Szabadalmi Közlöny, 1909 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1909-01-01 / 1. szám

1. szára. SZABADALMI KÖZLÖNY. 3 tésével kapcsolatban mutatkozott, félreismerhetetlennó tette, hogy a találmányi szabadalmak az iparfejlesz­tés jelentős tényezőiül kell hogy tekintessenek, minél­fogva a szabadaloraellenes irányzat bukásának be kellett következnie. Ez pedig egyszersmind annak a mozgalomnak az eredménye, amely végkifejlődésében a nemzetközi Unió-megalakulására vezetett. Az Unió pedig a találmányok és általában az ipari tulajdon­jogok oltalmának iparilag és közgazdaságilag egyaránt észlelhető nagy jelentőségét a nemzetközi viszony­latokban is — ma már huszonöt évi fönnállásának pozitív eredményeivel — igazolta. Az Unió fönnállásának és működésének ily pozitív eredménye első sorban az, hogy ma már alig van a világnak oly állama, amelynek törvényhozása az ipari tulajdonjogok védelméről ne gondoskodott volna, míg az Unió létrejötte előtt az ipari tulajdon oltalmát biztosító törvények oly kulturális tekintetben előre­haladott országokban is hiányoztak, aminők Német­alföld és Dánia. Az Unió ugyanis egyfelől eleven érintkezési pontokat teremtett az ipari tulajdonjogo­kat érintő nemzetközi viszonylatokban, előidézte az ipari tulajdonjog tudományos művelését és a jog­anyagnak lehető teljes kiképzését az internaeionális szempontok szerint is és másfelől reáirányitotta a világ figyelmét azokra a jelentékeny ipari eredmé­nyekre, amelyeket az ipari tulajdon védelmét mog­­felelőleg biztosító törvényekkel bíró országok ez alapon elérni képesek voltak. E mellett az Unió fönnállása biztosítja az ipari tulajdon védelmére szolgáló intézmények további egy­séges fejlesztését, a folytonos és a gyakorlati élet tapasztalatain nyugvó öntudatos haladást. Az Unió-egyezmények ugyanis csakis a leglényege­sebb, sarkalatos alaptételeket és az ezeken nyugvó szabályozást tartalmazzák; az egyezményekbe föl­vett határozmányok pedig évek hosszú során át úgy gyakorlati, mint tudományos téren tett tapasztalatok eredményeként jelentkeznek. Épp ezért az egyezmé­nyekben rendelkezéseiben kifejezésre jutó oltalmi alapelvek mintegy általánosan elismert érvényüek­­nek tekinthetők és így zsinórmértékül is szolgálhat­nak bármelyik ország idevágó törvényhozási munká­latainál. Az Unió-határozmányok tehát mintegy elő­készítik a különböző államok iparjogvédelmi tör­vényei közt ma még mutatkozó különbségeknek ki­­egyenlítését, sőt utat mutatnak e részben. Az Unió-határozmányok által ilykép megteremtett egyöntetűség teszi egyúttal lehetővé egyrészt, hogy az Unióhoz tartozó összes államok polgárai a talál-’ mányi szabadalmak, minták, védjegyek, kereskedelmi nevek és cégek tekintetében, valamint a hamis szár­mazási megjelölések és a tisztességtelen verseny ellenében — a viszonosság alapján — oltalmat élvez­zenek, azaz részükre e tekintetben ugyanazok a jogok vannak biztosítva, mint amelyekre az egyes államok saját törvényei alapján a belföldieknek van igényük, másrészt, hogy az Unióhoz tartozó államok polgárai ezen oltalmat egyszerűbben, olcsóbban, sőt gyorsabb eljárás mellett vehetik tényleg igénybe. Ezt a célt szolgálja továbbá az Unió központi szerve, az ipari tulajdon védelmére Bernben fönnálló nem­zetközi iroda, (Bureau international de l'Union pour la protection de la propriété industrielle), amely a gyári és kereskedelmi védjegyek nemzetközi be­­lajstromozását eszközli, lehetővé téve a védjegyek­nek a hazai államban való elsőbbséggel a többi unió­beli államokban való oltalmazását. E mellett az iroda az ipari tulajdonjogokra vonatkozó kérdésekben föl­­világosítással és tájékoztatással szolgál és általában föntartja az egyes Unió-államok közt a folytonos szellemi kapcsolatot, amely célra a «La Propriété Industrielle» című havonként megjelenő lapot adja ki. E lap az Unió kötelékében álló államok ható­ságait és vállalatait érdeklő közlésekről is gon­doskodik. A szellemi kapcsolat állandó föntartására az Unió­nak másik eszköze az időnként tartott nemzetközi konferenciák, amelyen az Unióhoz tartozó államok kiküldöttei egymással közvetlenül érintkezhetnek és amelyek ilykép alkalmat nyújtanak arra, hogy az egyes államok képviselői a többi államok vonat­kozó sajátos viszonyait megismerjék és így birtokába jussanak annak a tapasztalati joganyagnak, amely­ből az ipari tulajdon nemzetközi egységes védelmére szolgáló jogelvek és ezeknek megfelelő határozmá­nyok induktive leszűrhetők. Ilyképen a konferenciák az egész joganyag eleven fejlődésének biztosításához jelentékeny mértékben hozzájárulnak. Az Unió életképességének és rendszere célszerű­ségének fontos tényezője továbbá az is, hogy lehetővé teszi a kötelékében álló államoknak, hogy az oly ipari tulajdonjogi viszonylatok tekintetében, amelyek nem általános érdekű kérdésekhez kapcsolódnak, hanem az illető országok különös viszonyai szem­pontjából bírnak csak fontossággal, egymás között szúkebb körű megállapodásokat és külön egyesülése­ket létesíthessenek. Az ezen szűkebbkörű egyesülések alapját képező megállapodások, jóllehet az Unió alap­elveivel és határozmányaival ellentétben nem állhat­nak, mégis nagy szerepet játszanak az Unió-rendel­kezések fejlődésében, mert próbakövéivé válnak oly megállapodásoknak, amelyeket, — épen azért, mivel beváltak, — utóbb maga az Unió is szentesít. Mindezek alapján joggal mondható, hogy az ipari tulajdon védelmére alakult nemzetközi Unió oly in­tézmény, amely a maga elé tűzött célt — a jellege által megvont természetszerű határok között — lehetőleg tökéletesen valósítja meg és amellett a valóban reális irányú továbbfejlődésre biztosítékot nyújt. Mint nemzetközi intézmény pedig az egyes államoknak az általános érdekű nagy kulturális célok szolgálatában való szövetkezésének és együttes mun­kájának, tehát a haladásnak jelentős tényezője. E je-

Next

/
Thumbnails
Contents