Szabadalmi Közlöny, 1906 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-31 / 13. szám
13. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 181. oldal. Hogy egy első sorban is a műipar fejlesztésére szolgáló iparjogi törvény az ipar oly gyors fejlődése, a változó ízlés és szükségletek mellett fólszázad múlva a jelenlegi viszonyoknak meg nem felelhet, semmi közelebbi indokolást nem igényel — különösen ha figyelembe vesszük, hogy az ipartörvénynek az a föladata, miszerint az ipar fejlődésével kapcsolatban az is haladjon, tehát időről-időre a haladásnak megfelelően változtattassók. A mustraoltalom reformjának szüksége ezért Ausztriában általánosan elismert dolog. Azon oltalomnak, melyet az új alaki találmányoknak egy mustraoltalmi törvénynek nyújtani kell, hogy a czélnak megfelelő legyen, olcsónak, kellő hosszú ideig tartónak, biztosnak és hatályosnak kell lenni. A jelenlegi mustraoltalmi törvény ezen kellékek egyikének sem felel meg. A mustraoltalom nem olcsó, mert az habár egyes mustrákra nézve 3 évre csak 3 korona, egy mustragyűjteménynél minden egyes mustra után ugyanazon dij fizetendő. Ily mintagyüjtemónyek különösen textil-, papír- és ércziparüzletek által szokott saisonczikkek számára letétetni. A legtöbb esetben azonban ilyen mustragytijtemények letételétől, melyek közül a következő évben már csak egyes mustrák, mint kelendők tarthatók fönn, inkább egészen lemondanak, minthogy 50 vagy több saisonczikk-minta után 50 korona vagy több, egy évi díj fizettetnék. A jelenlegi mustratörvény által nyújtott oltalom rövid is. Mert a három évi idő rövid életű mintáknál — mint a saisonczikkek —- elegendő lehet; elégtelen azonban minden olyan esetben, melyekben a müipar tárgyainak vagy ehhez hasonlóknak oltalmáról van szó, melyeknek előállításához nagy anyagi kiadások vagy készítéséhez mintarajzolók vagy művészek vétetnek igénybe, vagy a hol oly mustrákról van szó, melyek hosszabb időt igényelnek arra, hogy vevőközönséget nyerjenek. A jelenlegi mustraoltalomnál a biztonság is hiányzik, mert ez nélkülözi az egységes hatósági szervezetet és az illetékesség éles elhatárolását, a mennyben végső fokban, a szerint, a mint a mustraoltalomnak büntetendő vagy nem büntethető bitorlásáról van szó, vagy a belügyi vagy a kereskedelmi miniszter van hivatva határozni, (Ez az ok nálunk fönn nem forog, mert nálunk minden esetben a kereskedelmi miniszter határoz végső fokban. Ford.) Végre a mustraoltalom hatálya az által van befolyásolva, hogy a hármas fölebbezési fórum úgy a bitorlási, mint a semmiségi perekben igen hosszadalmas, hogy ekkép a perek tartama legtöbb esetben a mustrajog érvényének idején túl húzódik és hogy a bitorlásnak — mint ip:tri kihágásnak büntetése az okozott kárral, melyet a mustrajogossított a bitorlás által szenved és a költséggel, melyet a bíróságok és a közigazgatási bíróság egyértelmű határozatai szerint még akkor is neki kell viselni, — ha pernyertes lesz, arányban nem áll. Míg egyrészt müiparunk fejlesztésének szüksége a mustraoltalom reformját sürgette, úgy másrészt azon haladás, melyet a nemzeti és nemzetközi mustrajog tudományos és törvényhozási iránya egy évtized óta fölmutat és mustratörvényünk hiánya megmutatták az utat, melyen a reformnak haladnia kell. Az a teljes átalakulás, — melyen a föltalálok jogának oltalma Ausztriában átment, — közel fekvőén megmutatja, hogy a mustraoltalom reformját is ezen a téren kell eszközölni. Б mellett szól a mustrajog rokonsága a szabadalmi joggal, mivel mind a kettő az ipari tulajdonjoghoz tartozik s hogy a szabadalmi jognak egy új technikai eredmény szellemi alkotása (találmány) a mustrajognak egy új alak szellemi alkotása (találmány) a tárgya, végre annak megfontolása, hogy a mustraoltalom lehető olcsó és egyszerű alakítása czéljából a szabadalmi oltalomra szervezett hatóságokat (Szabadalmi hivatal és törvényszék) és ezek szervezetét a mustraoltalomra mint rokon ipari föltalálói jogra igénybe lehet venni. E mellett nem látszott czélszorüuek e törvényt, mely az ipar részére van szánva és a melynek a jogkeresők számára a mustraoltalmi jog terén érvé" nyes szabályokról gyorsan világos és megbízható áttekintést kell hogy nyújtson, — ezen előnyök rovására az által rövidíteni, hogy erre nézve a szabadalmi jog érvényes szabályai értelemszerűen nyerjenek alkalmazást. A mustraoltalmi törvény egységes és zárt alakítása mellett tehát a szakaszok nagy száma aggodalom nélkül elfogadható. 1. §-hoz. A nélkül, hogy az egyes szakaszok magyarázatába bocsátkoznánk, — álljanak itt a következőkben azok az alapelvek, melyeken ezen törvény - javaslat alapszik. A mustraoltalmi törvénynek, — melynek tárgya újonnan föltalált alakok védelme — mindazon készítményeknek oltalmat kell nyújtani, melynél ezen új alkotás, — mely egyedül élvezhet oltalmat — valamely iparozikk alakjában megtestesül. Ennél mellékes az, minő ezen alak, vájjon az síkmiutát vagy testes alakot tüntet föl. Tehát a mustraoltalom fölöleli a sík bármiféle módon való kiállítását rajz, festés, fényesítós stb. által, valamint egy iparczikknek plasztikus alakban való bármiféle kiállításban való megtestesítését. Eddig megszoktuk a síkmintát «mustrának», a testes alakítást «modellnek» nevezni. Ezen különbség, mint a mustraoltalom lényege ezen törvényjavaslatban, mely minden alakítást megvéd — mellőztetett. Mihelyt egy alaki találmányról van szó, teljesen közömbös, minő őzéit szolgál az új alak, vájjon az a szépészeti érzéket elégíti ki (ízlésminta), vagy vala
