Szabadalmi Közlöny, 1911 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1911-11-15 / 22. szám
962 szabadalmi közlöny. 22. szám. nyesítheti idényeit. Az indokolás szerint az előadói tervezet ezzel a szabadalom forgalmát akarja «biztosítani» (90. oldal 13—8. sor alulról); csakhogy ezen három esztendei határkiszabással az előadói tervezet ismét megsérti a maga etikáját, mert hiszen lehetetlenné teszi azt, hogy bizonyos időn túl a jogos tulaj, donos szabadalmának birtokába jusson. Eltekintve már most attól, hogy bajosan képzelheti el, hogy valaki jóhiszeműen tüntesse föl a maga találmánya gyanánt az oly találmányt, melynek «lényegét másnak leírásából, rajzából, mintáiból, készülékeiből, berendezéseiből vagy alkalmazóit eljárásából az arra jogosultnak engedélye nélkül átvette» (5. §.), vagy, hogy valaki jóhiszeműen feledkezzék meg arról a szerződésről vagy kötelezettségről vagy szolgálati szabályzatról, mely öt «találmányának átengedésére kötelezi» (7. §.), önkénytelenül fölmerül itt az a kérdés, hogy az előadói tervezet, ha a szabadalmak forgalmát biztosítani akarta, a 28. §-ban említett semmiségi okokra alapított keresetnek beadhatására kitűzött három évi határidőt miért épen csak az eltulajdonítást tárgyaló b) pontra alapított keresetekre és nem valamennyi semmiségi keresetre nézve mondta ki. (Magyar Mérnök- és Epítészegylet.) A tervezet 30. f ában szabályozott elpörlés intézményét fölötte üdvösnek és szükségesnek tartjuk. De semmiképen sem érthetünk egyet a tervezettel annyiban, amennyiben az elpörlést hatálytalannak nyilvánítja azokkal a harmadik személyekkel szemben, akik a keresetnek a szabadalmi lajstromba való följegyzése előtt szereztek a lajstrom tartalmában bízva a lajstromban bejegyzett jogokat. A szabadalmi lajstromot nem lehet a tolekkönyvvel egyazon tekintet alá vonni. Ha a bejelentőnek nem volt joga a szabadalomra, úgy nem is adhatott annak alapján jogokat másoknak. Ha a vonatkozó intézkedés mégis megmaradna, úgy azt legalább annyiban kellene korlátozni, hogy ásak jóhiszemű harmadik személyek javára szóljon és ilyeneknek csakis oly gyakorlatbavételi jogaira vonatkozzék, amelyek már bizonyos hosszabb ideig, pl. 1 évig vannak bejegyezve a lajstromban, mert különben megtörténhetik, hogy a jogosulatlan bejelentő közvetlenül a fenyegető elpörlési kereset beadása előtt ad és jegyeztet be harmadik személyek javára oly jogokat, amelyek azután az elpörlési keresetet értéktelenné teszik. És ha a kereset hatálytalan ily harmadik személyekkel szemben legalább ki kellene mondani, hogy maga a jogosulatlan bejelentő kártérítésre köteles. (Budapesti Ügyvédi Kamara.) A 30. §. 3. bekezdése szükségtelen. Ha a szabadalom kivétele jogellenes volt, akkor abból semmi jogi előny nem ered. Ami a harmadik személyeket illeti, fönnáll az elv; «Caveat emptor». A két jóhiszemű személy közül inkább a föltaláló érdemel tekintetbevételt, mint az, aki egyszerűen szekulált másnak szellemi muukájára. (Dukes Bernât.) Elhibázott a harmadik bekezdésben foglalt rendelkezés, amelynek értelmében az elpörlési kereset hatálytalan azon harmadik személyekkel szemben, akik a keresetnek a szabadalmi lajstromban följegyzése előtt szereztek e lajstrom tartalmában bízva a lajstromba bejegyzett jogokat. Azért tartjuk ezt a rendelkezést elhibázottnak, mert a gyakorlatban alkalmat fog szolgáltatni arra, hogy a forgalmi élet nyugodt menete zavartassák és a jogbiztonság veszélyeztessék. A jogosulatlan szabadalomtulajdonos az 5. és 7. §-ok értelmében igényjogosult felet könnyen kijátszhassa olykép, hogy biztonság kedvéért a szabadalom kizárólagos gyakorlásának a jogát stróhmannra ruházza át úgy, hogy végeredményben a gyakorlati szempontból teljesen illuzórius értékkel bíró nudum ius képezi elpörlés tárgyát. A tervezet szem elől tévesztette, hogy a szóbanforgó rigorózus rendelkezés legföljebb akkor bírt volna némi létjogosultsággal, ha a szabadalmi lajstrom minden tekintetben a telekkönyv jellegével ruháztatott volna föl. Az elpörlési kereset megindításának záros határideje három év, míg a 3. §. 2. pontjára alapított szabadalom megsemmisítési kereset határideje 5 év. Az eltérő rendelkezést a 30. §. indokolása nem magyarázza meg. (Szabadalmi Hivatal.) A szabad, hivatal szabadalmi ügyekben hozott határozatai. A bírói osztály fölfolyamodónak abbeli kérelmét, hogy a bejelentési osztály határozatának rája nézve sérelmes részét még külön is helyesbítse, tárgytalannak mondotta ki, mert a bírói osztály a bejelentési osztály határozatának megváltoztatásával, a határozatot a maga egészében változtatta meg. W. 2482. 19703/911. Meg kellett a bejelentési osztály határozatát változtatni s ehez képest a szabadalmat megtagadni, mert a fölszólaló által bemutatott 26179/907. sz. angol szabadalmi leírásban a bejelentett és fölszó lalássa I megtámadott eljárás a maga egészében le van írva Minthogy pedig ez az említett angol szabadalmi le-*' írás nyomtatásban még 1908-ban jelent meg, tehát az itteni bejelentés ideje előtt, a bejelentés tárgyát újnak tekinteni nem lehetett és arra a szabadalmat az 1895. évi XXXVII. t.-c. 8. §. 1. p. alapján meg kellett tagadni. A fölszólalóknak abbeli kérelme, hogy a bejelentési osztály határozata, indokolásának általuk megjelölt s fölfolyamodásukban is sérelmesnek jelölt részében, a bírói osztály által külön helyesbbíttessék, tárgytalanná vált, minthogy a bejelentési osztály határozata a maga egészében megváltoztattatott. Bírói oszt. 1911 október 5.
