Szabadalmi Közlöny, 1916 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1916-01-15 / 2. szám
и SZABADALMI KÖZLÖNY. 2. szám. Védjegyügyi határozatok. 5. A tetüfödési anyagok jelzésére későbben belojstromozott «Ferrenit» szóvédjegyet a korábban ugyanoly árúkra bejegyzett «Eternit» szóvédjeggyel közönséges figyelem mellett nem lehet összetéveszteni. Ezért a korábban bejegyzett védjegy tulajdonosa törlési keresetével élutasittatik. (A kereskedelemügyi m. kir. miniszternek 1915. évi december 21-én kelt határozata.) 1625—1915. sz. E. fölpörösnek, K. alpörös ellen az 1912. évi november hó 14-én 1937. sz. a. beiktatott keresettel folyamatba tett és az 55/1901. К. M. sz. rendelet értelmében szabályszerűen letárgyalt védjegy törlése iránti pőrében, a felek képviselőinek előadása után, a pozsonyi kereskedelmi és iparkamara és védjegytanácsom véleményének meghallgatása után a fölpöröst keresetével elutasítom és a pörköltséget kölcsönösen megszüntetem. Indokok: Fölpörös cég részére a linzi és kereskedelmi és iparkamaránál 1903. évi junius hó 13-án 2496, sz. alatt, — 1905. évi szeptember 19-én 3001. sz. alatt és 1908. évi december 12-én 3690. sz. alatt tetőfödési anyagok, műkő, — azbesztlemezek, általában az I—VI. árúcsoportba tartozó árúk jelzésére az «Eternit» szóvédjegy lett belajstromozva, aminek folytán ezen, érvényükbeni meghosszabbítás folytán ma is fönnálló védjegyet az 1908. évi Xll-ik t.-cikkbe foglalt szerződés XVII. cikk 3. pontjában foglalt rendelkezés alapján a fölsorolt árúk jelzésére kizárólagosan csakis a fölpörös cég használhatja. Ezen az alapon fölpörös- törölni kéri az alpörös által a pozsonyi kereskedelmi és iparkamaránál 1912. évi szeptember 24-én 576. sz. a. nyitrai azbeszt pala gyárukban készült tetőcserepek és lemezek jelzésére belajstromozott «Ferrenit» szóból álló szóvédjegyet, mert ez a fölpörös nézete szerint, érvényben álló hasonló árúnemre korábban lajstromozott védjegyeihez annyira hasonló, hogy alpörös védjegye és az ő védjegyei közötti különbséget a közönséges vevő csakis különös figyelem mellett veheti észre (1895. évi XLI. t.-c. 3. §-a). Alpörös ezzel szemben azt vitatja, hogy védjegyét az illetékes forgalmi körök a forgalomban össze nem téveszthetik a fölpörös védjegyével, mert a két szóvédjegy képzésére szolgáló eredeti latin szavak értelmében, alakjában és fonetikai kiejtésében jelentkező különbségek annyira kiemelkedők, hogy azok az összetéveszthetőséget egészen kizárják. Megállapítva azt a tényt, hogy alpörös maga sem veszi tagadásba, sőt elismeri azt, miszerint a fölpörös védjegyeit az ő védjegyével szemben a korábbi lajstromozás ténye folytán az elsőbbség megilleti; továbbá, hogy mindkét pörös fél védjegyei ugyanazon nemű árúk jelzésére vannak belajstromozva, a jelen pörben csakis az a kérdés döntendő el, hogy a fölpörösi Eternit szóvédjegyhez az alpörös Ferrenit szóvédjegye annyira hasonló-e, hogy azt a forgalomban a közönséges vevők csak fölületes óvatosság mellett is egymással fölcserélhetik-e. Ezen kérdés eldöntésénél előbb azt kellett megállapítanom, hogy azon árúk közönséges fogyasztóközönsége — amelyek a kérdéses védjegyekkel jelzett árúkat veszik, — a műveltségnek milyen fokán állanak, mert ennek az összetéveszthetőségre nézve a jelen esetben döntő befolyása van. A felek előadásából és a lajstromozás adataiból megállapítottam, hogy úgy a fölpörös, mint az alpörös védjegye épületek tetőzetének, oldalfalainak födésére szolgáló rostanyagokból és hydraulikus kötőanyagokból készült lemezek jelzésére szolgál. Ebből következik, hogy ezen árúcikk rendes fogyasztói a társadalom olyan tagjai, akiknek legalább is némi vagyonuk van, amennyiben legalább is házuk van, amelynek befödését ezen árúcikkel kedvezően lehet eszközölni. Az ezen osztályba tartozó egyének, ha az épületük tetejének oldalfalainak befödéséről van szó, a közönségesnél rendesen nagyobb gondossággal szoktak eljárni, mert hosszabb időre szóló szükségleti cikk be
