Szabadalmi Közlöny, 1928 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1928-01-01 / 1. szám
1. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 13 fentebb említett körülményben kifejezésre is jutott. Háború után amellett, úgy a mi iparjogvédelmi hatóságaink (kereskedelmi minisztérium, szabadalmi bíróság, kereskedelmi kamarák és választott bíróságaink), mint az ezen hatóságok előtti képviselők (szabadalmi ügyvivők és ügyvédek) élénk tevékenységet kezdtek, amely részint az új ipari tulajdon védelmi törvények megalkotását, ré zint a meglevőknek modernizálását tűzte ki céljául. A mi csoportunk természetesen úgy a zürichi kongresszuson, mint azután, arra törekedett, hogy modern felfogásának érvényt szerezzen és különösen a kormányt egy, a mi ipari jogvédelmünknek kedvező álláspontra bírja reá, ami teljes mértékben sikerült is, amennyiben kormányunk a hágai uniós konferencián a mi ipari érdekeinket sértő határozmány ellen állást foglalt, aminek az lett a következménye, hogy az illető javaslatot levették a napirendről. Az unió szabályzata szerint ez a kérdés és mindazok a kérdések, amelyekre nézve a hágai konferencia egyértelműséget nem tudott elérni, valamint egyéb, az unió elé terjesztendő javaslatok az 1933-ban Londonban tartandó konferencián kerülnek megvitatásra és elintézésre. Addig azonban a Nemzetközi Iparjogvédelmi Szövetség igen élénk tevékenységet fejt ki, amely főleg arra irányul, hogy captatio benevolentiae eszközeivel a mi kormányunk kiküldötteivel és azoknak a kormányoknak a kiküldötteivel, akik a zürichi és a genfi kongresszuson (1925 és 1927), mint a baseli közgyűlésen (1926), valamint a hágai u. n. uniós konferencián (1925) a mi felfogásunkhoz csatlakoztak, egy bizonyos megegyezést létesítsen. A kongresszusokon az erőviszonyok a mérvadók, vagyis az, hogy mily számmal vannak képviselve az egyes államok és ebben a tekintetben el kell ismerni azt, hogy a legfiatalabb csoport, nevezetesen a csehszlovák, a legrövidebb idő alatt a Szövetség számban legerősebb csoportjává küzdötte fel magát. Ez az érzék ezek iránt a kérdések iránt abból a felismerésből következik, hogy az „ipari“ tulajdon védelmének a kérdései nemcsak az iparra, hanem a kereskedelemre is igen nagy fontosságúak. jóformán létkérdések. Az iparjogvé'Vem u. i. magában foglalja a szabadalmi-, mint a mustravédelmet, a védjegyügyet, a tisztességtelen verseny elleni védelmet» a kereskedelmi elnevezések védelmét stb. Amerikában korán felismerték az iparjogvédelem és a gyakorlati élet közti ezt az összefüggést úgy, hogy ma a magántőkének kilencven percentje olyan vállalkozásokba van invesztálva, amelyek az iparjogvédelmi törvények oltalma alatt dolgoznak. Űgvlétszik. ho»'v a többi államok is efelé haladnak. Nálunk, .sajnos, nincsen így. A Nemzetközi Iparjogvédelmi Egyesület Magyar Csoportjának a legnagyobb erőfeszítésébe került az, hogy tagokat szerezzen, akikkel az ipar és kereskedelem érdekében a kellő súllyal felléphessen. Okuljunk a külföldi példákon és ipari és kereskedelmi érdekeltségeinket bírjuk reá arra, hogy Csoportunk törekvéseit hathatós közreműködésükkel segítsék elő. A késlekedés veszélyt rejt magában, amelyet csak szellemi és anyagi együttműködéssel lehet elhárítani. A Nemzetközi Iparjogvédelmi Szövetség Magyarországi Csoportjának közleményei I. A Csoport 1927. évi dec. 15-iki ülése a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarában folyt le, amelyen belatini Belatiny Artur, felsőházi tag, kamarai elnök elnökölt. A m. kir. szabadalmi bíróság részéről Pompéry Elemér elnök, dr. Mayer Géza alelnök, Szabó Sándor és dr. Vásárhelyi László bírák vettek részt az ülésen. Az elnöki megnyitóbeszéd többek közt a következőket mondotta: Visszapillantva az elmúlt munkaesztendőre, meg kell állapítanom, hogy Szövetségünk genfi kongresszusa határozottan megélénkítette Csoportunk tevékenységét, mely abban csúcsosodott ki, hogy a genfi kongresszus munkaprogrammját négy vitaülésen tárgyalta meg. Ez ülések mindegyikén az előadó urak előadásaikkal igen értékes ismeretterjesztést végeztek és emellett oly vitaanyagot szolgáltattak, amely a hazai érdekeltségeknek legnagyobb figyelmét kellene felkeltenie. Ehelyütt azonban sajnálattal kell megállapítanom, hogy az érdeklődés távolról sem oly nagymérvű, mint amily.fontosak azok a kérdések, melyeket a genfi kon
