Szabadalmi Közlöny, 1913 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1913-11-01 / 21. szám
1018 SZABADALMI KÖZLÖNY. 21. szám. egyebet, mint a technikának a gázgyártásnál 1904-ben szokásos és közismert eszközeit, amelyek minden gáztechnikusnak rendelkezésére állottak — a H. alattiban leírt eljárásnál alkalmazták, — már pedig 1904. évi január 12-én, vagyis a megtámadott szabadalom bejelentése idejében senkit nem lehetett korlátozni abban, miszerint gázgyártási eljárásnál az akkor használt magas hőmérséket a H. alattiban ismertetett köztulajdont képező gázgyártási eljárással kapcsolatban alkalmazza, még pedig annál kevósbbé, mert a gázgyártási eljárásnál, mint az a csatolt nyomdatermékekből is kitűnik, mindig az volt a szakkörök általános törekvése, hogy a retorták hőmérsékletét a lehetőségig fokozzák. Hogy pedig a megtámadott szabadalom bejelentése idejében olyan magas hőmérséklet mellett dolgoztak a gázgyártási eljárásoknál, mint azt az alpörösök szabadalmazott eljárásukkal teszik, — azt a tényt igazolják a fölpörösök által végiratuk 18—15 lapjain előadott és alpörösök által meg nem cáfolt tények t. i., hogy a lipcsei gázgyár üzemében már alpörösök szabadalma bejelentése előtt alkalmaztak 1300 C°-nál magasabb hőmérsékletet. Az előadottakból megállapítható az, hogy az alpörösök a 2312/883. sz. angol szabadalmi eljárással szemben semmi szabadalmazható új találmányt nem alkottak, — hanem csak a bejelentés idejébeni gázgyártási eljárásnál már rég ismert, de a gyakorlatban azon időben nem használt álló retortákat újra használatba vették az újkori műszaki fejlődés folytán rendelkezésükre álló eszközökkel. Nem lehetett figyelembe venni alpörösöknek azt a kifogását sem, hogy a most idézett angol szabadalomban ismert álló retorták közepén egy lyukacsos cső van alkalmazva, amely egyenesen megakadályozza a szabadalmukban védett eljárás foganatosítását. Nem lehetett ezen alpörösi állítását figyelembe venni azért, mert az álló retortáknak ilyen gázelvezető cső nélkül való használata, mint az A., B., C. alattiakból kitűnik, már szin- < téli régen ismeretes volt ; és ez a lyukacsos gázelvezető cső a 2312/883. sz. szabadalmi leírás szerint csakis bizonyos minőségű szén földolgozásánál használtatik, emellett éppen arra a célra szolgál, amire az alpörösök szabadalmában védett eljárás, t. i., hogy a fejlődő gázok a szénnek a belső magjában emelkedjenek fölfelé. Nem lehetett figyelembe venni, mint eljárási mozzanatot, az alpörösök szabadalmi igénypontja befejező részében említett azt a jellemzőnek állított vonást sem, hogy a fölhevítés akként foganatosíttatik, «hogy a falak mentén gyorsan képződő át nem eresztő kokszréteg a retorta szűkülésének megfelelően fölfelé szűküljön stb. ;» mert ez a folyamat, mint azt maguk az alpörösök is beismerik, (ellenirat III. ív fölül) a leírásban ismertetett elemek együttes működésének egyenes folyománya, vagyis következménye annak az eljárásnak, hogy a gáz fejlesztéséhez álló, fölfelé szűkülő retortákat használnak és ezt az eddig nem használt magas hőmérséklet hatásának teszik ki. Mindezekből tehát világosan kiderül, hogy az alpörösök szabadalmazott eljárásában a fölpörösök által bemutatott nyomdatermékek tartalmával szemben sem külön-külön, sem együttes alkalmazásukban új és szabadalmazható találmányt megállapítani nem lehetett, amiért is azt az 1895. évi XXXVII. t. c. 21, §. 1. p., illetve 3. §. 1. p. alapján újság hiányából meg kellett semmisíteni. A fölpörösöknek a leírás hiányosságára alapított kereseti állításait a szabadalmi hivatal nem tekintette helyt állóknak. A törvény 32. §-a ugyanis azt kívánja a föltalálótói, hogy a találmányát úgy írja le, miszerint azt szakértők annak alapján minden kiegészítés nélkül előállíthassák. Ennek a föladatnak alpörösök megfeleltek, mert az igényelt eljárás a leírás alapján tényleg fofoganatosttható. Az a ténykörülmény, hogy azon leírás alapján foganatosított eljárás eredménye egyúttal nem egészen olyan minőségű termék, aminőt a föltaláló készíteni akar, az a tény még a leírás megté» vesztő voltárá nem utal, hanem csak arra
