Szabadalmi Közlöny, 1913 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1913-11-15 / 22. szám
22. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 1083 akként fölszerelve, hogy a külső ajtó lezárásakor arra nyomást gyakorol és az ajtót a karimához szorítja. Emellett a kilincs tövise egy külön védőkupakba ágyazva nyer elhelyezést. Úgy az ajtóknak egymáshozi kapcsolata, mint azoknak összeköttetése, elhelyezése, zárása és a kilincstövis tömítése tekintetében a megtámadott szabadalom egészen eltérő megoldást választván, találmányi jellegét az anterioritásként tölhozott 22155. sz. szabadalom leírásával szemben meg kellett állapítani annál is inkább, mert szabadalomjogi szempontból a találmány a maga egészében, nem pedig alkatelemeire bontva bírálandó el és ebből a szempontból nézve a megtámadott szabadalom egy többszörös szerkezeti módosítás alkalmazása mellett keletkezett oly kombinációnak jelentkezik, melytől a találmányi jelleg el nem vitatható. Ugyancsak nem lehetett figyelembe venni fölpörösnek a 24963. sz. szabadalom leírására, mint találmányi jelleget lerontó anterioritásra alapított érvelését sem, mert ezen szabadalom leírásában az ajtó nyílásánál utánhulló korom, jobb fölfogása céljából a belső ajtónak egy vízszintes csukló körül való kilendíthetőségére szolgáló szerkezet van ismertetve, a megtámadott szabadalomnál ellenben a belső ajtóknál ugyancsak a tökéletesebb füstmentes elzárás céljából egy rugós szerkezet nyer alkalmazást. Ez a szerkezet a fölhozott csuklós szerkezettel szemben az elérni kívánt cél, a biztos füstmentes elzárás szempontjából előnyösebb megoldást jelentvén, találmányi jellegét megállapítani kellett. Fölpörösnek a végiratban tett ama kijelentését, miszerint kész bizonyítani tanukkal és egyéb bizonyítékokkal, hogy az alpörö si szabadalom tárgyával azonos készülékek az alpörös szabadalmának bejelentése előtti időben használatban és alkalmazásban voltak, figyelembe venni nem lehetett, mert fölpörös e tekintetben az e pörben már fölhozott anterioritásokon fölül határozatlanul, minden közelebbi megjelölés nélkül, csak egyéb szabadalmakra hivatkozik és már eleve is kijelenti, hogy az alpörös által azokkal szemben eszközölt változtatások, technikai effektust nem adó lényegtelen változtatások. Birói oszt. 1912 október 14. A bejelentést a bejelentési osztály visszautasította, mert az egyes alkatrészeknek a szokásos anyagtól eltérő anyagból való készítése az adott esetben semmiféle új műszaki effektust nem idéz elő. P. 2699. 14375/909. A bejelentés lényege abban áll, hogy bejelentő a lőfegyver egyes alkatrészeit alumíniumból akarja előállítani. Tekintettel azonban arra, hogy az egyes alkatrészeknek a szokásos anyagtól eltérő anyagból való készítése a jelen esetben nem idéz elő semmiféle új effektust, ennélfogva azt találmánynak nem lehetett tekinteni s ehhez képest a bejelentést a szabadalmi törvény 33. §-a értelmében vissza kellett utasítani. Bejelentési oszt. 1910 március 30. Védjegyügyi határozatok. I. A «.Dánián szóból álló védjegy kizárólag földrajzi területet jelezvén, az egyrészt származási jelentményénél, másrészt megtévesztő voltánál fogva védjegyként nem oltalmazható (1895. évi XLI. t.-c. 1. §. és 1898. évi II. t.-cz. 3. §. 4. p.) 1694—1913. sz. A r—i. 6815. sz. «Dania» szóvédjegyet az 1895. évi XLI. t,-c. 1. §. alapján a törvényes oltalomból kizárom; Az okokból: A Dania szóvédjegy Dániának (Dánországnak) új latin neve és mint ilyen a vevőközönség előtt annyira ismeretes, hogy árúkra vonatkoztatva a vevőben nem ébreszthet más gondolatot, mint azt, hogy a vele kapcsolatba hozott árúk azon földrajzi területen állíttatnak elő, amely az általánosan ismert «Dania» szóval van megjelölve. Erre való tekintettel a védjegynovellának a határozat rendelkező részében hi-
