Szabadalmi Közlöny, 1927 (32. évfolyam, 1-24. szám)
1927-10-15 / 20. szám
SZABADALMI KÖZLÖNY. 20. szám. 340 javaslatára utaltak a hágai konferencia szövegezési bizottsága elé. Ha Maillard a hágai konferencián nem hagyja figyelmen kívül a zürichi kongresszus rezolucióját, akkor ezen a kérdésen valószínűleg már két évvel ezelőtt túllettünk volna. Megemlítem még, hogy a franciáknak az az évtizedekre visszamenő törekvése, hogy cognac és champagne-i alatt származási megjelöléseket kell érteni, minden egyezmény és békediktátum dacára meddő maradt. Ma már semmit sem lehet tenni az ellen, hogy ezek a megjelölések a fogyasztók tudatában mint bizonyos árúfaj általános megjelölései, vagy mint szabad árúnevek élnek. Az a változás mindenesetre már önmagától beállott, hogy cognac helyett konyak ról van szó, de ezalatt ma -— sem a fogyasztó, sem pedig a kereskedő — nem ért Cognac városából származó borpárlatot. Ha ellenben valaki pilseni sört kér, akkor az egészen bizonyos, hogy sem páduai, sem pedig radebergi sört nem akar inni, hanem kizárólag a Pilsen városában főzött sört. A főelőadó e kérdés megvitatásáról a közgyűlésen a következő jelentést olvasta fel: „A kongresszus azt a véleményt nyilvánítja, hogy helyén való az ipari termékek földrajzi származás-megjelöléseit nemzetközi egyezmények által megvédeni és ezért annak az óhajának ad kifejezést, hogy a főegyezmény akként változtassák meg, hogy minden ipari termék, melynek természetes tulajdonságai a talajból vagy a klímából származnak, valamint minden földrajzi megjelölés hathatós védelemben részesüljön azzal a feltevéssel, hogy ez utóbbiak a származási országban nem képeznek szabad árúnevet.“ E jelentés végén foglaltak nem voltak megvitatva; a főelőadó feladata lesz már most, hogy e rezolució alapján a főegyezmény 1. cikkének új szövegét megvitatás végett a római kongresszus napirendjére kitűzze, amikor is természetesen csoportunk e kérdéssel foglalkozni fog. Ehelyütt említem még meg, hogy a főegyezmény 1. cikke körül támadt viták ismét előtérbe állítják csoportunk alelnökének azt a véleményét, hogy a londoni konferencián először is az egész főegyezményt precízebbé és világosabbá kell tenni, amit csak megerősít Mayer Géza dr.-nak, a szabadalmi bíróság alelnökének kritikája az 5. cikk (gyakorlás) tekintetében. Nemzetközi védjegyek részleges átruházása. E kérdés kitűzéséről csoportunknak nem volt előzetes tudomása. A többi csoportok sem lehettek túlságosan informálva, mert a megvitatás elmaradt. A főelőadó e tárgyról a közgyűlésen a következő jelentést olvasta fel: „A kongresszus elhatározza, hogy a nemzetközi védjegyek részleges átruházásának kérdését a következő kongresszus napirendjére tűzi ki.“ Amint ebben az ügyben az anyagot kézhez kapom, haladéktalanul részletes jelentést fogok előterjeszteni. Közgyűlés. Az alapszabályok és a jövő évi kongresszus helyének megszavazása, valamint a választások megejtése után a főelőadó felolvasta jelentését a kongresszus munkájáról, melyet már előzőkben az egyes programmpontoknál közöltem. Ismét megemlítem, hogy Pompéry Elemérnek, a magyar kormány kiküldöttjének nyilatkozata nagy hatást tett, A már említett klotürimdítvány és egynéhány kisebb jelentőségű javaslat megszavazása után Heindl Hermann dr., az osztrák munkások és alkalmazottak kamarájának titkára kért szót. A jelen volt magyar kongresszisták újból nyolc év óta nem hallott hangokat hallottak — igaz, hogy nem sokáig. Heindl dr. a világszerte jól ismert szövegben körülbelül addig jutott el, hogy a tőke kizsákmányolja az alkalmazottakat és a gyáripar eltulajdonítja a munkások találmányait. Erre már a magyar kongresszisták hangosan tiltakoztak a hang és a beállítás ellen, mire Naville elnök figyelmeztette Heindl dr.-t, hogy mérsékelje magát, és hogy csak röviden jelölje meg hozzászólásának tárgyát, mert az nincs kitűzve a közgyűlés napirendjére; az első figyelmeztetés persze hiábavaló volt, a másodiknál pedig, mellyel az elnök felszólította, hogy alkalmazkodjék a kongresszuson szokásos hanghoz és ne térjen ki a részletekre, mert ezek nem tartoznak a közgyűlésre, Heindl dr. kijelentette, hogy az elnöki felszólítást szómegvonásnak minősíti és leült. Nyilvánvaló, hogy az osztrák munkások és alkalmazottak kamarája Heindl dr.-t kötött paranccsal küldte Genfbe. Mindenesetre jogos a szemrehányás az ausztriai
