Szabadalmi Közlöny, 1917 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1917-04-15 / 8. szám
170 SZABADALMI KÖZLÖNY. 8. szám. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szabadalmi ügyekben hozott határozatok. »1. Igénypontoknak olyan kepcsolatát, amely sem logikailag, sem technikai szempontokból meg nem okolt, figyelembe venni nem lehet s ehhez képest a fölmerült kérdéseket a helytelen kapcsolat figyelmen kívül hagyásával kell elbírálni. (Bejelentési oszt. 1917 febr. 21. 1920/917. E. 2270.) Bejelentési osztály: a fölszólalásnak helyt nem ad, s ehhez képest a bejelentés 1. és 2. igénypontjainak tárgyát képező találmányra a szabadalmat megadja, a 3. és 4. igénypontok tárgyaira nézve pedig fölhívja bejelentőt, hogy amennyiben azokra szabadalmat akar, azoknak tárgyát a jelen bejelentésből leválasztva, a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül a hivatalhoz külön jelentse be. Indokok : A bejelentési osztály mindenekelőtt a bejelentés lényegének szabatos megállapítását tette föladata tárgyává. Ehhez képest a bejelentési osztály megállapította, hogy bejelentő, bejelentésében két találmányt akar szabadalmi oltalom alá helyeztetni. Ezek az 1. és 2. igénypont szerint berendezés a remanens mező meghatározott értékének biztosítására és a 3. és 4. igénypont szerint kapcsolóberendezés a demagnetizálás céljait szolgáló ellengerjesztés bekapcsolására. Az 1. és 2. igénypontbeli biztosítóberendezés a 3. és 4. igónypontbeli kapcsolóberendezéssel semmiféle technikai függőségben nincsen, amennyiben a két berendezést egymástól telj esen függetlenül is lehet alkalmazni. Bármilyen legyen* is az ellengerjesztés bekapcsolására szolgáló berendezés, az 1. és 2. igénypontok tárgya annál alkalmazható és viszont a 3., 4. igények tárgyai az 1., 2. igények tárgyaitól teljesen függetlenül is alkalmazást találhatnak. Kifejezésre jut ez a körülmény az igénypontok szövegezésében azzal, hogy az 1. és 2. igénypont szerint bejelentő nem a 3., 4. igénypontok szerinti speciális kapcsolóberendezésből indul ki, hanem teljesen általánosít, amennyiben a remanenciának ellengerjesztés útján való megszüntetését vagy csökkentését magában véve ismertnek tételezi föl, mivel azt, mint tárgyikor megjelölést, a «jellemezve?) szó elé helyezi. Nem jut azonban kifejezésre a két találmány függetlensége a 3. és 4. igénypontokban, amennyiben ezek az 1. és 2. igénypontokhoz vannak kapcsolva. Ez a kapcsolás azonban logikailag és így szabadalomjogilag sem állhat meg. Az első és második igénypont szerint u. i. bejelentő a remanenciának csökkentésére való berendezéseket általánosságbau ismerteknek tételezi föl és ezeken óhajt javítani olyan részlet beiktatásával, amely az ellengerjesztést a remanens mező meghatározott értéke esetében kikapcsolja. Az 1. és 2. igények tárgya tehát tulajdonképen javítás a tárgyi körben közelebbről megjelölt demagnetizálóberendezéseken, a 3. és 4. igények tárgya pedig nem egyéb, mint az 1. és 2. igénypontok tárgyi körének egy speciális kivitele. Bejelentő tehát az 1. és 2. igényekben kifejezett kapcsolatot mintegy megfordítja, amenynyiben az 1. és 2. igénypontokban kifejezett javításhoz akarja az eredeti kiindulási alap — az általános tárgyi kör — egy speciális kivitelét kapcsolni. Ilyen kapcsolat azonban, noha az bejelentő részéről bizonyos korlátozást is jelent, egy bejelentés keretében meg nem engedhető, mert a találmányok lényegének é« egymáshoz való viszonyának elburkolására vezet. A kapcsolat a logikai sorrendnek megfelelően is legföljebb fordított módon volna megengedhető, azaz, hogy előbb jöjjön a kiinduló alap és ennek bármely speciális ki*vitele s ezután az ahhoz tartozó javítás.
