Szabadalmi Közlöny, 1917 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1917-04-15 / 8. szám
8. szám SZABADALMI KÖZLÖNY. 171 Ilyen kapcsolat mellett azonban természetszerűleg a javítás maga korlátozást szenvedne, amennyiben a javítás maga is csak az előtte lévő ú. n. főigényekben közelebbről meghatározott berendezésekkel együttesen állana védelem alatt. Ugyanezért figyelemmel arra, hogy ilyen korlátozást sem a technikai kapcsolat maga, sem pedig a fölszólalás anyaga meg nem okolt és hogy bejelentő ilyen korlátozást fölvenni nem is volt hajlandó, amennyiben igénypontjainak jelen fogalmazásához ragaszkodott, a bejelentési osztály az igénypontok sorrendjét és egymáshoz való kapcsolatát meg nem változtathatta, hanem a helytelenül fölállított kapcsolat figyelmen kívül hagyásával bírálta el a kérdést. Ezen az alapon pedig a bejelentési osztály utasítandónak találta bejelentőt arra, hogy a két, egymástól független találmányt válassza szét, illetve, hogy a 3. és 4. igények tárgyait záros határidőn belül, külön jelentse be. Ezekután pedig a bejelentési osztály a fölszólalás szempontjából csupán az 1. és 2. igényeket tette vizsgálat tárgyává és a szóbeli tárgyaláson elhangzottaknak mérlegelésével, a fölhozottakat az 1. és 2. igények tárgyaival összehasonlítva azt találta, hogy a szabadalmat az 1. és 2. igények tárgyaira meg kell adni. Fölszólaló u. i. mint újdonságrontó nyomtatványra, a 209420. sz. német szabadalmi leírásra hivatkozott, ebben azonban olyan berendezésről, amely a remanenciának bizonyos meghatározott értékénél az ellengerjesztést kikapcsolná vagy annak bekapcsolását lehetővé tenné, még csak említés sincsen téve. Ehhez képest a 209420. sz. német szabadalmi leírást újdonságrontónak tekinteni nem lehetett és a szabadalmat az 1. és 2. igények tárgyaira meg kellett adni. 22. Ismeri berendezésnek ismert célra való alkalmazását nem leket egyszerű átvitelnek tekinteni, ha az alkalmazás lehetővé tétele feltalálói tevékenységet föltételező módozatok megállapítását kívánta. (Bejelentési oszt. 1914 máj. 9. 10142/914. M. 4803.) Bejelentési osztály: a felszólalásoknak részben helyt ad, s ehhez képest abejelentés tárgyát tevő találmányra a szabadalmat megadja az igénypontok kővetkező szövegezése mellett: 1. Eljárás magnezitnek forgó kemencében való égetésére, jellemezve azáltal, hogy a magnezitet először elkülönítetten előégetjük (részben vagy egészben savtalanítjuk) és azután az elöégetell magnezitet adagoljuk a forgó kemencébe, hol azt zsugorítással teljesen kiégetjük oly célból, hogy7 a savtalanítás porképződés lehető elkerülése végett lassan legyen foganatosítható. 2. Az első igénypontban védett eljárás módosított alakja, jellemezve azáltal, hogy az előégetett magnezitet még fölhevített állapotban visszük a forgó kemencébe. Indokok: Fölszólalók a szabadalom megtagadását kérik egyrészt azért, mert szerintök a bejelentés tárgya nem találmány, mert az nem egyéb, mint a cementiparban használatos forgókemencének átvitele a magnezitiparra, már pedig az átvitel az egyik' iparágból a másikba általánosan szokásos. Kitűnik ez Scherernek 1908-ban megjelent „Der Magnesit“ című müve 55., továbbá 62. oldalán előadottakból, valamint a 21898. sz. osztrák és 199648. sz. német szabadalmak leírásainak címeiből, ahol mindenütt „Zement und dergleichen“ van említve. A cement és magnezit égetése egyenlően történik, u. i. úgy, hogy először savtalanítás, azután teljes kiégetés, ill. zsugorítás létesíttetik, és mindkét anyagnál a
