Szabadalmi Közlöny, 1911 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1911-01-01 / 1. szám
но SZABADALMI KÖZLÖNY 1. szám. A használati engedély megtagadása esetén, miként a jelenleg érvényben levő jogszabályok szerint Is, a szabadalmi jog megvonása mondható ki. Megállapítandó azonban emellett az is, hogy a szabadalom megvonásának csak akkor van helye, hogy ha a megvonást a közérdek megokolja. Ez a korlátozás a szabadalomtulajdonos érdekében áll, aki komoly fáradozással lát a találmány értékesítése után, ennélfogva az ellenfelek önző érdekeivel szemben védelmet érdemel. Másrészről, ha a gyakorlatbavételi kényszer a jövőben elejtetik, közérdek fönforgása lesz megállapítandó akkor, ha a találmány előnyei a belföldi iparnak vagy egyáltalán nem vagy nem kellő mértékben tétetnek hozzáférhetővé, vagy ha a tulajdonos a szabadalom használatát aránytalanul súlyos föltételek elfogadásához köti. Ide tartoznak még azok az esetek is, amikor a találmánynak csupán egyetlen iparos által való gyakorlása más vállalatok fennállását veszélyezteti, vagy ha a használati engedélyre jogosított (engedélyes) az ö részére külön szabadalmazott és a másiknak szabadalmától függő hasznos találmány értékesítésében magát korlátozva látja. A tényállás azonban nem minden esetben kívánja a szabadalom megvonásának kimondását. A javaslat azért előre látja, hogy a megfelelő esetekben a szabadalom megvonásától eltekintve, az engedélyesnek kizárólag találmánya használatára vonatkozó joga fog megállapíttatni. Általános kiindulási pontul az fog szolgálni, hogy a javaslat rendelkezései, nevezetesen az, hogy a használati engedély megtagadása esetére kilátásba helyezett megvonás a szabadalomtulajdonost ami fogja indítani, hogy az engedélyt kérő féllel önkéntes megegyezésre jusson. Mindenesetre lesznek esetek, amidőn ily megegyezést a felek nem lesznek képesek létrehozni s a találmány használatba vételére vonatkozó engedélyt az illetékes hatóság lesz kénytelen megállapítani. A javaslat megszabja, hogy az engedély korlátozva vagy föltételektől függővé téve is megadható. Ebben a tekintetben különösen az lesz a döntés tárgya, hogy a használati engedély a szabadalom egészére vagy csak annak egy részére terjedjen-e ki, milyen termelési területre és mennyi időre szóljon, továbbá, hogy a kártérítés egyszer-, smindenkorra szóló összegben, avagy az eladási ár bizonyos részében, vagy más módon kiszabott járulékokban állapíttassék-e meg s ezek miképpen biztosíttassanak ? Végül bizonyos esetekben a vizsgálat arra is ki fog terjeszkedni, hogy a találmány kihasználása csak a saját iparüzemre korlátozottan, vagy más vállalatokban is történjék-e ? A szabadalmi hivatal a viszonyok ismerete és a felek által előterjesztendő adatok alapján abban a helyzetben lesz, hogy e kérdésekben oly határozatot hozzon, amely úgy a szabadalomtulajdonos jogos és méltányos magánérdekeire, valamint az általános közérdekre is tekintettel van. A javaslat II. és III. cikkeire vonatkozólag megjegyzi a megokolás, hogy a kényszerengedély megadása körüli eljárásban a szabadalmi törvénynek a szabadalmak megvonására nézve előírt szabályai megfelelően alkalmazandók. (28. és köv. §§ ai). Mindazonáltal a 30. §. 3. bekezdésének az a rendelkezése, hogy a határozatot a szabadalom megvonásának kilátásba helyezésének kell megelőznie, nem alkalmazandó, mert ebben az esetben a szabadalom teljes megvonásával járó érzékeny büntetés nem jön kérdésbe, másrészről pedig a felek érdekében helyén lesz a használati engedélynek sürgős szabályozása. A hadi fegyverzet ezentúl szabadalmazható Oroszországban. Az orosz kormány azzal nagy lépést tett az ipari tulajdon hathatósabb védelme felé, hogy az oroszt ipartörvény 176. §-ának hatályon kívül helyezése mellett a hadi fölszerelést és hadi készültséget fokozni alkalmas új ipari találmányok szabadalmazhatósága érdekében új rendszabályokat léptetett életbe. Az ipartörvénynek hivatkozott §-a értelmében ugyanis olyan találmányokra és javításokra, amelyek a hadi fölszerelésre és a fegyveres védelem eszközeire, pld. tüzérségi ágyukra, lövedékekre vagy a tüzérségi fegyverzet tartozékaira, továbbá hajópáncélokra, tengeralatti aknákra, forgatható hajótornyokra és effélékre vonatkoznak, egyáltalában nem adható meg a szabadalom, mert ezeknek a használata kizárólag az állam részére tartatik fönn. Olyan találmányokra és javításokra ellenben, amelyek nemcsak a hadsereg, hanem magánszemélyek által is használhatók, mint kézi tűzfegyveiekre, töltényekre, golyókra és az ilyen fegyvereknek a tartozékaira, megadható ugyan a szabadalom, mégis azzal a korlátozással, hogy hatálya a hadseregre és a haditengerészetre ki nem terjed és hogy az ilyen szabadalom nem akadályozza a had vezetőség et a szabadalmazott tárgy alkalmazásba vételében vagy az ezzel való kísérletezésben. Míg tehát az érvényben állott törvény egyfelől bizonyos tárgyaknak a szabadalmazását egyáltalában lehetetlenné tette, sőt azoknak alkalmazásba vételét kizárólag az államnak föntartotta anélkül, hogy a föltalálónak ezért valami kárpótlást nyújtott volna, addig a törvény másfelől bizonyos tárgyaknak a szabadalmazását megengedte ugyan, de ezeknek a tárgyaknak a használatát is biztosította az államnak minden ellenérték adásának kötelezettsége nélkül. Az orosz ipari és kereskedelmi miniszter belátva azt, hogy a modern hadi technika fejlődésével a föltaláló! tevékenység fokozása kívánatosnak mutatkozik, 1910 szeptember 24-én hatályon kívül helyezte a föntebb ismertetett rendelkezéseket és ezek helyébe a kővetkezőket léptette életbe :
