Szabadalmi Közlöny, 1916 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1916-01-15 / 2. szám
2. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY ^5 szerzéséről, beruházásáról vau szó, melyet nem könnyelműen, de alapos megfontolás után eszközölnek, amely funkció elvégzését, ha maguk nem ácsok, cserepezők, avagy építőmesterek, szakértő mesteremberre szokták bízni. E tényből megállapítottam azt, hogy ezen árúcikk fogyasztói vagyonosabb emberek, szakmabeli iparosok, akiknél bizonyos fokú műveltséget és azt kell föltételeznem, hogy bevásárlásaik megtételénél, már csak azért is, mert az nagyobb öszszegre rúg, a közönségesnél nagyobb figyelemmel járnak el. Ha emellett még figyelembe veszem azt, hogy ezen árúcikket úgy a fogyasztó, mint a közvetítő kereskedők rendesen helybeli ügynökök útján, avagy a napilapokban szaklapokban megjelenő hirdetések útjáu szokták beszerezni és a vételeket rendszerint kötlevelek útján, de legalább is írásban, levél útján eszközük, ahol a vevő rendesen nagyobb gondossággal jár el, úgy a fölpörösi és alpörösi védjegy szembeállítása után meg kellett állapítanom azt, hogy a fölpörös korábbi elsőbbségű védjegyeivel az alpörös által később lajstomozott védjegyét összetéveszteni közönséges figyelem mellett nem lehet. írásbeli megrendeléseknél ugyanis az a vevő, illetve a megrendelő a két védjegyet már azért sem tévesztheti össze, mert az alpörös védjegye a fölpörösétől eltérő jellegű mássalhangzóval kezdődik és mert a fölpörös árúit, mint a fölpörös által becsatolt levelek igazolják, rendesen a cégtulajdonos nevével kapcsolatban rendelik. De nem téveszthető össze a két védjegy a közönséges beszédben sem, mert első szótagjuk, amelyre a magyar nyelvben a hangsúly esik és amely a kiejtésnél a szó jellegét megadja, oly annyira eltérő, hogy azokat éppen csak azért, mert a magánhangzók mind a két szóban azonosak, hasonlónak mondani nem lehet, amennyiben az alpörösi védjegy első szótagjában jelentkező r betű az alpörös védjegyét képező szónak a fölpörös védjegyétől, amelynek első szótagjában r betű egyáltalán nem is szerepel, annyira eltérő jelleget ad, hogy azokat ebből a szempontból még összehasonlítani is alig lehet. Igaz, hogy ugyanazon magánhangzók vannak, mind a két szóban, de az egész szó hangzásának jellegét nem ezek, hanem a mássalhangzók adják meg. így van ez nemcsak a magyar, de más nemzet nyelvében is, sőt a hazánk területén eléggé elterterjedt horvát, szerb nyelvben annyira, hogy egyes szavakban a magánhangzókat, mint fölöslegeseket ki sem írják, (pl. srb= szerb, hrvat=horvát crna=cérna stb.). Az a körülmény, hogy a fölpöröshöz intézett levelekben egyes megrendelők az «Eternit» szóban a í-betűt olykor megkettőzve írják, sőt a végső f-betű helyett olykor &-betűtis tesznek, nem az alpörösi védjeggyel való megtéveszthetőségre szolgál; ak bizonyítékul, hanem arra, hogy az illetők nincsenek tisztában a helyesírás szabályaival. Mindezen okok alapján és mivel a két szóvédjegy egymástól külső megjelenésében is szembeötlően különbözik, továbbá mert ezen védjegy árúk megrendelésénél a fogyasztók nagyobb gonddal szoktak eljárni, a két védjegyet megtévesztően hasonlónak nem találtam és ezért a fölpöröst keresetével elutasítandónak találtam. A pörköltségek kölcsönös megszüntetését az ügy körülményei tették indokolttá. (> А чВаЪуг) szóból álló védjegy egyrészt rendeltetést jelző mivoltánál fogva., másrészt megkülönböztető képességének hiánya miatt lajstromozás tárgyául nem szolgálhat. Ezért a védjegy törlése elrendeltetik. (A kereskedelemügyi m. kir. miniszternek 1915. évi december 22-én kelt határozata.) 1733—1915. sz. В. H. gyógyszerész részéről a zagrebi kereskedelmi és iparkamaránál 1915. évi április hó 17-én 568. szám alatt letett védjegytől a védelmet az 1890. évi II. t.-c. l.§-a és az 1895. évi XLI. t.-c. 1. §-a értelmében megvonom és a védjegyet az 1890. évi II. t.-c. 21. §-ának d) pontja alapján törölni rendelem. Indokok; A védjegy kizárólag a «Baby» szóból áll. Nálunk is köztudomású, hogy az angol «Baby» szó zsenge korban lévő gyermeket, illetve oly gyermekeket jelent, mely összes 12
