Szabadalmi Közlöny, 1927 (32. évfolyam, 1-24. szám)
1927-06-01 / 11. szám
18« SZABADALMI KÖZLÖNY. 11. szám. „A szerződő országok törvényeiknek megfelelő időleges oltalmat nyújtanak a szabadalmazható találmányoknak, a használati mintáknak, az ipari mintáknak és mustráknak, valamint a kereskedelmi és gyári védjegyeknek azokon az árukon, amelyek bármelyikük területén rendezet! hivatalos vagy hivatalosan elismert nemzetközi kiállításokon közszemlére kitétetnek.“ Ez a rendelkezés az időleges oltalmat elvileg konstituálja ugyan, de annak gyakorlati kivitelét az egyes államokra bízza. Az uniós államok egy része a kérdéssel egyáltalán nem foglalkozott, — ezekben az államokban az időleges oltalom nincs is rendezve. Azokban az államokban, — amelyekben a védelmet rendezték — sem érvényesült egységes elv sem a védelem kezdőpontja, sem az elsőbbség érvényesítési módja és határideje tekintetében. Végül ez a szöveg arra sem ad felvilágosítást, bogy mi tekintessék hivatalos vagy hivatalosan elismert nemzetközi kiállításnak? A hágai konferencián e kérdések igen beható — mondhatni a kérdés gyakorlati jelentőségén szinte túlmenő — vizsgálatnak képezték a tárgyát. A berni hivatal egyik javaslata azt indítványozta, hogy az oltalom tartalmát iiat hónapban állapítsák meg, amely a kiállítás megnyitásának napjával kezdődnék. A konferencia ezen javaslattal szemben a szerződésben a következő szövegezésű rendelkezést fogadta el: „Ezen időleges oltalom nem fogja meghosszabbítani a 4. cikkben említett határidőket.“ A konferencia tehát az időleges oltalom tartamának idejét csak felfelé korlátozta, amennyiben annak maximális idejét a 4. cikkben foglalt rendelkezéshez képest a találmányoknál és a használati mintánál 12 hónapban, az ízlésmintánál és a védjegynél 6 hónapban állapította meg. A 4. cikkben megadott határidőkhöz azért ragaszkodott, mert új határidő bevezetése a batáridők halmozását jelentené, — ez ellen pedig egyöntetűen állást foglaltak. De szükségesnek tartotta a batáridőnek a 4. cikkhez simuló korlátozását harmadik személyek érdekében is, akik sohasem tudhatják, hogy hasontárgyú, de valamely prioritással bíró bejelentéssel nem-e találják szembe magukat. A határidőknek ez a korlátozása az egyetlen sovány eredménye a hágai konferenciának ebben a kérdésben, amivel most foglalkozunk, mert a további rendelkezéseknek gyakorlati értéke alig van és annak a szerződésbe való felvétele — legalább is az elfogadott szövegezésben — felesleges is volt. A szerződés ugyanis folytatólag így rendelkezik: „Ha utóbb az elsőbbségi jog igényel te tnék minden ország hatóságának módjában lesz a határidő kezdetéül az árúcikknek a kiállítás területére való behozatalának időpontját megállapítani.“ Az itt felvett rendelkezés tehát az időleges oltalom kezdőpontjának megállapítására tartalmaz nem imperitiv, hanem dispozitiv rendelkezést. Ez irányban a berni iroda három javaslatot terjesztett a kongresszus, illetve a konferencia elé. Mind a hármat visszavetették. Az egyik javaslat így szólt: „Ha a védelem utóbb igényeltetnék, a batáridők a kiállításra való bevitel időpontjától kezdődnek.“ A javaslat szerint tehát maga a szerződés közvetlenül és egységesen állapította volna meg az időleges oltalom kezdőpontját. Az angol bizottság azonban a javaslat ellen volt. Érdekes megemlíteni, hogy 21 szó mellette és csak 2 volt ellene, — hárman tartózkodtak a szavazástól. A szavazatoknak ilyen kedvező aránya mellett a. nemzetközi iroda elnöke és az albizottság elnöke abbeli nézetüknek adtak kifejezést, hogy a szemben álló vélemények áthidalását a végleges szövegezésben a szerkesztő bizottság előtt meg lehet csinálni. Az angol bizottság által sugalmazott végleges szöveg azonban egészen más. csupán csak dispozitiv rendelkezést tartalmaz, amennyiben az egyes államok diszkréciónál!s jogkörébe utalja azt, hogy az elsőbbség határnapja a kiállításba való bevitel időpontjában is megállapítható. Ez azt jelenti, ha valaki utóbb a találmány bejelentésének napján a kiállítási előbbséget igényli, — minden uniós államnak jogában áll a találmány bejelentési napjával járó elsőbbséget a kiállítási elsőbbség időpontjára visszatolni, oly értelemben, hogy ez az elsőbbségi jog a tárgynak a kiállításba való bevitelétől számíttassék. Ez a joga azonban minden államnak megvolt e szabályozás előtt is, hacsak az
