Szabadalmi Közlöny, 1913 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1913-01-01 / 1. szám
1. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 25 NEMHIVATALOS RÉSZ. Az angol nemzetközi védjegy. Az angol birodalom részére alkotandó nemzeti védjegy ideiglenes bizottsága 1912. évi október hó 16 án tartotta első ülését Lóid Avebury elnöklete alatt. Magasrangú koioniális hivatalnokok és más kiküldöttek, továbbá a kereskedelmi kamarák képviselői és a nagyobb vállalatok tulajdonosai vettek részt az ülésen. A kezdeményezők terve szerint a birodalmi védjegy kizárólag származási védjegy lenne, használata nem volna kőtelező, de a használatért évi díjat kellene fizetni. A védjegyen egy üres sáv volna hagyva abból a célból, hogy ott föltüntethető legyen a birodalom azon része, melyben a védjeggyel megjelölt árú előállíttatott. (Pl. Ex Canada, Australia stb.) Az egyesület ezt bejegyeztetné a birodalom minden részében s a kormány állapítaná meg, hogy milyen szabályoknak volna az alávetve. A birodalmi védjegy céljai a következők : 1. hogy egyszerű és gyakorlati úton módot nyújtson az angol termékek igazolására s a származási országrész megállapíthatására ; 2. hogy olyan jelvényt hozzon létre, amely magánvédjeggyel kombinálva megnehezítené és veszélyesebbé tenné a magánvédjegyeknek külföldön való csalárd utánzását ; 3. hogy pártolja és terjessze az angol termékeket. A bizottságnak egy küldöttsége fölkereste az angol kir. gyarmatügyi bizottságot s kifejtette azokat az előnyöket, amelyekkel a birodalmi védjegy megvalósítása járna, viszont a manchesteri kereskedelmi kamara és néhány nagyobb gyáros és kereskedelmi testület az ellenkező álláspontot fejtegették. A birodalmi védjegy megalkotása ellen fölhozott érvek a következők : 1. jóllehet a kezdeményezők terve szerint a birodalmi védjegy kizárólag származási megjelölés volna, a származási országokat nem ismerő közönség kapcsolatot keresne az ezen védjeggyel ellátott árúk között úgy, hogy az ugyanazon védjegyet viselő rosszabb minőségű árú ártana azoknak az angol származású árúknak is, amelyeknek minősége kifogástalan; 2. A birodalmi védjegyet mindenütt csak a közepes minőségű árúkat forgalombahozó gyárosok és kereskedők hasznosítanák. Az elismert cikkek gyárosai a nemzetközi kereskedelemben nem fogják akarni a vevőik körében már jól ismert saját védjegyüket a birodalmi védjeggyel kombinálni, mert félnek attól, hogy a vevő ezt más, a megszokott védjegytől eltérő védjegynek fogja tekinteni s az árú iránt bizalmatlan lesz. 3. Az angol területek termékeinek igen nagy része egyáltalán nem alkalmas védjegy fölvételére. Ilyen pl. a kanadai gabona, amely fölhalmozva szállíttatik s amelyre a védjegy addig, amíg az lezsákolva nem lesz, nem alkalmazható. Alkalmazható a védjegy valamely egészben szállított leölt állatra, de nem minden egyes gyümölcsdarabra pl. almára. Látható tehát, hogy a védjegy igen sokszor nem is juthatna el a fogyasztóig, holott célja éppen ez. 4. Igen gyakran nehéz is a származási országot megjelölni Melyik a származási ország, az-e, amely a nyersanyagot szolgáltatta, vagy az, ahöl az utolsó földolgozási művelet történt ? Egy angol bíró származási megjelölés használata miatt elitéit egy angol órakészítöt, mert angol származásúaknak jelezte óráit, amelyeknek néhány jelentéktelen alkatrésze Svájcban készült. 5. A birodalmi védjegy használata által még nincs biztosítva az angol árúk kelendősége. A vevő mindenekelőtt az árat és a minőséget nézi. Ez pedig csak a magánvédjegy által van garantálva. A manchesteri szövőiparosok azt a kívánságukat is kifejezték, hogy az angol birodalmi védjegy használata az ő árúikon ne legyen kötelező. Ezt a kiván- I ságot 17 nagy cég nevében, amelyek több mint egy milliárd frank tőkét képviselnek, terjesztette elő a megbízott. A kérdés sorompóba állította a legkiválóbb iparjogi szakértőket is, így Evans Jackson, a londoni kereskedelmi kamara szabadalmi é3 védjegyosztályának elnöke is behatóan foglalkozott az üggyel. A londoni szaksajtóban, de sőt a napilapokban is élénk vita folyik afölött, hogy kívánatos-e a birodalmi védjegy megvalósítása, vagy sem? A németbirodalmi ipari tulajdonjogi törvények módosítása. A némotbirodalmi kormány a parlament elé terjesztette a washingtoni egyezményt s ennek törvénybeiktatásával egyidejűleg egy másik törvényjavaslatot is előterjesztett a washingtoni egyezmény ratittkálása folytán szükségesnek mutatkozó törvénymódosítások tárgyában. Az utóbbi törvényjavaslat címe : «Az ipari tulajdonjogok védelmére vonatkozó s 1911. évi junius hó 2-án revideált párisi egyezmény végrehajtásáról * szóló törvényjavaslat.» Szövege a'következő: I. c i к к. A használati mintákról szóló 1891. évi junius hó 1-iki törvény 13. §-ának 1. bekezdésében, a védjegyoltalomról szóló 1894. évi május hó 12-iki törvény 23. §-ának i. bekezdésében és a tisztességtelen verseny elleni védekezésről szóló 1909. évi junius 7-iki törvény 28. §-ában foglalt rendelkezések a birodalom alattvalóira alkalmazást nem nyernek. II. cikk. A birodalmi kancellár megállapíthatja, hogy szabadalmi használati minta, ipari mustra vagy minta- és ■ védjegybejelentéseknél az ipari tulajdonjogok vcdel-7
