Szabadalmi Közlöny, 1913 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1913-01-01 / 1. szám
1. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 27 bármikor, még a megsemmisítési eljárásban is érvényesíthető. Ez az állapot nem tartható tovább fönn. A törvénytervezet II. cikke a birodalmi kancellárnak kívánja a szabályozás jogát fönntartani és pedig azért, mert itt folyton változó végrehajtási rendelkezésekről van szó, amelyek törvényben nem igen szabályozhatók, mert ez a későbbi változtatásnál is mindig a törvényhozás igénybevételét tenné szükségessé. A rendeleti úton való szabályozás még azon okból is célszerűbb, mert az elsőbbségi igény érvényesítésének határidejére és az elsöségi jog igazolására vonatkozó szabályok tekintetében más államok rendelkezései is befolyással lesznek, meg kell tehát a lehetőséget adni arra, hogy a némctbirodalmi szabályozás más államok rendelkezéseihez esetről-esetre időveszteség nélkül alkalmazkodhassék, ami csak akkor történhetik meg, ha a szabályozás rendeleti úton foganatosítható. A törvénytervezet III. cikke által szabályozott kollektiv védjegyekre vonatkozólag megjegyzi az indokolás, hogy a törvényjavaslat az idevonatkozó szerződési kötelezettséget teljesíteni kívánja annál is inkább, mert a kollektiv védjegyek oltalmát már a németbirodalmi szakkörök is sürgetik, s az megnyilvánul abban is, hogy az egyesületek eddig is igyekeztek utat is módot találni az ily védjegyek oltalom alá helyezóso, így pl. szokássá vált, hogy a védjegyet valamelyik egyesületi tag lajstromoztatta be a maga nevére, s megengedte ennek használatát az összes egyleti tagoknak. Ily módon már számos egyesület lajstromoztatott bo védjegyet. Az egyesületi jelvény megvalósítása továbbá olykép is lehetséges, hogy a jelvényt valamennyi egyesületi tag bejegyezteti a maga nevére, vagy pedig az egyesület maga alapít pro forma vállalatot, de az ezen vállalat részére bejegyzett védjegy tnlajdonképen nem az egyesület, mint jogi személyiség által létesített vállalat árúinak megjelölésére, hanem az egyleti tagok vállalataiból kikerülő áruk megjelölésére használtatik. Ezeket a keriijö utakat, amelyek visszaélésekre is adhatnak alkalmat, a törvénytervezet fölöslegessé teszi, A törvényjavaslat szövege mutatja, hogy ez a védj egy jog rendszerének megzavarása nélkül is lehetséges. _____ A szabadalmazás teréről. A külföldi szaksajtóban igen sok cikk jelenik meg, melyek a szabadalmazás egyik-másik intézkedését bírálat alá fogják és javaslatokat tesznek, mikép kellene a kifogás alá vett kérdéseket helyesen megoldani. Minthogy e cikkek, értekezések sok tanulságot rejtenek magukban, jónak látjuk egynémelyüket kivonatosan közölni. Így például Edmonds 1Г. D. az északamerikai Egyesült Államok szabadalom ügyének a fogyatkozásait tette legutóbb szóvá. Szerző a szabadalomügy terén ott észlelhető hiányokat első sorban annak a körülménynek tulajdonítja, hogy a szabadalmi bejelentések elbírálása a szabadalmi hivatal elővizsgáiéinak a hatáskörébe utaltatott. Ezek az elővizsgátok akik aránylag véve igen silány fizetést kapnak, egyáltalában nem állanak hivatásuk magaslatán, mert sem tudományos, sem gyakorlati képzettségük tekintetében nem ütik meg a kellő mértéket. Az előforduló gyakori visszautasítások, azért mondhatók veszedelmeseknek, mert a fölebbezési hatóságok, rendszerint csak akkor változtatják meg az alsóbb fokban hozott határozatokat, ha ezek merő tévedésen alapulnak, kétség esetében ellenben megerősítik azokat úgy, hogy az elővizsgálónak a határozata a szabadalmi bejelentésre ügydöntőnek mondható. Szerző állítása szerint a megadott amerikai szabadalmaknak csak igen csekély hányada képvisel valóban értéket, legnagyobb része értéktelen és olyan, amely jogtalan anyagi előnyöknek a biztosítását teszi lehetőre. Szerző a francia szabadalmi rendszert ajánlja elfogadásra, egyúttal pedig a tisztviselők jobb javadalmazását és az eljárásnak az egyezetúsitését javasolja. Summers P. F. «A termékszabadalom» c. értekezésében arra utal, hogy Angliát és az északamerikai: Egyesült Államokat kivéve, egyetlen egy állam sem nyújt az élelmi cikkeknek, italoknak és gyógyszerészeti készítményeknek, mint termékeknek, szabadalmat. Ha tehát az Egyesült Államok szabadalmi törvényüket megfelelően módosítanák, úgy nem kellene nekik például csak Aspyrin fejében Németországnak, évenként körülbelül 200.000 dollárt fizetni. Ezért a szabadalmi törvénynek a jelzett irányban való módosítását tartja szükségesnek, mert szerinte ez egyetlen útja annak, amely az amerikai vegyi iparnak a fejlesztésére és a most domináló német iparnak a korlátozására vezetne. Federspiel Holder «A műszaki bíróságokról, különös tekintettel a szabadalmi ügyekre» c. értekezésében azt igyekszik kimutatni, hogy a vegyes bíróságok intézménye, amelytől műszaki körökben a vitás szabadalmi ügyeknek az eddigiuél jobb elintézését várják, helyesen csak akként oldható még, hogy ha a. műszaki tagok, — nem úgy mint eddig — jogi képzettségű tagok mellett a segédi szerepet töltik be, hanem tanácskozási és szavazati joggal felruházottan, abirósági szervezetbe bekapcsoltatnak. A szerző hazájában — Dániában — föl állított szabadalmi bíróságok lényegesen kiilöabözneka németországi vegyes bíróságoktól abban a tekintetben, hogy amazok a felek megegyező akarat kijelentései alapján fejtik ki működésüket. Dániában ugyanis a felek esetről-esetre a mérnök egyesület vezetőségéhez fordulnak a vitás szabadalmi ügyet eldöntendő bizottság kiküldése iránt. Az ilyen kére lemre az egyesület két műszaki és egy jogásztagból álló bizottságot jelöl ki, amire a felek arra nézve kötelesek nyilatkozni, vájjon a kijelölt bírákat elfogadják-e avagy sem. Igenlő esetben a biróság által hozott és meg nem fölebbezhető határozat kötelező,
