulnak. Minthogy a Custodian az É. A. E. Á.­­nak engedményt adott a használatra, az igénylők ügyésze kétségbevonja az É. A. E. Á.-nak azt a jogát, hogy ily használati engedély esetében vitassa az illető szaba­dalom érvényét, arra az amerikai szaba­dalmi joggyakorlatban érvényes sza­bályra támaszkodva, hogy az engedmé­nyest nem lehet akkor figyelembe venni, mikor az engedményt adó szabadalmának érvényességét tagadja. Az Arbiter ezt az érvelést nem fogadja el két okból: 1. neki kötelessége az Egye­sült Államok által fizetendő kárpótlást megállapítani azért, amit az É. A. E. A. kapott és ennek a megállapításánál an­nak a vizsgálata és megállapítása, hogy a valóságban mit kapott az É. A. E. Á., el nem mellőzhető; 2. a felhívott szabály a jogi gátlás elméletén alapszik, amely az Arbiter előtt álló tényekre általában nem alkalmazható. A Custodian által az É. A. E. Á.-nak adott használati engedélyekről a „tör­vény“ 3. cikke b) alcikk 3. § a intézkedik. Ezek azok a használati engedélyek, me­lyekről a Kongressus jelentéseiben szó van és amikért az É. A. E. Á. kb. 105.000 dollárt fizetett a Custodian nak. Az erre vonatkozó engedély szerződésben (1920 jun. 1. és 1920 dec. 20.) az is benne van: „sem a Custodian, sem ügynöke vagy ügy­nöksége nincs feljogosítva arra, hogy ki­fejezett vagy indirekt garanciát vállaljon abban a tekintetben, ami a fentemlített szabadalmakra jogokra, jogosítványokra az ebből származható kárra vagy ha­szonra vonatkozik“. A szabadalmak ér­tékére a Custodian kijelentést nem tett. És ezért egy használati engedély birtok­lása nem lehet jogi akadálya az érvényes­ség vitatásának. A jogi akadály akkor áll hatna fenn, ha az É. A. E. Á. szerződés­­szegő volna. /) Védjegyek. Sok igénylés fekszik az Arbiter előtt, amely az igénylők tulajdonát képező véd jegyeknek az É. A. E. Á. által való állító­lagos használatán alapul. Az Arbiternek ebben a kérdésben az a felfogása, hogy a „törvény“ ezt a kérdést nem öleli fel s ezért ez Ítélkezése körén kívül fekszik. Az igénylők és az É. A. E. Á. kormányá­nak ügyésze megegyezést készítenek az É. A. E. Á. által gyakorolt állítólagos véd­jegyhasználaton alapuló igények identifi­kálása tárgyában, amely megegyezés sza­bályai az Arbiter elé vihetik a kérdést. g) A Federal Trade Commission haszná­lati engedélyei. Vannak igénylések az Arbiter előtt, me­lyek a Federal Trade Commission részéről 5

Next

/
Thumbnails
Contents