Szabadalmi Közlöny, 1914 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1914-12-15 / 24. szám
1016 SZABADALMI KÖZLÖNY. 24. szám. bejelentő tagadásával szemben, mint be nem bizonyított, sőt mint egyáltalában be sem bizonyítható, valónak nem volt elfogadható. 4. Harmadrendű fölszólaló egyrészt azt állítja, hogy az anteriorításban említett szál a hydrogénben való kezelés folytáu, épp annyira oxygénmentes mint az 1-ső igénypont tárgya, másrészt a szakirodalomra való hivatkozás mellett kijelenti, hogy a Thoriumoxyd hydrogénnel egyáltalában nem redukálható, úgy hogy a III-rendű fölszólalónak ezen érvelései mint ellentmondók komoly mérlegelés tárgyát nem képezhetik. 5. Fölszólalók sem a fölszólalásban, sem a fölfolyamodás során kifejezetten sohasem tagadták az 1. igénypont tárgyát képező szálaknak az eddig ismertekhez képest műszakilag indokolt, eltérő fizikai tulajdonságát, úgy hogy bejelentőnek ily irányú érve, indokolt kételyek hijján, igaznak és az igényelt szál új műszaki alkotás folytán találmánynak volt minősítendő. 6. A bírói osztály megállapítja, hogy a szabadalmi osztály 2. §. 4. pontban említett rész «oly tárgyakra, amelyek vegyi úton állíttatnak elő» bejelentőnek fölfolyamodásában idézett szakirodalom álláspontjára helyezkedvén, kizárólag ú. n. kémiai anyagra vonatkozik; a bírói osztály továbbá megállapítja, hogy az 1. igénypont tárgya egyébként sem a szó szoros értelmében vett kémiai, hanem a mikrokohászat körébe tartozik, úgy hogy a fönt idézett törvényszakasz még ezen a címen sem alkalmazható. 7. A Wolfram-Thorium absolut oxygénmentessége és a bejelentés tárgyánál alkalmazott mennyiségaránya az anteriorítások egyikében sincs megemlítve, úgy hogy ily összetételű ötvözetből készült világító szál újnak volt tekintendő. A 44133. sz. magyar szabadalomban említett, ellenállás minimumra vonatkozólag megjegyeztetik, hogy ezen minimum az izzás fokának a funkcziójául értendő az «oxyd» ellenállásának a minimumául nem pedig akkép, mintha az alatt arra történne utalás, hogy a nagyobb ellenállású oxyd a tényleg kisebb ellenállású tiszta fémmé redukálódik. 8. Tekintettel arra, hogy az 1. igénypont egyetlen jellemzője t. i. az absolut oxydmentesség ezidőszerint nem ellenőrizhető adat, kételyek merülhetnének föl, vájjon ezen adat jellemzésre egyáltalán alkalmas-e, és hogy ily adatot tartalmazó igénypont szabadalomjogi szempontból elfogadható-e? A bírói osztály e tekintetben azon álláspontra helyezkedett, hogy egy egyébként, úgy mint a jelen esetben, meg nem döntött jellemző adatnál teljesen közömbös, hogy ez tudtunkkal a jelenleg rendelkezésre álló eszközökkel, ellenőrízhető-e, vagy sem, egyrészt mert fogalmilag nincsen kizárva, hogy ily eszköz a szabadalom tartama alatt találtatni fog, másrészt mert ily igényponttal biró szabadalom senki jogát nem sérti, mert az ellene esetleg elkövetett bitorlás egyelőre meg nem volna állapítható, viszont a szabadalom megadása esetén bejelentő mindama jogi előnyöket élvezheti, amelyek találmánya szabadalmaztatásával együtt járnak (1. sz. t. 5., 7. és 21. §§.), amelyektől a szabadalom megtagadásával járó megfosztást az a tény egyáltalában nem indokolhatja, hogy ezidőszerint sem a bejelentő, sem a fölszólaló nem ismernek egy az adott célnak megfelelő analytikai methodust. Mindezekhez képest az 1. igénypont tárgyára a szabadalom megadandó volt. A 3. igénypontra vonatkozólag a bírói osztály megállapítja, hogy ezen igénypont tulajdonképen két eljárást tartalmaz, nevezetesen : 1. Eljárást tökéletesen oxygénmentes W.-Th. ötvözetből álló rudak előállítására. 2. Eljárást, amely szerint ezen rudakból ismert módon in specie, húzás által, szálak készíttetnek. Az 1. alatti eljárásra vonatkozólag a bírói osztály megállapítja, hogy az új, mert a bemutatott anteriorítások egyikében sincs ismertetve ezen eljárásnak tulajdonképeni lényege, t. i. a Th. csekély mennyisége a W.-hoz képest. A bírói osztály azért volt kénytelen a W. és Th. föntemlített aránymennyiségeit lényegesnek tekinteni, mert bejelentő azt leírásában elfogadható módon
