Szabadalmi Közlöny, 1911 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1911-01-01 / 1. szám
1. szára. 29 SZABADALMI KÖZLÖNY. kárára történő egyedárúsági kihasználásának veszélye áll elő, az eddigi tapasztalatok alapján nincs megokolva. A találmány azért készül, hogy értékesíttessék. A találmány értékesítése is a kereslet és kínálat általános törvényei szerint történik. Ha pedig bizonyos esetekben a találmány, amelynek forgalombahozatala általános gazdasági nézőpontokból kívánatos, a tulajdonos által gyakorlatba nem vétetik, vagy az általános föltételek ellenére a tulajdonos azzal saját céljaira visszaél, a kényszerengedély behozatalával meg van adva a lehetőség, hogy az ily találmány a forgalomnak hozzáférhetővé tétessek. . Az ipar és tudomány illetékes képviselői, valamint elismert társulatok és egyesületek, többek között az ipari tulajdonjogok védelmére alakult egyesület is a gyakorlatbavételi kényszer elejtését és ennek a kényszerengedéllyel való helyettesítését kívánják és javasolják. Ez a törekvés a külföld illetékes köreiben is tetszésre talált. Az Association Internationale pour la Protection de la Propriété Industrielle is ugyanezen értelemben nyilatkozott és határozott legutóbbi, Berlinben, Naneyban és Bruxellesben tartott kongreszszusain. A gyakorlatbavételi kényszer ellen fölhozott okoknak jogosságát és helytállóságát el kell ismerni. A belső német törvények megváltoztatására azonban sürgős szükség idáig nem volt. Sokkal helyesebb volt a gyakorlatbavételi kényszer káros hatásait, a menynyiben azok a nemzetközi forgalomban mutatkoztak, nemzetközi értesítések útján enyhíteni. Legelsőében az 1892 ben Olaszországéul és Svájccal kötött egyezményekben lett kimondva, hogy a szerződő államok törvényei szerint a találmány nemhasználása esetén beáll ható joghátrányok nem alkalmazhatók akkor sem, ha a találmány csak az egyik szerződő fél területén vétetik is használatba. Továbbá az 1883. évi március hó 20-án az ipari tulajdonjogok oltalma tárgyában kötött nemzetközi egyezményhez főleg Németország kívánságára csatoltatott az 1900 december hó li-iki bruxellesi pótegyezmény, amelyaen kimonda'ott, hogy a szabadalomnak a gyakorlatbavétel elmulasztáza következtében történendő megvonása az Unióállamokban a szabadalmi bejelentéstől számított 3 éven belül egyáltalán nem mondható ki s a három év eltelte után is csak akkor, ha a bejelentő a használat elmulasztását elfogadható módon nem igazolja. Végül az 1909 február 23-án az északamerikai Egyesült-Államokkal kötött szerződésben mondatott ki, hogy az egyik szerződő fél törvényeiben foglalt azon szabályok, amelyek szeriut a szabadalomnak a gyakorlatbavétel elmulasztása esetén való visszavonása vagy a szabadalmi jognak egyéb korlátozásai rendelhetők el, a másik szerződő fél alattvalóinak szabadalmaira csak abban a mértékben alkalmazhatók, amely mértékben az ily szabályok a saját alattvalók szabadalmaira alkalmaztatnak, emellett pedig a szabadalomnak az egyik szerződő fél területén történt használatbavétele a másik szerződő fél területén való használatbavétellel azonosnak és egyenlőnek tekintendő. Az északamerikai Egyesült Államokkal kötött ezen szerződés arra van hivatva, hogy a német ipart az északamerikai Egyesült-Államok törvényeiben a kötelező használatbavételre vonatkozólag jelenlog ugyan fönn nem álló, do esetleg a jövőben fölvehető rendelkezéseknek hátrányaitól megóvja. A szerződésnek ez a rendelkezése ugyanis főleg azoknak az iparágaknak az érdekeivel számolt, amelyek cikkeiket kizárólag vagy túlnyomó mértékben az ószakamerikai Egyesült- Államok fogyasztási piaca számára állítják elő. A szerződésnek a jelenlegi törvéeyek különbözősége folytán jelonleg annyiban mindenesetre eltérő következménye van a mindkét országbeli alattvalókra, hogy az amerikai alattvalók a gyakorlatbavételi kényszer alól Németországban államszerződés erejével föl vannak meetve, míg a német alattvalók a szabadalmi törvény alapján a gyakorlatbavételre kötelezve vannak. libben a tekintetben a német alattvalók az amerikai alattvalókkal nem részesülnek azonos jogokban. Ezt kívánja lehetővé teeni és elérni a jelen törvényjavaslat, amely a gyakorlatbavételi kényszer kérdését a kifejezésre hozott méltányos kívánalmaknak megfelelő módon újbél szabályozza. A javaslat szerint a jövőben a szabadalmi oltalmat élvező találmány gyakorlatba vétele általában nem lesz többé követelhető. Mindazonáltal ezt az elvet nem lehet minden korlátozás nélkül keresztülvezetni, hanem fönn kell tartani a szabadalom megvonását azokban az esetekben, amikor a találmány kizárólag vagy túlnyomó mértékben csupán külföldön gyakoroltatik, holott semmi elfogadható ok nincs arra, hogy a ta. lálmányt külföldi és nem német alattvaló használja- Ennek a rendelkezésnek a föntartása, amíg a külföldi törvények az ott kiadott szabadalmak gyakorlatbavételét írják elő, a honi ipar védelme érdekében kívánatos. A nehézségek elkerülésére, amelyek a sza badalmazdott találmányok szabadforgalmát akadályozzák, akár további külön egyezményekkel, akár a nemzetközi Unio-jog kiépítésével, a nemzetközi értesítések útját kell továbbra is föntartani. A gyakorlatbavételi kényszert a javaslat a kényszerengedélyek rendszerével kívánja helyettesíteni. Amennyiben azonban a gyakorlatbavételi kényszer továbbra is föntartatik, az engedély-kényszer is föntartandó, mert ez a két jogsegély nem szolgál minden tekintetben azonos célokat. Mert az illető iparág érdekében a szabadalomtulajdonosnak arra való kötelezése, bogy a találmány használatát másoknak engedje meg, akkor is helyes és megokolt lehet, ha a föltaláló a találmányt maga is gyakorolja. Egyébként magától értetődik, hogy az engedély-kényszer, mint eddig is, mindazokra a külföldiekre is kötelező, akiket államszerződések a gyakorlatbavételi kényszer alól föl nem mentenek. 8
