Szabadalmi Közlöny, 1917 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1917-04-15 / 8. szám
184 SZABADALMI KÖZLÖNY, 8. S2á n. olv vállalkozók körében volt általánosan ismeretes, kik a bejelentő egyesületnek tagjai“. Ez a rendelkezés tellát az olyan védjegyeknek a lajstromozását célozza megkönnyíteni, amelyeket bizonyos környék-, egyesületbeli vagy ehhez hasonló kötelékbe tartózó vállalkozók általánosan használtak, mivel a forgalom ezeket csupán az illető környék, egyesület stb.-hez való tartozandóság jelének tekinti. De ha ez a rendelkezés nem akarja hátrányosabb helyzetbe hozni azokat a váltakozókat, akik ugyanahhoz a környékhez stb.-hez tartoznak, de a védjegyet letevő egyesületnek nem tagjai, akkor nyomatékosan hangsúlyozni kell, hogy a védjegy csupán akkor lajstromozható, ha az kizárólag csak olyan .vállalkozók árúinak ismertető jeleként ismeretes, akik az egyesületnek tagjai, vagyis, hogy az összes vállalkozók, akik a védjegyet jogosítva vannak használni (például ebben a környékben ennek az üzletágnak összes vállalkozói) az oltalmat igénylő egyesületnek tagjai. Az 58. §. átveszi a német törvényből az egyesületi védjegy átruházhatlanságáí. Amilyen helyes ez mint alapelv, ép oly hiba volna minden kivételt kizárni. Vájjon nem kellene-e a védjegyjognak a vállalattal együttes átruházhatóságának példájára az egyesületi védjegyet is átruházb a lónak kimondani, ha az egyesület egész tevékenységét más egyesületre ruházza átV A kollektiv védjegy a német törvény mintájára akkor is törölhető, ha az egyesület eltűrte, hogy azt jogosulatlanul használják. Ha most a törlés megtörténik,-akkor a védjegyet bárki használhatja és éppen ebbfen a körülményben rejlik a forgalomra nézve fokozod veszély. Eltekintve attól, hogy itt bizonyos, még pedig hat\ányozott mértékben -megszabott tilalmi idő nagyon is helyén való lenne, mérlegelendő, vájjon a törölt védjegy használata ellen is nem kellene-e intézkedni. 17. A 63. §. a nemzetközi védjegyjogot szabályozza. Az 1913. évi március' 31-iki német törvény 1. cikkéhez való csatlakozással a törvénynek oltalma nemcsak annak biztosíltatik, akinek belföldön telepe van. hanem annak is, aki belföldi állampolgár vagy belföldön lakik. A német törvény azonban a tervezetben azért látszik jobbnak ), mivel utóbbi államszerződés vagy viszonosság alapján annak is oltalmat nyújt, aki az illető állam kötelékébe tartozik, tekintet nélkül lakhelyére vagy telepére. A külföldi védjegynek biztosított oltalom accessoritásának alapelvéhez ragaszkodik a 63. §. Ajánlatos volna mégis teljes világossággal kimondani, hogy ez „az oltalom1!, amellyel a bejelentőnek a tervezet szerint a származási országban bírnia kell, védjegyoltalom legyen, mert hiszen belföldön is ennek az oltalomnak a megszerzéséről van szó. Másképen állana a dolog, ha „lajstromozatlan“ külföldi védjegy oltalmáról volna szó, ez olyan kérdés, amellyel a tervezet nem foglalkozik."1) 18. Ha az egész tervezet áttekintetik, úgy az mint jeles munka mutatkozik be, amely konzervatív ragaszkodással a beváltakhoz, új ösvényekre is hajtandó lépni, de csak olyanokra, amelyek a védjegyjog cél jai lói túlmesszire nem vezetnek, hegy a tervezet még javításoknak helyet látszik engedni, nem ócsárlás, kivált ha netalán a fordítás is okozott félreértést. 3S) V. ö. Adler Kntwnrf 62. I. Ц V. ö. u. ott 68. 1.
