Szabadalmi Közlöny, 1917 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1917-04-15 / 8. szám

8. szám.

SZABADALMI KÖZLÖNY.

175

Az új magyar védjegytörvények tervezete. * 4 *

Irta: dr. Adler Emanuel bécsi egyetemi tanár.

I.

Dr. Schuster Rudolf a m. kir. szabadalmi hivatal volt elnöke és a szabadalmi tanácsnak jelenlegi elnöke a kereskedelemügyi m. kir. miniszter megbízásából nemrég a többi közt egy új védjegytörvénynek a tervezetét készítette el és ezt hozzászólás végett a nyilvánosságnak adta át. Most már ez a tervezet (mint a „Volkswirtschaftliche Mitteilungen aus Ungarn“ с. folyóirat 1916. évi I—VI. füzeteinek melléklete) német fordításban is megjelent és ezáltal köszönetét érdemlő módon a nem magyar szakférííak tág köreinek is hozzáférhetővé vált.

A tervezet megítélésénél a tárgyi szempontok mellett még egy politikai szempont lép előtérbe, jelesül az a kérdés, hogy mennyiben alkalmas ez a tervezet a központi hatalmak — Ausztria, Magyarország és Németország — jogegységét előmozdítani. E tekintetben a védjegyjog terén mindenekelőtt arról van szó, hogy az ily egységességnek már meglévő széles alapjai föntartassanak és azokon az építési munka folytattassék. A magyar és a német védjegyjog a fontos anyagi kérdésekben teljesen egyező, Magyarország és Ausztria közt pedig ez idő szerint ezen a jogterületen csaknem tökéletes a jogazonosság. Mert mind a két védjegytörvény, úgy az 1890. évi, mint az 1895. évi, a szándékos védjegybitorlás büntetéséiül eltekintve teljesen azonos1) és ez az egységesség az 1913. évi novellában (1913. évi márc. 17-iki osztrák törvény, a magyar 1913. évi XII. t. c.) is föntartatoft a külföldi vállalatok képviseleti kényszerét némileg eltérően szabályozó rendelkezésétől eltekintve. Magától értetődik most már, hogy minden új

* A «Jogállam* című folyóiratból vettük át.

>) V. ö. Adler österreichisches Markenrecht 317. 1.

4. jegyzettel.

törvény újat hoz magával és ezzel az egységességet megzavarja, de hogy ez a megbolygatás végleges-e, erre a kérdésre az döntő, vájjon az újítások az érvényben lévő jog alapleveitől való eltávolodást jelentenek-e és vájjon íöltehető-e. hogy a többi államok ugyanerre az útra tudnak-e és kívánnak-e lépni.

Ha a tervezetet elsősorban ebből a szempontból vizsgáljuk, megnyugvással kell megállapítani, hogy a tervezet az érvényben lévő jog bevált alapelveihez ragaszkodik és ezen jognak a meglévő alapokon oly irányban való kiépítését jelképezi, amelyben azt. üdvözölni kell. Nevezetesen a német kormány által 1913-ban közzétett védjegytörvénytervezet az, a melyre a magyar tervezet sokszorosan támaszkodik. És mivel a benne foglalt újításokat bizonyára az osztrák jog is magáévá teheti, semmi esetre sem lehet azt békerontónak mondani. A mostani és a jövőbeli egységesség azonban csupán az anyagi jog tekintetében áll fönn, ellenben az eljárást másképen kívánja a tervezet szabályozni, mint Ausztriában. Míg ugyanis Ausztriában úgy mint Magyarországon az úgynevezett előzetes értesítés-) körül követelt eljárás a német ellenmondási eljárástól alapjában véve egészen eltér, addig a magyar tervezet most ezt a lényegesen megjavított eljárást a német tervezetben javasolt kihirdetési eljárással egybekapcsolja. De a jogegység iránti kívánalom szempontjából sem lehet azt az állapotot egyszerűen aggályosnak mondani. Azt tartom, hogy ez a kívánalom elsősorban az anyagi jogra irányúi, mert emellett még célszerűségi okok is szólnak, míg ellenben az eljárás egységesítése különös nehézségekbe ütközik, amennyiben ennek az eljárásnak a szabályozása az egyéb közigazgatási eljárásokkal a legszorosabb kapcsolatban van és az minden egyes országban különösen a védjegyügynek gazdasági je*) V. ö. Adler id. m. 437. 1.