Szabadalmi Közlöny, 1906 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-31 / 13. szám
182. oldal. SZABADALMI KÖZLÖNY. 13. szám. mely használati czélt szolgál, mert az új mustra nem a czélja miatt, hanem az abban rejlő új szellemi alkotás miatt részesül oltalomban. Ezért elejtetett az ízlésminta és a használati minta közti különbség, és mind a két mustra egy és ugyanazon törvény oltalma alá helyeztetett mi mellett az oly használati mintákra nézve, — melyek a műszaki hatás miatt nem új alakváltoztatásnak, hanem inkább találmányoknak mutatkoznak — ezen fölül még a szabadalmi oltalom is fömihagyatott. A tervezet 1. §-a a mustra fogalmát határozza meg, abból a föltevésből — hogy bár az adott deflnitio, mint minden deíinitio nem kimerítő is, — egy bár nem kimerítő defluitiót elébe kell helyezni annak az állapotnak, mely az oltalom körének meghatározását a szabad mérlegelésre bízza és hogy egy ipari törvény, mint a jelenlegi arra van hivatva, hogy az idők haladásával lépést tartson, miért is egy hiányos deíinitio bármikor is egy jobbal könnyen helyettesíthető. 5—9. §-okhoz. A mustrajog terjedelmének megállapításánál állást kellett foglalni azzal a kérdéssel szemben, vájjon a mustraoltalom bárminemű iparczikkre kitorjedjen-e, vagy csak az iparezikkel meghatározott csoportjára szoríttassék. A törvénytervezet a mustra oltalmára nézve az egyes mustraoltalmat kérő által a törvény mellé csatolt 40 árúcsoportból választandó és megjelölendő árúcsoport mellett döntött. Ennek oka abban fekszik, hogy a mustraoltalmat kérőnek csak az az érdeke, hogy mustrája saját iparágában és az ő nézete szerint azzal rokon iparágakban legyen védve és semmi esetre nem áll érdekében a mustra alkalmazását a többi más reá nézve mellékes iparágakból kizárni. Mivel valamely törvény jogokat csak oly terjedelemben adhat a mennyire az érdekeltek igénye kiterjed, nem forgott főn szüksége annak, hogy ezen szükségleten túlterjeszkedjék, és pedig annál kevésbé, mert az oltalmat igénylő belátására bízatott annyi árucsoportra igényelni az oltalmat, a mennyire az ö oltalmi igényére nézve czélszerűnek látszik — ezt igényelni. A 21. §-hoz. Az 1858. évi decz. 7-diki mustratörvényben megkövetelt gyakorlatbavételi kötelezettség a jelen tervezetben különös esetekre szoríttatott, és pedig különös tekintettel a szabadalmi oltalom és a mustraoltalom közt fönnálló különbségre és azokra a különböző czólokra, melyeket azok szolgálnak. A mustra ugyanis az eddig ismert tárgyaknak csupán új alakot ad, tehát nem elégíti ki egy új tárgy után való szükségletet, hanem csakis ezen tárgynak a változó ízlés szerinti szükségletét. A mustra hiánya tehát az iparban nem hagy maga után érezhető hiányt, mert a szükségletet ugyanazon tárggyal más alakban ki lehet elégíteni. Tehát nemzetgazdasági szempontból sem forog fönn szüksége annak, hogy a mustrajog birtokosa minden körülmények közt kényszeríttessék a mustrát belföldön előállítani, mustrajogát gyakorlatba venni, mert épen a hazai ipar ezen új alakú tárgyaktól elállhat akkor, a midőn ugyanaz másféle alakításban rendelkezésére áll. Máskép áll ez a dolog a szabadalmi oltalomnál. A találmány új tárgyakat, új eljárást teremt, mely nem csupán az ízlésiránynak és könnyebb használhatóságnak felel meg, hanem a műszaki élet szükségletét vagyis új tárgyak iránti szükségletet elégít ki. Mivel minden találmány ríj műszaki fejlődést tüntet föl, a belföldi ipar ezen fejlődésről mondana le, ha a törvény nem gondoskodnék arról, hogy ez a fejlődés belföldön meghonosodjék. Azonkívül a mustraoltalomnál leginkább a változóízlésirányoknak alávetett tárgyakról, rövid életű oltalomról van szó, melyek közül, az oltalmat kérő, hogy a különböző ízléseknek megfeleljen, nagy számot igyekszik oltalom alá helyezni, de a melyek közű csak kevésnek van meg a kívánt eredménye, úgy hogy a mustraoltalom kivétel nélküli gyakorlatbavételi kötelezettség mellett igen súlyos és költséges lenne a mustrajogosított részére, ha arra köteleztetnék, — hogy minden mustráját tekintet nélkül arra, hogy azokat elhelyezheti-e — gyakorlatba is vegye Ezen okokból a törvénytervezetet a kivétel nélküli gyakorlatbavételi kötelezettségtől eltekintett. Ellenben megtartatott a gyakorlatbavételi kötelezettség oly esetekre, melyekben a mustrajogosított belföldön szerzett mustrajogát arra használja, hogy a belföldi piaczot kizárólag vagy túlnyomóan külföldről behozott gyártmányokkal födözze, e szerint mustrajogát behozatali egyedárúsági joggá teszi. A nélkül, hogy a külföldről való behozatal egészen kizáratnék, ezen esetben a hazai anyag és munkaerő fölhasználása érdekében a mintának megfelelően készített iparczikkek gyártását belföldön is követelni kell, ha közérdek, — mint pl. ha a hazai kereskedelmi és fogyasztási viszonyok stb. ezeknek belföldön való előállítását megkövetelik. A 33—45. §-okhoz. Azok a nagy hátrányok, melyek a mustrának 29 kereskedelmi- és iparkamaránál való eddigi lajstromozása okozott, hogy ezen szétszórt letétel folytán az Ausztriában védett mustrák áttekintése hiányzott, és a lajstromozási föltételek egységes kezelése ki volt zárva, szükségkép arra a gondolatra vezetett, hogy a mustraoltalmat épúgy, mint a szabadalmi oltalmat egyetlen egy hatóságnál kell egyesíteni. Az újonnan szervezett szabadalmi hivatalban, melynek részben jogilag képzett, részben szaktechnikus tagjai vannak és ennek jogorvoslati szervezetében mindazok a föltételek megvannak, melyek ezen hivatalt minden mustrára nézve központi lajstromozó hatóság gyanánt alkalmassá teszi. E törvénytervezet tehát a szabadalmi hivatal szervezetét használta fői a mustraoltalmi igazgatásra.
