Szabadalmi Közlöny, 1915 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1915-04-15 / 8. szám

S. szám.

SZABADALMI KÖZLÖNY.

815

nézve sérelmes, vagy általa sérelmesnek vélt határozatot hozta. Ez tehát ebben az alakban nem is előterjesztés, hanem csak a hatóságnak informálása és az ügy ujabbi megfontolásának kezdeményezése, amire tulajdonképen azelőtt is meg volt a lehetőség, t. i. a fél újból bejelenthette azt a védjegyet, amelyre nézve egyszer törlési határozat hozatott s iiyképen ugyanabban az ügyben ujabbi döntést provokálhatott.

Természetes, hogy a felek nem fogadhatták megnyugvással azt a megoldást, mely szerint ügyükben másodszor is csak az a hatóság fog határozni, amely abban első ízben határozott.

De közszempontokból sem mondható helyesnek ez a megoldás.

Ha ugyanis az előterjesztésnek helyt adva, a hatóság a maga első határozatát megváltoztatja, a felek az első határozatban a könnyelmű Ítélkezés jelét láthatják, ha pedig az előterjesztés elutasíttatik, a felekben a hatóság elfogultságának gondolata fogamzik meg.

Ezek a megfontolások vezettek arra a gondolatra, hogy a jogorvoslatnak valamilyen elfogadhatóbb alakját a védjegyügyi eljárásban is meg kell valósítani. Tekintve azt, hogy a védjegyügyek ellátásával a m. kir. szabadalmi hivatal elnöke van megbízva, az a magasabb fokú hatóság, amely a jogorvoslatok szempontjából szóba jöhet, csakis a m. kir. szabadalmi tanács elnöke lehetett.

A kereskedelmi és iparkamarákhoz intézett 12530. ív. M. számú körrendelet most tényleg ebben az irányban rendezte a kérdést. Azt nem lehetett kimondani, hogy az elsőfokú hatóság a m. kir. szabadalmi hivatal elnöke, a másodfokú hatóság pedig a szabadalmi tanács elnöke, — minthogy a törvény egyetlen hatóságként a kereskedelemügyi minisztert nevezi meg. A legtöbb, amit a jelenlegi törvények hatálya alatt megvalósítani lehetett, abban áll, hogy a miniszter a maga hatáskörét átruházza és megosztja olyképen, hogy az elsőfokú intézkedés jogát a m. kir. szabadalmi hivatal elnökére, az előterjesztések elintézését pedig a m. kir. szabadalmi tanács elnökére ruházza át.

A most kiadott körrendeletnek ez az intézkedése mindenesetre alkalmas arra, hogy megszüntesse azokat a panaszokat, amelyek lényegükben az instancia-sorozat hiányán alapulnak. Most már az előterjesztés az információ-jellegen fölülemelkedve, valódi jogorvoslattá lett, mert annak elintézése egy más, magasabb fokú hatóság által történik. Az előterjesztés most már nem egy, a kérdésben már álláspontot foglalt fórum elé, hanem az elé a magasabb fokú hatóság elé kerül, amely előző intézkedések által véleményében meg nem kötve, teljesen szabadon és tárgyilagosan, szakszerűen és elfogulatlanul tud ítélkezni.

Ezt a reformot bizonyára osztatlan örömmel fogja fogadni az érdekeltség, de egyúttal jó lesz ez arra is, hogy az ipari jogvédelem egész területének a szabadalmi intézmény körül való koncentrációját bevezesse és addig is, amíg a védjegyintézmény törvényhozásilag újból szabályoztatik, előkészítő átmenet gyanánt a szabadalmi hivatal és szabadalmi tanács között egyrészről és a védjegyintézmény között másrészről a kapcsolatot máris megteremtse.

II. Az iparjogvédelmi reform előkészítésére és az átmenet megteremtésére vonatkozólag most említett szempontok elkerülhetetlenül szükségessé teszik azt is, hogy a m. kir. szabadalmi tanács, illetve annak elnöke necsak a védjegyügyek egyik részében, nevezetesen a pörön kívüli védjegyügyekben nyerjen hatáskört, hanem a porös védjegyügyekben is. Enélkül ez a reform nagyon is tökéletlen volna, hiszen az ügyeknek ez a két kategóriája oly szorosan egybefolyik, hogy sok esetben egymástól el sem választható. Ha pl. valamely védjegy oltalomképessége tárgyában a lajstromozás alkalmával a fél előterjesztése folytán a m. kir. szabadalmi tanács elnöke határozott és később ugyanannak a védjegynek oltalomképessége pörös eljárás alakjában tétetik vitássá, lehetetlenség, hogy a döntésnél az első Ízben eljárt magasabb fokú hatóság-