Szabadalmi Közlöny, 1911 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1911-01-01 / 1. szám

28

SZABADALMI KÖZLÖNY.

1. szám.

NEM HIVATALOS RÉSZ.

Német birodalmi törvényjavaslat

a szabadalom-gyakorlatbavételi kényszerről.

A német birodalmi kancellár a szövetséges államok kormányainaktörvénytervezetetkiildött a szabadalmak gyakorlatbavételi kényszeréről, azzal a kérelemmel, hogy észrevételeiket és esetleges javaslataikat tegyék meg. A törvényjavaslatot indokolásával együtt következőkben ismertetjük :

1. cikk. Az 1891 április 7-iki szabadalmi törvény

11. §-ának helyébe következő szakasz lép:

Ha a szabadalom tulajdonosa harmadik személynek a találmány gyakorlatbavételére, illetőleg kihasználására vonatkozó engedély kiadását, bár az illető annak fejében megfelelő dijat, illetve biztosítékot ajánl fel, megtagadja, a szabadalom, amennyiben az engedély megadása közérdekből kívánatos, tulajdonosától megvonható, vagy a szabadalom használatára vonatkozó jog a másiknak megitélhető. (Kényszerengedély.) A jogosítvány megszorításokkal, vagy külön kikötésekkel is megadható, illetve ilyenektől függővé tehető.

Visszavonható továbbá a szabadalom akkor is, ha a találmány kizárólag, vagy főleg külföldön, vagy a német birodalom védelmi körén kívül eső területen gyakoroltatik, amennyiben egyes államszerződések ennek útját nem állják.

A szabadalom megadásának küzhírrétételétől számított 3 év előtt a szabadalom megvonása a gyakorlás hiánya miatt ki nem mondható.

2. cikk. A kényszerengedély megadása körüli eljárásra és Ítéletre nézve a szabadalmi törvények a szabadalom megvonása tekintetében fönnálló szabályai megfelelően alkalmazandók.

3. cikk. A szabadalmi törvény 80. §. 3-ik bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép :

Ha a szabadalom megvonása a használati engedély megtagadása okából kórelmeztetik, akkor ezen kérelem tekintetében hozandó határozatot meg kell előznie oly intésnek, mely a megvonást kilátásba helyezi a kellő megokolás és a megfelelő határidő kitűzése mellett.

*

A javaslat megokolása : Az 1891. évi április 7-iki szabadalmi törvény megváltoztatása az utóbbi években többször szóvá tétetett a birodalmi gyűlésben. Amint ezen alkalmakkor a szövetséges kormányok képviselői már kijelentették, a szabadalmi törvény módosítására vonatkozó előmunkálatok már folyamatban vannak, azonban a különböző érdekeltségi körök részéről kifejezett kívánalmak különbözősége és részben ellentétessége is, valamint egynémely fontos kérdés körül fölmerült nehézségek folytán a tárgyalások még nem voltak befejezhetők, így az új

szabadalmi törvényjavaslat a különben is más fontos ügyekkel is elfoglalt törvényhozó testületek elé jelenleg nem terjeszthető.

Másrészről azonban, különösen a nemzetközi jognak utóbbi időben tapasztalt, s mindinkább növekvő behatása következtében előállott annak a szükségessége, hogy a szabadalmazott találmányok kötelező gyakorlatbavételének kérdése az általános revíziótól függetlenül mielőbb újból szabályoztassék. Míg ugyanis a szabadalmi jog egyéb kérdései egymással oly szoros viszonyban és kapcsolatban állanak, hogy az egyes részek csak a többiekkel együttesen, szerves összefüggést képező egészükben rendezhetők, addig a szabadalmi törvény 11. §-a a törvény egyéb rendelkezéseitől függetlenül is megváltoztatható. A 11. §. a következőleg szól :

11. §. A szabadalom megadásának közhírré tételétől számított (27. §. 1. bek.) 3 év után a szabadalom megvonható :

1. ha a szabadalom tulajdonosa a találmányt a belföldön kellőleg gyakorlatba nem vette, vagy azokat a cselekményeket, amelyek ezen gyakorlatbavétel biztosítására szükségesek, foganatosítani elmulasztotta ;

2. ha azokban az esetekben, amidőn a találmány gyakorlására vonatkozó engedélynek (használati jogosítványnak) más részére leendő kiadása közérdekből kívánatosnak látszik, a szabadalom tulajdonosa a használati engedélyt kiadni megfelelő kártalanítás és ennek biztosítása esetén is vonakodik.

Iparunk fejlődése és a szabadalmi oltalomnak a gazdasági javak előállítására gyakorolt, s mindinkább növekvő befolyása folytán, Németország illetékes köreiben már évek óta hangot talál az a nézet, hogy a jelenleg fönnálló gazdasági viszonyok mellett a gyakorlatbavételi kényszernek jelenlegi rendszere, különösen annak nemzetközi érvényességében, gazdasági érdekeinkre káros. Arra utalnak, hogy a találmánynak nemcsak a belföldön, hanem a külföldön is kötelező gyakorlatbavétele a termelésnek gazdasági szétforgácsolódására, vagy ami még károsabb, az ipar kivándorlására vezet. Nem gyakorlás esetén a szabadalom megvonásából a külföldi ipar lát hasznot. Ilyen körülmények között a föltaláló inkább lemond a szabadalmi oltalomról, s találmányát a gyártási titok formájában értékesíti, ami a technikára és az j iparra nyilvánvalóan káros hatással van. A gyakorlatbavételi kényszer az azzal egybekötött szabadalom- I elértéktelenedés folytán niég a belső forgalomban sem vihető keresztül. Különösen áll ez a vagyontalan föltaláló szabadalmára. Ha ugyanis ennek nem sikerül, a tőke segítő erejét, vagy az ipar készségét megnyerni a szabadalom átvételére, ez áldozatokkal megszerzett szabadalmi oltalomról mihamar le kell mondania, mert erre bárki rákényszerítheti. Az az aggály, hogy a gyakorlatbavételi kényszer elejtése esetén a találmánynak a belföldi ipar és fogyasztás