Szabadalmi Közlöny, 1912 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1912-08-01 / 15. szám
15. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 665 A keresetben általánosságban említett külföldi nyilvános gyakorlásra vonatkozó állítását pedig, amelyet az alpörösök határozottan tagadásba vettek, a fijlpörös meg sem kísérletté beigazolni. Fölpörös továbbá az alpörösök 31293. számú és 38812. számú pótszabadalmaik ujsághiáuyának kimutatására arra hivatkozott, hogy ezen eljárásokat perecsényi telítő telepén már 1903., illetve 1904. év előtt már megkísérlette, de mivel azokat céltalanoknak találta, annak további alkalmazásával fölhagyott. Ezen fölpörösi állítás maga bizonyítja azt, hogy a megtámadott pótszabadalmakban védett találmányokat fölpörös nem nyilvánosan gyakorolta, hanem csak megkísértette azt használni, hogy azok az eljárás keretében előnyösen volnának-e alkalmazhatók, amely tény valódisága esetén sem lévén ujságrontó az alperesi szabadalmakra, keresetével ezekkel szemben föltétlenül elutasítandó volt. A m. kir. szabadalmi hivatal birói osztálya, továbbá a fölpörös által p—i talpfatelitő telepen 1899. év óta a megtámadott szabadalmak bejelentéséig gyakorolt talpfatelítési eljárást és berendezést ismertető leírásokat megvizsgálva, úgy találta, hogy azok nem alkalmasak a megtámadott szabadalmak ujsághiányait megállapító nyilvános gyakorlat tényálladékának megállapítására. Ugyanis tény az, miszerint a fölpörös p - i talpfatelitő. telepe, amelyen állítólag a megtámadott szabadalomban védett eljárást és berendezést biikkfatalpok telítésére alkalmazták, teljesen elzárt helyen fekszik ; mert az iparvasút vágány töltése is kerítés számba megy, amelynek területére idegeneknek belépni csakis az igazgatóság engedélyével lehet és amely körülményre, még a félreeső helyen is, intőtábla figyelmeztette a közönséget. Ezen az elzárt területen fölpörös kizárólag rendes fizetéses alkalmazottaival végezte az 1. rendű alpörös által javaslatba hozott olaj keverékkel a talpfatelítési kísérleteket, tehát olyan bizalmi állásban lévő személyekkel, akik épen ezen alkalmazotti viszonyuknál fogva a fölpörössel szemben titoktartásra voltak kötelezve. Ezen a telepen ezzel a személyzettel 1898. évtől kezdve fölpörös a keresethez H. alatt csatolt, ócska anyagokból összeállított berendezési ismertetés a R.-féle új eljárás bevezetésével saját pörirati állításai szerint is csak kísérletezett abból a célból, bogy meggyőződjék arról, vájjon az I. rendű alpörös által N. alatti jelentésében javaslatba hozott R.-féle eljárásnak megfelelő olaj keverékkel való talpfateli tés a célnak megfelelö-e ? Ezen ténykedése fölpörösnek, amely egészben 1901. évi június 15-ig, vagyis addig tartott, amidőn a N. gépgyár részvénytársaság a megrendelt telítő kazánt fölpörös telepén fölállította. (Lásd a Q alattit, hol a 2-ik pótíven 2500 talpfa kísórletképeni telítése rendeltetett el 1899. évi február 10-én), amelyet épen ezért ujságrontó, nyilvános gyakorlatbavételnek tekinteni már a fölpörös előadása szerint sem lehet. De a kísérletezés már azért sem lehet a megtámadott alpörösi szabadalmakra ujságrontó, mert a fölpörös H. alatti berendezésén az az eljárás, amit az alpörösök szabadalmaztattak, a maguk egészében nem is volt foganatosítható ; amennyiben azon, az eljárás lényegéhez tartozó evacuálást létesítő szerkezet nincs is amiből következik aztán az, hogy ezen kísérleti berendezésen fölpörös az olajkeverékkel való fatelítóst. nem a megtámadott szabadalmukban védett alpörösi eljárások szerint folytatta és épen ezért ezek a kísérletek a megtámadott szabadalmakra ujságrontók már ezért sem lehetnek. Hogy a légritkítást ezen az első kísérleti berendezésen foganatosítani nem lehetett és így azzal a megtámadott alpörösi szabadalomban védett eljárást sem lehetett foganatosítani, azt fölpörösök válasziratuk 4-ik és 12-ik oldalán maguk is beismerik, amidőn az utóbbi helyen kijelentik, hogy «egy rossz hordót és egy üres üveget nem lehet evacualni», ami ismét csak megerősíti alpörösök azon tényállítását, hogy azon a kísérleti berendezésen még a kísérletek sem a megtámadott szabadalomban védett eljárások szerint folytak, amiért is azok a kísértetek még ha nem is titokban, de a legnagyobb nyilvánosság mellett folytak volna is, az alpörösi szabadalmakban védett eljárásokra és szerkezetekre lényegesen eltérő voltuknál fogva ujságrontók nem lehettek. De nem árthatott az alpörösök megtámadott szabadalmaiban védett találmányok újságának az a körülmény som, hogy fölpörös szerint az I. rendű alpörös ezen evacuállással kapcsolatos eljárást már előbb látta és ösmerte és ezt tanul - mányi útjáról tett N. alatti jelentésében le is írta. Bár az I. rendű alpörös által tett N. alatti jelentésében a megtámadott szabadalmakban védett eljárás és berendezés a maga egészében sehol leírva nincs, ez a körülmény még valósága esetében sem lenne azokra ujságrontó, mert egy találmánynak a fölüttes hatósághoz intézett jelentésében írásban való ösmertetése, annak újságát nem veszélyezteti, mert ez a tény a szabadalmi törvény 3. §-ábíin fölsorolt ujságrontó tények közé egyáltalán nem sorozható. De nem tekinthette ujságrontó nyilvános gyakorlásnak a szabadalmi hivatal a fölpörös által N. megrendelt berendezésen folytatott fatelítő tizemnek, a fölállítás napjától vagyis 1901. évi június 15-ik napjától a törzsszabadalom bejelentése (1902. december 2.) napjáig való gyakorlását sem, mert a konkrét esetben ezt is olyan kísérleti üzemnek kellett tekinteni, amely annak a ténynek a kimutatását célozta, hogy az I. alpörös által tanulmányi útjáról tett N. alatti jelentésben bevezetni javasolt olajjal való talpfatelítési eljárás a fölpörösi üzemben hasznosan és előnyösen alkalmazható-e ? Erre mutatnak a pör előzményének adatai is. Fölpörös ugyanis maga sem veszi tagadásba azt, hogy I. rendű alpörösnek, a talpfáknak olajjal való telítését illető javaslata, nála, helyesebben közegeinél bizalmatlansággal találkozott és fölpörös csakis akkor rendelte el, még a kísérleteknek a megkezdését is, amidőn I. rendű alpörös útmutatása nyomán fölpörös 167
