Szabadalmi Közlöny, 1913 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1913-01-01 / 1. szám
SZABADALMI KÖZLÖNY. i. szám. 28 ami á vitás jogesetek gyors befejezése szempontjából rendkívüli előnyt jelent a felekre nézve. Isay «A jogszolgáltatás fejlődése a szabadalomügy terén 1910-ben» c. értekezésében főleg a Reichsgericht azon határozataival foglalkozik, amelyok a szabadalom terjedelmének a megállapítása körül fölmerült kérdésekben hozattak. Szerző megállapítja, hogy a Reichsgericht határozataiban kifejezésre jutó fölfogás szerint a szabadalom oltalmi körének kiszélesbítésére irányuló kérdések mcgbirálására sem a bejelentő, sem a szabadalmi hivatal akarata, hanem kizárólag a műszaki haladásnak a bejelentés idején elért foka az irányadó. «A technika állásának fogalma» c. cikkében ugyanez a szerző arra utal, hogy a jelzett fogalom, noha az a szabadalom terjedelmének megállapítása szempontjából mind nagyobb jelentőségre tesz szert,még sok tekintetben tisztázásra szorul. Szerző szerint az egyes tények és a tapasztalati tények közti különbség a polgári pörben ■olyan észrehető módon nyilvánul, bogy a technika, mint tapasztalati tény, sem tanukkal, sem okiratokkal, hanem kizárólag szakértőkkel bizonyítható. Kérdéses az, vájjon a büntető pörben a technika fokának megállapítása hasonló korlátozásoknak van e alávetve A Reichsgericht e tekintetben eredeti álláspontját annyiban változtatta meg, amennyiben az előtt az ide vonatkozó bizonyítás szempontjából csak azokat a ténykörülményeket méltatta figyelemre, amelyek a szabadalmi hivatal előtt is ismeretesek voltak, míg ellenben egyik 1910. évi febr. 9-én kelt újabbi határozatában kimondja, hogy «a szabadalmi oltalom terjedelmének megállapítása szempontjából kétség esetében a technikának ama foka mérvadó, amelyen a műszaki tudomány a bejelentés idején állott még akkor is, ha a szabadalmi hivatal vagy a bejelentő a technikának ezt a fokát nem ismerte volna is teljesen. Ugyanazok a mozzanatok tehát, amelyek a bejelentés eljárás során a szabadalom engedélyezésére mérv adók voltak, kell, hogy a szabadalombitorlási pörben is ügydöntők legyenek akkor, ha a szabadalmi igény terjedelmének a megállapításáról van szó. A büntető pörben a teknikaállásának a meghatározására nézve már nem tapasztalati tények, hanoin az egyes meghatározott tények az irányadók. Az anyag gyűjtés tekintetében a biró csupán a felek által előadott tényekre szorítkozható. Ugyanez áll a szakértőkre nézve is. A szakértő kizárólag a felek által produkált anyagot veheti figyelembe; magának a szakértőnek külön bizonyítási anyagot nem szabad gyűjtenie. A bizonyítás csak azokban az esetekben szükséges, ha az ellenfél tagad. A biró pedig ténybeli ismereteit csupán a polgári perrend által megbatározott korlátok között érvényesítheti. «A szabadalmi igény a Reischsgerichtnek legűjabbi Ítélkezései szerint» c. előadásában Isay a «Jogszolgáltatás fejlődése a szabadalomügy terén 1910-ben» ■c. értekezésével kapcsolatosan «a találmány tárgya» és «az oltalom terjedelme» közti különbséget tette .megbeszélés tárgyává, lsay nemcsak a most említett két fogalom közt, hanem a bejelentés tényében rejlő két momentum közt is, jelesül amaz akaratkijelentés (perrendi bejelentés) közt, amely a szabadalom engedélyezésére irányul egyfelől, másfelől találmánya tárgyának a szabadalmi hivatallal való közlése (mint magánjogi bejelentés) közt tesz különbséget. Ennek megfelelően megállapítja, hogy a szabadalmi hivatalnak ama kijelentése, hogy á szabadalmat megadja «akaratkijelentés» ; a hivatalnak az a közlése ellenben, hogy a találmány tárgyát szabadalmazhatónak találta, «kópzetalkotásbeli közlés.» Ezt a képzetalkotásbeli közlést a bejelentő a szabadalmi igény keretében, teszi meg, az így közölt képzetalkotásnak a kérdése pedig a Reichsgericht értelmezése szerint a találmány tárgyának a kérdésével azonos. Az a kérdés ellenben, vájjon az igény oltalmi körébe vonhatók-e még más műszaki alkotások is : az oltalom terjedelmének a kérdése. Isay a most vázolt két kérdésnek következetes elhatárolása mellett arra az eredményre jut, hogy az igénynek kiterjesztő magyarázata megengedett és hogy ennek a magyarázatnak^ technika mindenkori állásának az alapul vételével kell megtörténnie. Az oltalom terjedelmét csupán a bejelentő minden kétséget kizáró lemondása, vagy a szabadalmi hivatalnak a bejelentési eljárás során kimondott megtagadása korlátozhatja. Ellenben nem tartja megengo dettnek. hogy a büntető biró a szabadalom terjedelmét megszorítólag magyarázza. Arldt C. «A találmány terjedelmének meghatározása tekintettel a technika mindenkori állására» c. cikkében a többi közt az új találmánynak fogalmi meghatározását adja. Szerző szerint új találmányról csak akkor lehet szó, ha ez a technikának abszolút értelemben vett fokát, valamelyik irányban meghaladja. Az új találmány terjedelmének a meghatározása tehát a legfontosabb föladata nemcsak a szabadalmi hivatal bejelentési, birói és semmitől osztályainak, hanem a bíróságoknak is. Az említett hatóságok ált Л hozott határozatok voltaképpen a szabadalom engedélyezési eljárásnak a folytatásai a találmány terjedelmének folytatólagos megállapítása tekintetében a technika mindenkori állásúnak a szemmel tartásával. Szerző annak a fölfogásnak a híve, hogy a technika fokának alapvető meghatározása az engedélyezési iratokban van letéve. Schlesinger W. «A szabadalomjogi használati engedély az angol törvény szerint» c. értekezésében behatóan tárgyalja a használati engedély kérdését. Előrebocsátja, hogy más a fölfogás a szabadalmi jogról Németországban és más fölfogást vallanak erről a jogról Angliában. Németországban ugyanis túlnyomó részben pozitiv használati jogot értenek alatta, Angliában ellenben a monopólium jellegével ruházzák azt föl. Magában a használati engedélyben, mely másra át nem ruházható, angol fölfogás szerint, joglemondás rejlik. Az angol törvény szerint kétféle használati engedély van, jelesül olyan, amelyet a szabadalomtulajdonos
