Szabadalmi Közlöny, 1912 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1912-08-01 / 15. szám
666 SZABADALMI KÖZLÖNY. о. szám. vegyészeti laboratóriumában sikerült olyan olajkeveréket előállítani, amely a R,-féle telítési eljárásnál a drága kátrányolajat pótolta és amely 110 C° alatt még nem forr. (lásd Q). Hogy ezen kísérletek eredményéhez fölpörös nagy reményeket nem igen fűzött, mutatja az, hogy inig egy oldalról a telítéshez való berendezést ócska és hasznavehetetlen anyagból csináltatta meg, hol a telítökazánba csak 3. talpfa volt elhelyezhető, más oldalról olyan csekély számú talpfatolítését rendelte el (Q. alatti 2-ik pótív), amelyből a telítési eljárás jóságára lehetetlen helyesen következtetni. Midőn azonban az I. rendű alpörös vezetése alatt folytatott kísérletek, amelyekkel 1899. és 1900. év folyamán összesen 1908 darab talpfát telítettek, kecsegtetőknek mutatkoztak, fölpörös, mint azt keresetében maga mondja a kísérleteknek nagyobb terjedelemben való keresztülvitele céljából egy külön e célra készült rendes nagyságú kazánt szerzett be. Ezen kereseti előadásából tölpörösnek a szabadalmi hivatal azt a meggyőződést merítette, hogy a szabadalmazott találmányok, abban az időben, midőn a N. gyár által szállított berendezés fölállíttatott még készen nem voltak : hogy a fölpörös ekkor az eddigi próbakísérletezés mezejéről áttért a komoly kísérletezés terére, amelyhez azonban már rendes, új anyagokból összeállított berendezés, különösen pedig nagyobb befogadó képességű kazán kellett. Hogy ezen új berendezés szerkesztéséhez a fölpörösnél folytatott tárgyalások eredménye után a N. gépgyár r.-t. 1899. évi október 18-án az I. K. alattiban leírt és rajzban feltüntetett berendezés elkészítését javasolta — bár ez a berendezés a szabadalmazott berendezéssel azonos is — ez a körülmény maga még nem igazolja azt, hogy ez a berendezés abban az időben már közismert lett volna, mert egy szóbeli megrendelés folytán esetleges szóbeli utasításra tett írásbeli ajánlat és ahoz csatolt rajz, a szabadalmi törvény 3. §-a szerint nem ujságrontó. Hogy ez a berendezés csakugyan a további nagyobb terjedelmű kísérletek foganatosítását célozta, azt a fölpörös kereseti előadásán kívül igazolja még az is, hogy a fölpörös válasziratában (7. lap áléiról 2-ik bekezdés) maga mondja, hogy a N. gyár által szállított berendezésen a próbaüzem alkalmával, valamint az erre következő rendes üzem első idejében is teljesen és egyedül a R.-féle eljárás gyakoroltatott (amely pedig nem azonos az alpörösök megtámadott szabadalmában védett eljárással) és csakis a későbbi eljárás folyamán lett az eljárásba beiktatva az olaj lebocsátása és az erős vacuum alkalmazása, amely eljárási mozzanatokkal kiegészítve gyakorolta fölpörös az eljárást ezután állandóan és gyakorolja ma is minden olajtelítő telepén. De, hogy a fölpörösnek még ez az eljárása sem haladta meg a kísérletek mezejét, mutatja az a körülmény is, hogy saját U. alatti kimutatása szerint is, ezt a módosított eljárást először csakis 1902 május- 26-án alkalmazta, tehát majdnem egy évvel azután,, hogy ezen berendezést a N. gyár a kísérletek nagyobb mértékben való keresztülvitele céljából szállította, ami ismét csak azt mutatja, hogy a fölpörös az alkalmazandó olajtelítési eljárásra nézve még ekkor sem állapodott meg egészen. Megerősíti ezt fölpörösnek még az a ténye is, hogy bár állítása szerint a fatolítést ezen eljárás szerint azóta folyton gyakorolja, csakis 1906. évben, tehát jóval alpörösi összes szabadalmak bejelentése után határozta el magát arra, hogy ezen kipróbált és jónak bizonyult eljárás szerint dolgozó újabb talpfatelítö telepeket állít föl, ami ismét csak arra mutat, hogy fölpörös foganatba vett kísérletek hasznos eredményét kívánta előbb megállapítani. De a kísérletezésre utal fölpörösnek az a ténye is, hogy bár telített talpfák tekintetében évi szükséglete a 2 millió darabot meghaladja, mégis kérdéses berendezésen, amelyen a szabadalom bejelentése utáni évben már 46267 darab talpfát telített az 1901. évben csakis 9418 darabot, 1902. évben pedig 18440 darab talpfát telített, holott ha rendes gyakorlást folytatott volna, a meglévő berendezésen ennek az összegnek négyszeresét is telíthette volna. Minthogy továbbá egy berendezésnek egy példányban kísérletezési célokra való előállítása ujsághiányt megállapító nyilvános gyakorlatbavéteit nem képez, különösen nem akkor, midőn mint a jelen esetben arról van szó, hogy a vasúti forgalom céljaira szolgáló talpfák, azon berendezésen foganatosított eljárás szerint megfelelően telíthetők-e ? a fölpöröst az alpörösi szabadalmak megsemmisítésére irányzott keresetével föltétlenül el kellett utasítani. De még az esetben is, ha a fölpörös által Perecsényben folytatott telítési eljárást olyannak tekinthetnék is, amely a szabadalmazott találmány gyakorlásának tényét már kimeríti, még akkor sem lehetne e gyakorlást az alpörösök szabadalmaira ujságrontónak tekinteni, mert az a gyakorlás nem volt olyan nyilvános gyakorlatba vétel, amely a megtámadott szabadalmak újságát leronthatná. Ugyanis a pöriratokból megállapítható, hogy a N.. gyár által szállított telítő berendezés fölállításánál csakis a gyárnak és a fölpörösnek állandó alkalmazottai, tehát bizalmi emberei voltak jelen és ott más meg nem fordult; továbbá, hogy a talpfák telítését ezen a berendezésen a fölpörösnek állandó fizetéses alkalmazottai, akik épen ezen minőségüknél szintén titoktartásra voltak kötelezve végeztek. Minthogy úgy a N. gyárnak, valamint a fölpörösnek alkalmazottai a gyári üzemben észlelt tapasztalataik tekintetében, még ha külön szabályok ezt elő nem írnák is, már szolgálati viszonyuknál fogva titoktartásra voltak és vannak kötelezve, minthogy a fölpörös fatelítő telepén folytatott eljárást mások mint az azzal közvetlenül foglalkozó személyek még sem ösmerhették, mivel azt, hogy ezek az alkalmazottak
