Szabadalmi Közlöny, 1927 (32. évfolyam, 1-24. szám)
1927-10-15 / 20. szám
20. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 345 tatásáról a közgyűlésen a következő jelentést olvasta fel: „A kongresszus — tekintetbe véve, hogy azoknak a tanulmányoknak létesítése és elterjesztése, melyeknek a köz számára nagy jelentőségük van, mind több és több időt és költséget igényel, mielőtt valamelyes hasznot el lehet érni —■ annak az óhajának ad kifejezést, hogy a szabadalmak időtartamát egységesen húsz évben kellene megállapítani. A kongresszus ezenkívül — tekintettel arra, hogy oly szabadalomtulajdonossal szemben, aki a köz számára nagyon értékes és fontos találmányából megfelelő hasznot húzni nem tudott, igazságbeli kötelességet kell teljesíteni, — annak az óhajának ad kifejezést, hogy egyes szabadalmakat a normális időtartamon túl külön is meg lehessen hosszabbítani és pedig öt évvel vagy kivételesen tíz évvel. A kongresszus még annak az óhajának is kifejezést ad, hogy a nemzeti törvénykezésekben a pótszabadalmak számára a törzsszabadalmakéival azonos érvényességi tartam állapíttassák meg.“ Származási megjelölések védelme. E tárgy megvitatása nem volt a kongresszus munkarendjébe felvéve és a csehszlovákiai csoportnak nem kis erőlködésébe került, míg ezt a kérdést az utolsó munkaülés programmjába be tudta illesztetek A csehszlovákiai csoport egy konkrét ügyből folyólag szükségesnek tartott minden lépést megtenni, hogy a származási megjelölések hathatósabb védelmére irányuló indítványát már a megállapított munkarendű jelen kongresszus tárgyalja. Mint ismeretes, a csehszlovákiai csoport május elején, tehát röviddel a genfi kongresszus előtt kérte csoportunkat, hogy a földrajzi elnevezések védelmére irányuló törekvésében támogassuk. A csehszlovákiai csoport e kérelmet kimerítően indokolta; többek között azt a sérelmes német ítéletet is előadta, mely szerint nem képez üldözendő cselekményt, ha a „Pilseni Sör“ megjelölést kombinálják a tényleges származási hely nevével pl. így: „Radeberger Pilsner“. Csoportunk a már a május hó 24-én tartott ülésén foglalkozott a csehszlovákiai csoport átiratával és elhatározta, hogy annak törekvéseit támogatja; erről az állásfoglalásról az értesítést az ülést követő napon, azaz május hó 25-én elküldöttük, amit nekünk a csehszlovákiai urak Géniben meg is köszöntek, amikor külön hangsúlyozták, hogy a magyarországi csoport volt az első, mely mellettük nyilatkozott. Rövid ismertetésül szükségesnek tartom itt megemlíteni, hogy alelnökünk már a zürichi kongreszszuson előadta, hogy a főegyezmény 1. cikkének ötletszerű felsorolásai helytelenek és hogy ezeket absztrahált gyűjtőnévvel kell helyettesíteni. A ziirich kongreszszus akkor ezt a kérdést — amint az az 1925-i évkönyvünkben is olvasható — a hágai konferencia szövegezési bizottsága elé utalta, mely azonban a szóbanforgó indítványnak megfelelő szöveget nem terjesztett a konferencia elé. Magán a hágai konferencián pedig ahelyett, hogy a felsorolásokat a gyűjtőfogalommal helyettesítették volna, a spanyol delegáció kérelmére még a „dohánylevelekkel“ kibővítették. A hágai konferenciáról szóló titkári jelentés, mely az 1926. évi április hó 22-én megtartott ülésünkön terjesztetett elő, ismerteti a spanyol delegáció megszavazott indítványát és megemlékezik arról is, hogy a konferencia viszont elvetette a csehszlovák delegáció indítványát a „sör“ felvételét illetőleg. A csehszlovákiai csoport már most a genfi kongresszus elé terjesztette a nemcsak rájuk, de bizonyos mértékben ránk is fontos „sör“ ügyet; a szándék eleinte az volt, hogy e bővítés a főegyezmény 1. cikkébe vétessék fel, ahová való is. Még a kongresszus előtt oda módosították az indítványt, hogy ne a főegyezmény 1. cikke, hanem a hamis származási megjelölésekről szóló madridi egyezmény 4. cikke bővíttessék ki a javaslatnak megfelelően. Mikor pedig most a genfi kongresszuson a csehszlovákiai csoport a vonatkozó indítványt előterjesztette, úgy hiszem, francia részről egy igen szép kis beszéd hangzott el, hogy ne legyen felsorolás, hanem az egyezmény gyűjtőfogalommal fejezze ki a védelmi kört és ez a változtatás a főegyezmény 1. cikkébe iktattassék be. Mindenesetre sajnálatos, hogy Maillard, aki — mint, már említettem — a hágai konferencia szövegezési bizottságának elnöke volt, nem vette figyelembe a magyarországi csoportnak a zürichi kongresszuson előterjesztett indítványát, melyhez pedig akkor Ghiron tanár és Gariel dr., a berni iroda aligazgatója hozzászóltak és melyet Osterrieth 89
