Szabadalmi Közlöny, 1911 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1911-07-01 / 13. szám

674 SZABADALMI KÖZLÖNY. 13. szám. niszter engedélyével az ozmán birodalomba behoz­hatok. Tunisz. A tuniszi 1888 december hó 26-i törvény idevonatkozó szakasza mindenben megegyezik a francia törvény föntismertetett rendelkezéseivel. Uruguay 1885 november hó 13-án kelt törvényé­nek 36 szakaszában a szabadalomtulajdonos köteles­ségévé teszi, hogy szabadalmazott találmányának gyakorlatbavételére belföldi vállalatot létesítsen. A gyakorlatbavétel határideje és föltételei esetről­­esetre a szabadalmi okiratban határoztatnak meg. Megvonást von maga után a megkezdett gyakorlás­nak egy éven túl való fölftlggesztése is, föltéve, ha ez nem váratlan akadály vagy vis major követ­kezménye. Venezuela 1882 június hó 2 án kelt törvényének 6. §-ában, valamint az 1890 május hó 17-i és az 1905 február hó 28-i rendeletéiben statuálja a gya­­korlatbavételi kényszert. A szabadalom annak idő­tartama szerint hat hónappal egy évvel vagy két évvel a szabadalom engedélyezése után megvonás terhe mellett gyakorlatba veendő. — Ugyanez a szankció a gyakorlás egy évi fölfüggesztésénél. A gyakorlásba vételnek olyan mérvűnek kell lennie, hogy a fogyasztást teljesen kielégíthesse. Elismerő vélemény a német szabadalmi hivatal működéséről. Lapunkban legutóbb azokról a panaszokról emlé­keztünk meg, amelyek a német szabadalmi hivatal ellen irányultak és a németországi szabadalmi ügy­vivők egyesületi közlönyében láttak napvilágot.*) Időközben a németországi vegyészek ez idei köz­gyűlésükön, amelyen Hausz a berlini szabadalmi hivatal elnöke is megjelent, foglalkoztak ezekkel a panaszokkal, amely alkalommal dr. Hahn jogtanácsos a dr. Goldschmidt előadó által e kérdésben szerkesz­tett véleményt a következőkben ismertette : A szaksajtóban és az országgyűlésen elhangzott panaszokat nem szabad általánosítani, mert ilyen nagy hivatalnál mint a szabadalmi hivatal, az év­tizedek folyama alatt előfordulhattak ugyan esetek, amelyek panaszra okot szolgáltatnak, de ez szinte magától értetődő dolog. A panaszok jobbára a hiva­tal túlterhelésére vezetendők vissza és ilyen körül­mények közt a tervbe vett 12-ik bejelentési osztály­nak a szervezéséhez sem szabad vérmes reményeket fűzni. Amennyiben a panaszok a szóbeli tárgyaláso­kat érintik, megengedi, hogy itt-ott kifogásolni való van. Ez a körülmény azonban koránt sem szolgál alapul arra, hogy a hivatal visszafejlődéséről be­szélni lehessen. Hanyatlásról csak akkor lehetne szó, ha valamelyik elnöklő tanácstag következetesen és rendszeresen akadályozná a felet előadásában vagy tenné neki lehetetlenné a bizonyítást. A legsúlyosabb panasz az, hogy a szabadalmi hivatal tagjai bírói minőségben tett intézkedéseik miatt fölebbvalóik által felelősségre vonatnak. Ez a panasz olyan sú­lyos, hogy erre nézve hivatalos nyilatkozatnak kell elhangzania, mert a német ipar nem maradhat két­ségben aziránt, vájjon a szabadalmi hivatalnál füg­getlen bírák bíráskodnak, avagy nem. Erre a jelen volt szabadalmi hivatali elnök szó­lásra jelentkezett és a következő kijelentéseket tette : Örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy a sza­badalmi hivatal ellen emelt panaszokkal foglalkoz­hasson és azokat a kétségeket eloszlathassa, amelyek alkalmasak arra, hogy a hivatal működésébe és ítél­kezésébe vetett hitet bel- és külföldön megingassák. A szabadalmi hivatal tagjainak befolyásolását illető panasz teljesen alaptalan. Az osztályok és ennek elővizsgálói egymástól teljesen függetlenül működ­nek. Az elnöklő tagnak épúgy van szavazata, mint az osztály bármelyik más tagjának. Önként értető­dik, hogy az egyöntetű bíráskodásra súlyt kell he­lyezni. Ez magának az iparnak eminens érdeke. Az elvi jelentőségű kérdéseknek az eldöntése, amint azt a végrehajtási utasítás egyébként megszabja, na­gyobb számú tagokból álló tanácsban vagy a hivatal teljes ülésében történik. A semmisségi ügyekben ho­zott határozatok az illető birákkal a teljes vizsgá­lati anyag megismerése érdekében közöltéinek. A szóbeli tárgyalások utóbbi időben annyira szaporítot­ták a hivatal teendőit, hogy okvetlenül gondoskodni kell olyan eszközökről, amelyek a hivatal tehermen­tesítésére alkalmasak. E tekintetben az érvényben lévő eljárásnak a módosítását ajánlja az illetékes körök ügyeimébe. Utal arra, hogy az elővizsgálattal megbízott tag a találmány érdemében nem dönt, ha­nem ezt a döntést csupán előkészíti. Az egyes elő­vizsgátok különböző fölfogásaiban nyilvánuló eltéré­seket az osztály egyenlíti ki a határozat hozatala alkalmával. A múltban sokszor hangzottak el dicsérő szavak a hivatal azon működéséről, amelyet ez a védjegytörvény végrehajtása terén kifejtett. Ha most itt is panaszokkal találkozunk, úgy ennek oka a be­jelentések abnormális emelkedésére és az árújegy­zékek túltengő bőségére vezetendő vissza. Ezekből a hivatalra igen nagy és súlyos munka hárul, minél­fogva könnyen lehet az esetek nagy számából olya­nokat kiragadni, amelyek az ítélkezés egyöntetlen­­ségére vallanak. Az elnöki kijelentéseket élénk vita követte, amely­nek során a vegyészek kivétel nélkül és a szaba­dalmi ügyvivők is nagy számmal a szabadalmi hi­vatal elnökének a nézetéhez csatlakoztak. A vitát Duisberg titkos tanácsos azzal zárta be, hogy a német vegyészeti iparnak nincs oka a szabadalmi hivatal működése miatt panaszkodni. Ha ez az eset fönforogna, úgy a németországi vegyészek bizonyára nem riadoznának vissza e lépéstől. *) Lásd 1911. évi • Szabad. Közlöny* 11-dik számát.

Next

/
Thumbnails
Contents