Szabadalmi Közlöny, 1909 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1909-01-01 / 1. szám
2 SZABADALMI KÖZLÖNY. 1. szám. gyakorlatba vételére, továbbá a származási hely megjelölésével jogtalanul ellátott árúk lefoglalására és az Unió-egyezmény végrehajtásának módozataira vonatkoztak. Miután azonban Francziaország az ez értekezleten hozott határozatokat nem fogadta el, azok hatályba nem léptek és az Unió-határozmányok továbbfejlesztése csak a Madridban 1890-ben megtartott értekezlet határozmányaiban nyert megvalósulást és pedig gyakorlatiasabb irányban. Abból a tapasztalatból indulva ugyanis ki, hogy mily nehézségekbe ütközik az Unió főegyezmény határozmányainak megváltoztatása vagy pótlása tekintetében minden Unió-állam részéről megkívánt hozzájárulás megnyerése, azaz a teljes egyöntetűség elérése, a madridi értekezlet azt az újabb fölfogást emelte érvényre, hogy az Unió keretén belül az egyes államoknak szűkebb körű szövetkezése is helyt foglalhasson. Ez alapon Madridban az érintetlenül föntartott Unió-főegyezmény mellett négy külön egyezmény köttetett, amely egyezmények határozmányai a párisi Unió-főegyezményhez csatlakozott államok közül is csak azokra az államokra bírnak érvénnyel, amelyek ezekhez a külön egyezményekhez külön és kifejezetten hozzájárultak, vagy hozzá fognak járulni. Ezek — az ú. n. négy madridi egyezmény — a következők: 1. Az árúkon lévő hamis származási megjelölések megakadályozása iránt Brazília, Franciaország, Nagybritannia, Guatémala, Portugália, Spanyolország, Svájc és Tunis között Madridban 1891. évi április hó 14-én kötött megállapodás. Ez a megállapodás 1892. évi julius hó 15-én lépett hatályba. 2. A gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi belajstromozása iráut Belgium, Spanyolország, Francziaország, Guatémala, Olaszország, Németalföld, Portugália, Svájc és Tunis között Madridban 1891. évi április hó 14-én létrejött megállapodás. Ez az egyezmény 1892. évi julius hó 15-én lépett hatályba. A nemzetközi iroda 1893. évi január hó 1-éu kezdte meg működését. 3. Az ipari tulajdon védelmére Belgium, Brazília, Spanyolország, az északamerikai Egyesült-Államok, Franciaország, Nagybritannia, Guatémala, Olaszország, Norvégia, Németalföld, Portugália, Svédország, Svájc és Tunis között fönnálló Unió nemzetközi irodája költségeinek fedezésére vonatkozólag Madridban 1891. évi április hó 15-én fölvett (egyezmény erejű) jegyzőkönyv. Ez a jegyzőkönyv 1898. évi január hó 1-én lépett hatályba. 4. Az ipari tulajdon védelmére 1883. évi március hó 20-án Párisban kötött nemzetközi egyezmény értelmezésére és alkalmazására vonatkozólag Belgium, Brazília, Franciaország, Guatémala, Olaszország, Németalföld, Norvégia, Portugália, Svédország, Svájc, Spanyolország és Tunis között 1891. évi április hó 15-én létrejött megállapodás. Ez utóbbi megállapodás azonban még az azt megalkotó államokra nézve sem lépett hatályba, mert az illető államok által való egyhangú megerősítése mindezideig nem következett be. Szüksége merült föl tehát annak, hogy az ebben az egyezményben lefektetett alapelveket újra tárgyalás alá vegyék s ez az indok, de főleg az Unióhoz tartozó államok részéről mindinkább megnyilvánuló amaz óhajtás, hogy az Unióhoz a többi államok, különösen a Németbirodalom, Magyarország és Ausztria részéről való csatlakozás is lehetővé tétessék : indította az Unió-államokat arra, hogy az Unió-főegyezmény határozmányait megfelelő revizió alá vegyék. E célból hívatott egybe a belga kormány által 1897-ben Bruxellesbe a IV. Unió-értekezlet, amelyen 15 Unió-állam és 7 az Unióhoz még nem csatlakozott állam vett részt, az utóbbiak közt Magyarország, Ausztria és a Németbirodalom is. Az ezen értekezleten létrejött megállapodások még további tárgyalásoknak diplomáciai úton való folytatását tették szükségessé úgy, hogy azoknak egyezménybe való foglalása csak három év múlva következhetett be. A bruxellesi konferencia eredménye tehát az 1900. évi december hó 14-én megkötött két bruxellesi pótegyezmény, amelyek közül az egyik az 1883. évi március hó 20-iki párisi Unió-főegyezménynek, a másik pedig a gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozása iránt Madridban 1891. évi április hó 14-én kötött egyezménynek módosítását és kiegészítését tartalmazza. A szabadalmi ügy terén a bruxellesi értekezleten két fontos kérdés nyomult előtérbe és nyert is megoldást, nevezetesen a bejelentésekre nézve az elsőbbségi idő meghosszabbításának, továbbá a szabadalmazott találmányok gyakorlatbavételi kötelezettségé- ’ nek kérdése. Ugyanekkor a védjegyoltalmat illetőleg tisztázást nyert, hogy a védjegyoltalom megtagadásának mily föltételek mellett lehet helye. Az értekezlet további fontos mozzanatát képezte még a tisztességtelen verseny ellen irányuló intézkedéseknek az Unió-egyezmény keretébe való bevonása is. Az ipari tulajdonjogok kölcsönös nemzetközi védelmét biztosító Uniónak nagy jelentősége, abban a jelentékeny haladásban nyilvánul, amelyet az ipari tulajdonjogoknak az Unió által biztosított fejlesztése és fokozott oltalma eredményeképen az Unióhoz csatlakozott államok ipara szembetünőleg fölmutat. A föntebb említett 1873. évi wieni I. nemzetközi szabadalmi kongresszuson még erős pártja volt az ú. n. szabadalomellenes irányzatnak, amely a találmányok szabadalmazásának jogosultságát in thesi tagadta és a szabadalmi oltalom jogintézményének megszűntetésére törekedett. Az a hatalmas ipari föllendülés azonban, amely különösen az északamerikai Egyesült-Államokban és a Németbirodalomban az ipari találmányoknak szabadalmi oltalomban való részesí
