Szabadalmi Közlöny, 1912 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1912-06-15 / 12. szám
12. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. nek érdekében. Hiszen ez a szabályozás már közegészségügyi szempontból is nagyon veszélyes, s e tekintetben elegendő egyedül arra utalni, miszerint a gyógyszerek vegyi összetétele, s az illető gyógyszernek előállítási módja két különböző dolog : tudjuk, hogy ugyanazon vegyi összetételeket tartalmazó orvosság igen különböző hatásokat idézhet elő, aszerint, hogy a gyártásnál milyen eljárás követtetett. Ennek következtében az oroszországi szabályozás folytán elsősorban a fogyasztó közönség szenved, mert ha az orosz gyógyszerész az eredeti gyártmány nevével adja el azt a gyógyszert, amelyet az eredeti gyógyszer előállítási módjától különböző eljárás szerint készít ő maga, a gyakorlatban ez igen káros hatással lehet a közegészségre, árt az eredeti gyártmány jó hírnevének is, s a gyárosnak is nagy károkat okoz. Fölösleges külön is kiemelni, hogy az eiedeti gyártmány utánzására adott fölhatalmazás következtében az eredeti gyógyszer forgalma, redukálódik. Az a kötelezettség pedig, hogy az orosz gyógyszerésznek a gyógyszerre a gyáros nevét és az előállítás helyét reá kell nyomtatnia, a külföldiekre nézve semmi gyakorlati értékkel nem bír. Figyelembe veendő ugyanis, hogy a rendelet nem írja elő, vájjon ezek a megjelölések orosz nyelven nyomtatandók-e az árúra, avagy más nyelven. Ha nem orosz betűjegyekkel vannak nyomatva, a nagyközönség legnagyobb része előtt — minthogy az orosz birodalom lakossága általában az orosz botiíjegyeket használja — érthetetlenek, s gyakorlatilag olyan, mintha egyáltalán nem volna reányomatva az árúra. De ha az orosz birodalom nyelvén kellene is ezen megjelöléseket föltüntetni a gyógyszereken, az orosz gyógyszerész így is könnyen kijátszhatja a rendeletnek esetleg, a maga szempontjából helyes intencióját, a vevőközönség tájékoztatására vonatkozó kötelezettséget, s evég. ből nem kell egyebet tennie, hogy a megkívánt megjelöléseket oly kis betűjegyekkel és az árúnak oly részén alkalmazza, hogy ezek a néző figyelmét elkerüljék. A gyakorlat azt mutatja, hogy az orosz gyógyszerészek ezt a módszert máris alkalmazásba vették. De még akkor is, ha ezek a megjelölések teljesen lojálisán alkalmaztatnak is, a vevőközönség könnyen érthető okokból előnyben fogja részesíteni a hazai gyártmányt a külföldi gyártmányokkal szemben. A fogyasztók legnagyobb része különben nem tudja, hogy az illető gyógyszer az orosz birodalomban, vagy más országban készült-e ? A kereskedelemben az előírt megjelöléseknek annál kevésbbé tulajdonítanak fontosságot, mert a törvény általában megköveteli, hogy minden ábrás védjegy mellett orosz nyelven föltüntetendök azok az adatok is, amelyek a gyáros nevét és az előállítás helyét jelzik ; ezek a megjelölések tehát nem szolgálnak a gyártmány megkülönböztetésére, s inkább ajánlást, semmint distinktiv jeleket képeznek. oOó Ajánlatos, hogy a kiviteli eégek és a gyárosok lajstromoztassák be védjegyeiket Oroszországban. Ez azonban nem olyan egyszerű, mint más államokban. Oroszországnak van ugyan védjegytörvénye (az 1896. évi febr. 26./márc. 9-iki törvény), amely az 1896. évi ipartörvény 161. §-át képezi, de nagyon kétséges, hogy az egyszerű szavas védjegyek — és a gyógyszerészeti iparban túlnyomóan ily védjegyekről van szó — élveznek-e törvényes oltalmat. A törvény a 161. cikk 8. pontjában kifejezetten kizárja az oltalomból azokat a védjegyeket, amelyek «kizárólag betűkből, szavakból és elkülönített betűjegyekből vannak összeállítva, s alakjuk, elrendezésük, vagy kombinációjuk folytáu megkülönböztető jelvényt nem képeznek». Ebből azt következtetik, hogy a külföldi szóvédjegyek a törvényes oltalmat csak bizonyos korlátolt mértékben élvezik. A frankfurti kereskedelmi kamara azonban a véleményen van, hogy a gyógyszerészeti készítményei elnevezései megfelelnek az idézett törvény 161. cikk 8. pontja rendelkezéseinek, illetve föltételeinek, ezek tehát ennek következtében az oroszországi védelemre jogosultsággal bírnak; ebből aztán azt vezeti le a nevezett kereskedelmi kamarahogy az orosz egészségügyi tanácsnak panasz tárgyává tett rendelete csak azokra a gyógyszerekre vonatkozik, amelynek elnevezései Oroszországban nincsenek védve. Ezt az álláspontot azonbau nem lehet elfogadni. Ha a szavas védjegyek Oroszországban a valóságban valamely oltalmat élveznek is, ez a védelem kizáró lag csak a védjegy ábrái benyomására szoriikozik, s nem annak fonetikai hatására is. Az egyszerű szavak, alakjuk, vagy elrendezésük által nem képesek distingválni, ez csak a fonetikai hatás által lehetséges. Ezt a fölfogást az Oroszországból illetékes helyről nyert magyarázatok is megerősítik, amiként ezt Rosenberg udvari tanácsosnak az orosz hivatalos lap (Torgouwo Promyschlewaia Gaseta) 1911. évi szeptember 14/27-iki számában közzétett következő fejtegetései mutatják: «Az orosz szabadalmi és védjegytörvény abban különbözik más államok hasonló törvényeitől, hogy alkalmazása szorosabban körülhatárolt területre van korlátozva. Az 1906. évi ipartörvóny 161. cikkének 8. pontja kizárótag ábrás védjegyek belajstromozását, engedi meg és a 198. cikk 4. pontja értelmében kémiai termékekre, tápszerekre és hasonlókra, továbbá gyógyszer-összetételekre, valamint ezek gyártásához szükséges eljárásra és készülékekre szabadalom sem adható ki. Ebből következik, hogy a külföldi gyógyszer Oroszországban semmiképen sem helyezhető védelem alá és gyakran a gyári és kereskedelmi (ábrás) védjegy letétele sem orvosolhatja ezen hiányt.» Rosenberg udvari tanácsos tehát szintén kétségesnek tartja a szóvédjegyek oroszországi védelmét. Érthető ilyen körülmények között, hogy a gyógyszerészeti cikkek külföldi gyárosai mindent elkövetnek, hogy a törvényt, vagy a gyakorlati közigazgatást ebben a tekintetben módosíttassák. A külállamok kor-127
