Szabadalmi Közlöny, 1917 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1917-04-15 / 8. szám

170 SZABADALMI KÖZLÖNY. 8. szám. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szabadalmi ügyekben hozott határozatok. »1. Igénypontoknak olyan kepcsolatát, amely sem logikailag, sem technikai szempontokból meg nem okolt, figyelembe venni nem lehet s ehhez képest a fölmerült kérdéseket a helytelen kapcsolat figyelmen kívül hagyásával kell elbírálni. (Bejelentési oszt. 1917 febr. 21. 1920/917. E. 2270.) Bejelentési osztály: a fölszólalásnak helyt nem ad, s ehhez képest a bejelentés 1. és 2. igénypontjainak tárgyát képező találmányra a szabadalmat megadja, a 3. és 4. igénypontok tárgyaira nézve pedig föl­hívja bejelentőt, hogy amennyiben azokra szabadalmat akar, azoknak tárgyát a jelen bejelentésből leválasztva, a határozat jog­erőre emelkedésétől számított 30 napon belül a hivatalhoz külön jelentse be. Indokok : A bejelentési osztály mindenek­előtt a bejelentés lényegének szabatos meg­állapítását tette föladata tárgyává. Ehhez képest a bejelentési osztály megállapította, hogy bejelentő, bejelentésében két talál­mányt akar szabadalmi oltalom alá helyez­tetni. Ezek az 1. és 2. igénypont szerint berendezés a remanens mező meghatározott értékének biztosítására és a 3. és 4. igény­pont szerint kapcsolóberendezés a demag­­netizálás céljait szolgáló ellengerjesztés be­kapcsolására. Az 1. és 2. igénypontbeli biztosítóberen­dezés a 3. és 4. igónypontbeli kapcsolóberen­dezéssel semmiféle technikai függőségben nincsen, amennyiben a két berendezést egymástól telj esen függetlenül is lehet alkal­mazni. Bármilyen legyen* is az ellenger­jesztés bekapcsolására szolgáló berendezés, az 1. és 2. igénypontok tárgya annál alkal­mazható és viszont a 3., 4. igények tárgyai az 1., 2. igények tárgyaitól teljesen függet­lenül is alkalmazást találhatnak. Kifejezésre jut ez a körülmény az igénypontok szö­vegezésében azzal, hogy az 1. és 2. igény­pont szerint bejelentő nem a 3., 4. igény­pontok szerinti speciális kapcsolóberendezés­ből indul ki, hanem teljesen általánosít, amennyiben a remanenciának ellengerjesz­tés útján való megszüntetését vagy csök­kentését magában véve ismertnek tételezi föl, mivel azt, mint tárgyikor megjelölést, a «jellemezve?) szó elé helyezi. Nem jut azonban kifejezésre a két talál­mány függetlensége a 3. és 4. igénypon­tokban, amennyiben ezek az 1. és 2. igény­pontokhoz vannak kapcsolva. Ez a kapcsolás azonban logikailag és így szabadalomjogilag sem állhat meg. Az első és második igénypont szerint u. i. bejelentő a remanenciának csökkentésére való berendezéseket általánosságbau ismerteknek tételezi föl és ezeken óhajt javítani olyan rész­let beiktatásával, amely az ellengerjesztést a remanens mező meghatározott értéke eseté­ben kikapcsolja. Az 1. és 2. igények tárgya tehát tulajdonképen javítás a tárgyi körben közelebbről megjelölt demagnetizálóberende­­zéseken, a 3. és 4. igények tárgya pedig nem egyéb, mint az 1. és 2. igénypontok tárgyi körének egy speciális kivitele. Beje­lentő tehát az 1. és 2. igényekben kifeje­zett kapcsolatot mintegy megfordítja, ameny­­nyiben az 1. és 2. igénypontokban kifeje­zett javításhoz akarja az eredeti kiindulási alap — az általános tárgyi kör — egy spe­ciális kivitelét kapcsolni. Ilyen kapcsolat azonban, noha az beje­lentő részéről bizonyos korlátozást is jelent, egy bejelentés keretében meg nem enged­hető, mert a találmányok lényegének é« egymáshoz való viszonyának elburkolására vezet. A kapcsolat a logikai sorrendnek meg­felelően is legföljebb fordított módon volna megengedhető, azaz, hogy előbb jöjjön a ki­induló alap és ennek bármely speciális ki*­­vitele s ezután az ahhoz tartozó javítás.

Next

/
Thumbnails
Contents