Szabadalmi Közlöny, 1915 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1915-09-01 / 17. szám
17. szám. 668 SZABADALMI gondoskodni a megújítási határidők meghosszabbítása iránt, minthogy a megújítás elmulasztása a védjegy használatából származó tulajdonjogot meg nem szüntetheti. A belső törvényhozásban megnyilvánult elvekhez kezelték a nemzetközi törvényhozást is, minthogy a nemzetközi Unió, Franciaországban történt megerősítése és kihirdetése folytán, mint államtörvény kötelezővé vált. A jogászkörök nem állították, hogy ezek az egyezmények a hadiállapot miatt megszűntek. Jóllehet a nemzetközi jogelmélet általában azon a nézeten van, hogy a magánjogokat érintő és szabályozó szerződéseket és egyezményeket a hadüzenet nem szünteti meg, mert a háború elméletileg csak az egyik államnak a másik államhoz való ellenséges viszonya, anélkül, hogy maguk az állampolgárok is ellenségek volnának, mindazonáltal ezt az elvet a gyakorlatban nem mindig (s amint tudjuk, később magában Franciaországban sem) érvényesítették, s voltak olyan nézetek is, mely szerint a háború következtében a múltnak öszszes tényei elvesztették jelentőségüket és az ellenségekké vált államok között minden szerződés megszűnik, bármi legyen is azoknak tárgya. A helyzet mindenesetre más az ipari tulajdonjogi egyezményeknél, amelyeket annak következtében, hogy nemcsak a hadviselő felek érdekeit, hanem az összes aláíró hatalmak érdekeit is védi, a háború dacára is respektálni kell. Mindenesetre meg kell állapítani, hogy ezeknek az egyezményeknek a végrehajtása az ellenségeskedések tartama alatt az ellenséges államok alattvalói tekintetében föl van függesztve, akik természetesen nincsenek abban a helyzetben, hogy az egyezményből folyó jogaikat az ellenséges államokban érvényesíthessék. A párisi Uniónak egyik leglényegesebb rendelkezése az 1 évi elsőbbségi határidő, amelyen belül a származási országban benyújtott bejelentést a többi Unió-államban az első bejelentés napjáig visszaható erővel KÖZLÖNY. lehet benyújtani. A hadiállapot következtében beállott zavarok folytán azonban a föltalálok igen sokszor nincsenek abban a helyzetben, hogy ez alatt az 1 évi határidő alatt szabadalmi ügyeiket mindazokban az Unió-államokban, ahol a szabadalmi oltalomra súlyt helyeznek, lebonyolíthassák. Minthogy pedig fölötte sajnálatos lett volna, ha az érdekeltek az Unió-egyezményben biztosított ezt a kedvezményt elvesztették volna, a franciaországi szakkörök már a háború első napjai óta foglalkoztak a kérdéssel és általában elismerték, hogy az elsőbbségi határidőt meg kell hosszabbítani. Kívánatosnak tartották azonban, hogy legalább is a főelvek tekintetében pótegyezmény létesüljön az egyes Unió-államok között. Avégből pedig, hogy a találmányok bejelentőinek mindennemű jogai megóvassanak. A francia hatóságok elhatározták, hogy a bejelentőktől minden elsőbbségi nyilatkozatot elfogad, akkor is, ha az a külföldi bejelentés, amelynek elsőbbségét igénylik, a francia bejelentést több mint 1 évve-L megelőzi. Ilyen volt a helyzet és a hangulat Franciaországban az 1914. évi augusztus hó 14-iki rendelet kibocsátásakor és az azt követő hónapokban. Az augusztus 14-iki rendeletnek a kibocsátása után az összes komoly szakemberek abban a nézetben voltak Franciaországban is, hogy kiegészítésekre és utólagos módosításokra nem lesz szükség. A háború első időszakának eseményei következtében azonban a közvélemény nagy változáson ment keresztül, s a németek belgiumi sikerei ellenében gazdasági téren követelt megtorlást. Ettől az időtől kezdve a politikai lapok telve vannak olyan közleményekkel,, amelyek az ellenséges államok polgárait ilető jogoknak a megszüntetését, tehát a szabadalmi, védjegy- és mintaoltalmi jogoknak a megsemmisítését is követelik. Ezeket a követeléseket az illetékes körök azonnal vizsgálat tárgyává tették, s az ipari tulajdonjogokkal foglalkozó egyletek is megvitatták. T
