Szabadalmi Közlöny, 1917 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1917-04-15 / 8. szám

172 SZABADALMI KÖZLÖNY. 8. szám. szétválasztott két kemencében való ége­tésnek csakis szénmegtakarítás a célja, te­hát az egyik iparágból a másikba való át­vitel nem tekinthető föltalálói tevékeny­ségnek. De nem is tekinthető a bejelentés tárgya újnak, amennyiben Schmatolla: „Die Brenn-Oefcn“ ciniíí 1909-ben meg­jelent művének 133. oldalán látható ke­mencéből és az arról mondottakból az el­járás már ismertté vált az, hogy ott csak előmelegítésről van szó, és nem elégetés­ről, nem lehet mérvadó, mivel maga a be­jelentő is elismeri, hogy a forgó kemen­céből a füstgázok 500—900° hőmérséfekel távoznak, így tehát a kemence második, előmelegítő részében okvetlenül bekövet­kezik a magnezit részbeni savtalanítása, sőt esetlegesen még a teljes savtal&ní­­tása is. Bejelentő elismeri, hogy szétválasztott kemencében az égetés a cementiparban ismeretes, de tagadja azt, hogy az átvitel a magnezitre ne lenne találmány, mert a magnezit égetésénél egészen más viszo­m nvokkal kell számolni, mint a cement­iparban, u. i. a magnezit égetésénél nem kell szárítani, mint a cementnél, a savkép­ződés a magnezit égetésénél sokkal na­gyobb és már alacsonyabb hőfokon be­következik, mint a cementnél; továbbá a magnezit zsugorításánál nem lépnek föl kémiai reakciók és az ehhez szükséges hő­fok is nagyobb, mint a cementnél. Sze­rinte bejelentésének találmányi voltát még az is bizonyítja, hogy míg a cemientipar­­ban majdnem általános a forgó kemence alkalmazása, addig azt a magnezitiparban egyáltalán nem lehetett alkalmazni, oka ennek pedig az volt, hogy alkalmazásánál nagy porképződés áll be, ami nem csak veszteséget okoz, hanem még a szeparálást is lehetetlenné teszi. Scherer könyvének idézett helye csak általában szól forgó kemencéről, ill. csak annak alkalmazását ajánlja, mint jó eredménnyel működő ke­mencéét, azonban az a gyakorlatban nem vált be, de ettől eltekintve, az idézett he­lyek nem is ismertetik az eljárást. A ScEmatolla-félei mű hivatkozott helyén ugyan kettéosztott forgó kemence van áb­rázolva, azonban, bárha el is ismeri, hogy bizonyos körülmények között ezen ke­mencével is lehetne előégetést elérni, de eljárása e műben ismertetve nincs; és mi­vel itt céltudatos alkalmazásról szó sincs, és továbbá még, mert a gázárammal kötve vagyunk, ezen mű idézett helye sem alkal­mas bejelentésének megdöntésére. U. i. bejelentő 'eljárása megkívánja — ha a kedvező hatásokat el akarjuk érni, — azt. hogy az anyag az előégetőben elég hosszú ideig kellő hömérséken tartassák, és csak lassan vegye föl a kalcinálási hőfokot. A m. kir. szabadalmi hivatal bejelentési osztálya a bejelentés tárgyának megvizs­gálása és felek érvelésének mérlegelése után úgy találta, hogy a bejelentés tár­gyára kért szabadalom az igénypontoknak a határozat rendelkező részében meg­adott szövegezése mellett engedélyezhető. U. i. a bejelentési osztály mindenekelőtt helyesnek fogadta el bejelentő és az első­rendű fölszólaló azon állítását, hogy forgó kemencét a magnezítiparban azért nem al­kalmaztak, mert annak alkalmazását a porképződés megakadályozta. Másodrendű fölszólalónak evvel ellentétes azon állítá­sát, hogy a forgó kemencének volna az a sajátsága, hogy annak alkalmazása mellett nem képződik por, a bejelentési osztály mint semmivel sem indokolható állítást helytállónak el nem fogadhatta.

Next

/
Thumbnails
Contents