Szabadalmi Közlöny, 1915 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1915-09-01 / 17. szám
17. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 6o7 lalkoztak ezzel a kérdéssel Franciaországban, amely kezdetben az összes államok között legerősebben érezte a háborút. Az általános mozgósítás Franciaországban az ipari üzemek termelőképességének igen nagy megcsappanását vonta maga után, a különböző halasztások (moratóriumok) pedig, amelyek a beállott változások folytán okvetlenül szükségessé váltak, a péuzcirculatiót és a kereskedelmi ügyletek folytatólagos lebonyolítását teljesen megakasztották : ennek a kihatása az ipari tulajdonjogok terén sem maradhatott el. A francia törvény, amint tudjuk, éppen úgy, mint a külföldi törvények általában, a szabadalmi jogok különbeni megszűnésének terhe mellett kötelességévé teszi a szabadalomtulajdonosoknak az évi díjak fizetését a szabadalom tárgyának bizonyos időn belül való gyakorlatba vételét és a gyakorlatba vételnek félbeszakítás nélkül való folytatását. Ezeknek a kötelezettségeknek teljesítése rendes gazdasági viszonyok között is nehézségekkel járhat, de egyenesen lehetetlen volt a háború kitörésekor és az ezt követő időben, amidőii a gazdasági élet vérkeringése úgyszólván teljesen megállóit. Nehogy ezek a jogkövetkezmények a vétlen mulasztásból kifolyólag a szabadalomból folyó jogok birtokosait indokolatlanul sújtsák, a francia kormány kivételes intézkedéseket léptetett életbe. Élvén az 1914. évi augusztus 5-ik francia törvénynek azzal a fölhatalmazásával, amely a kormányt a magánjogi, kereskedelmi ёз közigazgatási kötelezettségek hatályának fölfüggesztésére jogosította, az 1914. évi augusztus 14-én kelt rendelettel a kormány az augusztus hó 1-től folyó határidőket az ellenségeskedések megszüntetése után kiadandó rendeletben megállapítandó napig fölfüggesztette. Ez a fölfüggesztés nemcsak a szabadalmi évi díjak fizetésére, hanem a bejelentési díjak fizetésére is kiterjedt. Érvényesült továbbá e fölfüggesztés azokra a határidőkre is, amelyek a francia törvényekben és a nemzetközi Unióban a találmányok gyakorlatba vételére és a gyakorlatbavétel félbeszakítására nézve elő vannak írva, anélkül, hogy a szabadalomtulajdonosnak e fölfiiggesztés elnyerése végett bármiféle igazolással is kellene élni. Az 1914. évi augusztus 14-iki rendelet végül az ipari mintákra vonatkozólag is fölfüggesztette azokat a határidőket, amelyeken belül a minta bejelentője az 1909. évi junius 14-iki és 1911. évi junius 26-iki törvények értelmében a mintának nyilvános vagy titkos minta gyanánt való föntartását kérhetik. A határidőknek ez a fölfüggesztése a lehető legtágabb körben mozgott, s teljes mértékben kiterjedt minden érdekeltre, minden igazolás és nemzetiségre való minden tekintet nélkül. Ebben az intézkedésében Franciaország még hű maradt ahhoz a liberálizmushoz, amelyről az ipari tulajdonjog terén ezelőtt úgy nemzeti, mint nemzetközi viszonylatban sokszor tett tanúbizonyságot A jogok megszűnésének veszélye az évi díj be nem fizetésének és a gyakorlatbavétel hiányának okából egyaránt elháríttatván, a rendelet szerint a háború befejezése után az összes francia szabadalmak tulajdonosai abban a helyzetben lettek volna, amelyben 1914. évi augusztus hó 1. napján voltak, vagyis a háború egész ideje kiesett volna a számításból, s ezenkívül még a szabadalomtulajdonosok az 1902. évi április hó 7-iki törvényben előírt 3 havi. határidőt is igénybe vehették volna, amelyen belül az évi díj 5 franc pótdíjjal még befizethető. Az a rendelkezés, hogy a föltalálok találmányaikat bejelenthették anélkül, hogy az első évi díj lefizetését igazolták volna, lehetővé tette az első bejelentésből eredő jogok megóvását, a szabadalmat azonban csak a díj lefizetése után lehetett kiadni, mert a törvény e tekintetben módosítva nem lett. A i-endelet a mintabejelentők érdekeit is megvédte. Ami a védjegyeket illeti, erre nézve megjegyzendő, hogy mivel a jelenleg érvényben álló francia törvény szerint csak deklarativ jellege van, nem kellett
