Szabadalmi Közlöny, 1906 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-31 / 13. szám
13. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 46. §-hoz. A mustra bejelentéseket tehát vagy közvetlenül, vagy postán a szabadalmi hivatalnál kell benyújtani. 55. §-hoz. A bejelentést, a mustrabejelentési osztály egy tagja megvizsgálja, hogy az a törvényes kellékeknek megfelel-e. A vizsgálat azonban nem terjed ki sem az újdonságra, sem arra, hogy a mustra már védelem alatt álló mustrákkal azonos-e, és pedig azért nem, mert ezen vizsgálat az eddig évenként letett 13,000 mustránál szemben azzal, hogy a mustraoltalmi átlag 3 évre terjed, munkaerőben és drága berendezésekben nagy költséget igényelt volna, a mely a mustráért elvi okokból alacsonyan megszabott évi dijakból távolról sem lenne fedezhető és mert az elővizsgálat a mustrajog engedélyezését igen hosszadalmassá tenné. Ennek daczára azonban czólszerűnek látszik a szabadalmi hivatalnak megadni a jogot a mustrát visszautasítani, ha az engedélyzési eljárás folyamán a szabadalmi hivatalban szerzett tapasztalat és mustrákkal való megismerkedés alapján — minden vizsgálat nélkül kiderülne az, hogy az egy más mustrával azonos, — és mert a törvénynek az a czólja, hogy csakis új mustrák részesüljenek oltalomban, ennek pedig nem felelne meg az, ha a hatóság bármi módon tudomást szerez arról, hogy a mustra nem új. 57. §-hoz. Ha a foganatosított vizsgálat után kiderül, hogy a mustra a törvényes föltételeknek megfelel, akkor a mustrajogot a szabadalmi hivatal tagja a bejelentési osztály nevében megadja, a mustralajstromba —■ melybe mindenki betekinthet — bevezetteti. Elutasító határozatot csakis a bejelentési osztály hozhat. 56—58. §-okhoz. Ha a mustraoltalmat a folyamodó meghallgatása után a bejelentési osztály határozattal megtagadja, akkor a folyamodónak jogában átl ez ellen, valamint a bejelentési osztály minden más határozata ellen a szabadalmi hivatal felfolyamodási osztályához felebhezni, mely aztán az ügyben végleg határoz. 59—82. §-okhoz. Valamint az engedélyezési eljárásban, úgy a semmiségi eljárásban is az ügymenet gyorsítása czéljából csakis két hatósági fokozat van, melynél a szabadalmi hivatal semmiségi osztálya az első, a szabadalmi törvényszék pedig a második és utolsó fokon dönt. 43 §-hoz. Ezen fölül mind e két hatóságnak, — bár tagjai szaktechnikusok is, — úgy a bíróságoknak nehéz és bonyolult műszaki kérdések megoldására rendelkezésére áll a mustratanács, melybe a kereskedelmi miniszter iparosokat, technikusokat, művészeket, múzeumi tisztviselőket és más a mustraoltalomban jártas férfiakat hív meg. 47. §-hoz. Az a sokat vitatott kérdés, hogy a mustra titkosan, avagy nyitva tétessék-e le — úgy oldatott meg, hogy a mustraoltalomért folyamodóra 183. oldal. bízatott: mustráját nyitva avagy titkosan tegye-e le. A titokban tartást ugyanis nem lehetett mellőzni abból az indokból, mert sok iparosnak érdekében van, hogy új alkotásaikat sokkal előbb, mintsem azokat forgalomba hoznák, oltalom alá helyezzék, de ez idő alatt a versenytárs szeme elölt titokban tartsák; aztán meg azért is, mert a drága mustrák készítése gyakran hosszabb időt vesz igénybe, mely idő alatt a tervezett mintának védve kell lenni, azonban ismertté nem szabad lenni. De mivel az ipar a titokban tartást nem tartósan, hanem csak egy bizonyos ideig igényli, azért a titokban tartás egy évre korlátoztatott, melyet kérelemre még egy évre meg lehet hosszabbítani. 85. §-hoz. Minthogy azonban a titokban tartás csakis a mustrajog birtokosa érdekében történik és a közönség elől elzárt jogot mindaddig nem lehet megsérteni, a míg az ennek a tartalmát meg nem ismeri, — a mustra jogosított azon jogát, hogy a bitorlásokat üldözhesse, föl kellett függeszteni addig az ideig, a míg mustrájáról a közönség túdomást szerez, tehát addig az ideig, a míg a mustra nyílttá válása vagy a lehető leghosszabb titokban tartási idő lejárta után, vagy a jogosított kérelmére a Szabadalmi Közlönyben kihirdettetik. 83—96. §-okhoz. A mustraoltalmi jog bitorlásai fölötti bíráskodás a közigazgatási hatóságokról a bíróságokra ruliáztatott. Mintául szolgált itt is a szabadalmi törvény, a mely a szabadalom bitorlásokat a bíróságok hatáskörébe utalta, mérvadó az a megfontolás, hogy az új és egyes részleteiben is rendezett bírói eljárás előnyei a mustrajognál is alkalmazást nyerjenek. A mustraoltalomnak a szabadalmi joggal szemben való kisebb jelentősége, továbbá azon körülmény, hogy a mustraoltalom előzetes ujdonsági vizsgálat nélkül engedélyeztetik, indokolttá tették azt, hogy a mustraoltalom szándékos megsértése nem mint vétség, hanem csupán mint hihágás kezeltessék. Ennélfogva a szándékos mustrabitorlások fölötti bíráskodás a járásbíróságok, a bitorlás megszüntetése és kártérítések fölötti bíráskodás pedig az 1895. évi aug. 1-iki törvénykezési szabályok 5. §. 4. p. értelmében a kereskedelmi törvényszékek hatáskörébe utaltassák. 89. §-lioz. A bíróságoknak a nehéz és fontos műszaki kérdésekben tanácsadóul a már előbb is említett szakszerűen szervezett mustratanács rendeltetett szakértő gyanánt. 97. §-hoz. A szabadalmi jogintézménynél eddig jól bevált megállapítási kereset a mustraoltalmi jogra is átvétetett. 100 — 102. §-hoz. A dijak kérdése — a czélból, hogy a mustraoltalom a folyamodóra nézve lehetőleg jutányos legyen s hogy az államnak a mustraoltalomnál felmerült kiadásait fedezze — rendeztetett. 103—105. §-hoz. Az eddigi mustraoltalmi törvény 48
