Szabadalmi Közlöny, 1909 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1909-06-15 / 12. szám
410 SZABADALMI KÖZLÖNY. Ír. szám. Ezzel kapcsolatban megjegyzi a leírásban, hogy ennek következtében az égés nem hőmérsékletemel - kedésben, sem nyomásemelkedésben, hanem munka végzésében nyilvánul meg. A munkaeljárás keresztülvitelére szolgáló gép leírásánál pedig azt emeli ki, hogy a beeső szénpor a levegő nagy hőmérséklete folytán meggyulad és meleget fejleszt, mely a keletkezés pillanatában a dugattyú megfelelő előrehaladása folytán azonnal munkává alakul. Ezen és a leírásban előforduló egyéb, különösen hangsúlyozott fejtegetésekből minden kétségen fölül megállapítható, hogy a szabadalomtulajdonos, a tüzelőanyag elégetésének mikéntje tekintetében tévedésben nem volt, hanem tervszerűleg épen azt igyekezett elérni és megvalósítani, amiről most azt állította, hogy tévedésben volt, t. i. az isothermikus elégetést. A szabadalom többi részét a bírói osztály nem tette vizsgálat és összehasonlítás tárgyává, mert a megállapítást kérő azokra nézve nem kérte a megállapítás kimondását. Bírói oszt. 1909. évi januárhó 11. 11/909. sz. szab. tan. A szabadalmi tanács az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatja s megállapítja, hogy a L. 0. által rajzban s leírásban bemutatott mótor, a XXVIII. kötet 426. lapszámú szabadalom 1. és 3. igénypontjába ütközik. Indokok. A szóban forgó szabadalom terjedelmének megállapítása céljából a technika akkori, azaz a szabadalom megadása időszakában volt állapota veendő figyelembe. A szabadalmi leírás szerint a szabadalom megadásakor csak oly tüzmótorok voltak ismeretesek, amelyek munkafolyamata a leíráshoz csatolt rajz 1. ábrájával jellemezhető ; míg a szabadalmazott tüzmótor a 2. ábrával jellemezett munkafolyamatot követi. A régi mótorok munkafolyamata, szavakba foglalva, a következő: 1. A tüzelőanyaggal kevert levegő kompriináltatik. 2. A komprimált keverék meg lesz gyújtva. 3. Az elégés exploziószerü, mely okból gyújtás után az égés folyamata nem szabályozható. 4. Az elégés befejeztével az égési termények expandáltatnak, miközben a mótor munkát végez. A szabadalmazott mótor munkafolyamata pedig: 1. Tiszta, azaz a tüzelőanyagtól ment levegő kompriináltatik. 2. A tüzelőanyag a komprimált levegőbe be lesz nyomva és hogy a tüzelőanyag gyújtószerkezet nélkül gyűljön meg, a levegő oly magas fokra komprimálandó, hogy hőfoka lényegesen nagyobb legyen a tüzelőanyag gyuladási hőfokánál. 3. Az égés tartama a tüzelőanyag fokozatos adagolásával az égés folyamata alatt is szabályozható s ezzel elérhető, hogy a mótor számbavehető munkát már az égés időszakában is végez. 4. Az elégés befejeztével az égési termények expandáltatnak. E két munkafolyamat összehasonlításából következik, hogy a találmány lényege az öngyuladás fölhasználása és a motorba adagolt tüzelőanyag égési tartamának az égés folyamata alatt való szabályozása■ Minthogy a megállapítást kérő által rajzban s leírásban bemutatott mótor szintén öngyuladússal működik és a tüzelőanyag égéstartama az égés folyamata alatt ennél is szabályozva lesz, így ez a mótor teljesen beleesik a XXVIII. k. 426. lapszámú szabadalom körébe. Az a körülmény, hogy a megállapítást kérő a szabályozást olykép akarja végezni, hogy az égés egész folyamata alatt a nyomás maradjon állandó, holott a szabadalomtulajdonos oly szabályozásra fektette a súlyt, amelynél a hőfok marad állandó, a szabadalom lényegét nem érinti, mert a hőfok s nyomás változása nem a szerkezet változtatásával, hanem az adagolt tüzelőanyag mennyiségének s az ellentállás nagyságának változtatásával éretik el. Motoroknál az utóbbiakat oly viszonyba kell hozni, hogy a mótor hatásfoka legkedvezőbb legyen, ehhez pedig szabályozható etető készülék esetén szaktudás ugyan, de föltalálói tevékenység nem kell. Szab. tanács 1909. évi május hó 4. XXII. A bejelentési osztály fölszólaló abbeli érveléseinek, hogy a bejelentés tárgya nem találmány» hanem egyszerű átvitel, helyt nem adott. 17Í65/908. A fölszólaló a szabadalmi törvény 3. és 1. §-a alapján újdonság hiánya miatt ellenzi a szabadalom megadását. Előadja, hogy differenciális visszaszökéssel bíró lövegek ismeretesek voltak a bejelentés megtétele előtt s ezt a 6.3146. sz. német, 20017. sz. osztrák és 359232. sz. francia leírással igazolja. Különösen kiemeli a 20017. sz. osztrák szabadalmi leírást, ahol oly löveg van ismertetve, melynél sem hydraulikus, sem pneumatikus fék alkalmazva nincs, hanem úgy a fékezésre, mint az előretolásra rúgó szolgál. Másrészt azt bizonyítja a fölszólaló, hogy oly visszafutó csővel bíró lövegek, melyeknél az előretoló rúgó a lövegcsővel koncentrikusan van elrendezve, nagy számban ismeretesek, így a 94471. sz. német, a 357657. sz. francia, 12730—1885. sz. angol és 16089 1891. sz. angol szabadalmi leírások ilyeneket leírnak. Ezen tényeknek bizonyítása után a fölszólaló azt vitatja, hogy az ismert rúgóelrendezésnek a magukban véve ismert differenciális visszafutó csővel bíró lövegekre való átvitele szabadalmazható új találmánynak nem tekinthető, mert az ily differenciális visszaszökí ssel bíró lövegeknél sem biztosít más előnyt vagy műszaki hatást (a helymegtakarítástól 105
