Szabadalmi Közlöny, 1917 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1917-04-15 / 8. szám
8. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY, 183 vagyoni kárért megfelelő pénzbeli elégtétel! foglal magában, végül zárlatot és oly intézkedéseket kérhet, hogy az utánzás megszüntettessók és a jogsértés elkövetésére szolgáló eszközök használhatatlanná tétessenek. A szándékos sértés, büntetendő. A büntetés 200—600 K-ig terjedhető pénzbüntetés, visszaesés pedig, ha az utolsó elitélés jogerőre emelkedésétől két év még el nem telt, két hónapig terjedhető elzárás és 600 K-ig terjedhető pénzbüntetés. Ezek a büntetések azonosak ugyan az érvényben lévő törvény büntetéseivel (1895. évi védjegynovella 8. §.), de némely védjegysértés.jövedelmezőségét tekintve túlalacsonvak. Hasonlítsuk össze ezeket a német tervezettel, amely az érvényben álló nemet törvénynek amúgy is szigorú büntetéseit (150—5000 márka és hat hónapig terjedhető fogház) még fölemeli úgy, hogy az 5000 márkáig terjedhető pénzbüntetés egy évig terjedhető fogházbüntetéssel köthető össze. Viszont a büntetés fölösleges szigorítása, amidőn a tervezet — a mai törvénnyel egybehangzóan (1890. évi törv. 27. V) rendeli, hogy sértett kérelmére az ítélet ,.egész terjedelmében indokaival 1 együtt az elitéit költségén“ közzététessék. Sajátszemen, de nem éppen utánzásra érdemes módon szabályoztalak a bűnvádi eljárás során fölmerülő előzetes kérdések, amennyiben „a szabadalmi hatóságok hatáskörébe tartoznak“ (51. §.); valószínűleg azok a kérdések értendők itt, amelyek a bírói osztály hatáskörébe tartoznak. Ha ily kérdésben az eljárás a szabadalmi hatóságok elölt már folyamatban van, fölfüggesztendő a bűnvádi eljárás. Ha , az eljárás még folyamatban nincs, arra kötelezendő a fél, hogy az, eljárást 30 nap alatt indítsa meg és ezt igazolja, ellenkező esetben a bűnvádi eljárás az előkérdésre való tekintet nélkül folytatandó. Mivel a bűnvádi eljárást fölfüggeszteni kell, ha az eljárás a szabadalmi hivatalnál folyamatban van, ez az eljárás pedig jogerős befejezéséig rendszerint huzamosabb időt vesz igénybe, ezért biztos eszközt nyújt a szabályozás ahhoz, hogy az elítélést jó sokáig elhúzni lehessen, — így pedig a jogsértés amúgy is alacsony büntetése még hatálytaianabbá válik. 15. A IV. Fejezet (55. §.) a „Jogvédelmet lajstromozás nélkül“ szabályozza. Ez a védelem egyfelől a névre, cégre, címerre és az üzleti megnevezésre, másfelől külső fölszerelésre és védjegyekre biztosittatik, utóbbiakra azonban csak akkor, ha azok az illetékes forgalmi körökben valamely vállalat árúinak ismertető jeleiként ismeretesek. Ez az összeállítás, miként már a német tervezettel szemben fölhozatott”), ferde, mert a jegyeknek ez a két csoportja természetükre és az oltalom föltételeire nézve különböző, ami a magyar tervezetben annál jobban szembe ötlile, mert a két csoportaak védelme egyetlen egy szakaszban foglaltatik össze. De a védelem ereje is különböző, mert büntetőjogi védelem csak a névre, cégre, címerre és az üzleti megnevezésre biztosíttatik. 16. Az „Együttes védjegyről“ szóló Fejezet (—56—61. §S.) szorosan simul a német törvényhez (1913. évi március 13-i törvény 24. §. a—b). Kiemelendő az az eltérés, hogy az együttes (kollektiv) védjegynek lajstromozása szabadjelzés okából nem tagadható meg, ha az áruk megjelöléseként 83) V. ö. Adler Entwurf 17. 1.
