Szabadalmi Közlöny, 1901 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-07 / 49. szám
10 melyekre ugyanazon védjegy korábban bejelentetett, hanem elkelidöntenieazt, vájjon a megtévesztés lehetősége fenforog-e a forgalomban. II. A védjegy fogalma. Árúiénál, amelyeknél az árújegyet rendszerint a szállításra is szolgáló külső csomagoláson szokás alkalmazni, az árújegy csakis jelző-jegy — s mivel a megkülönböztetésre ■alkalmas jelleget nélkülözi — ez mint védjegy be nem lajstromozható. A védjegykép bejelentett közszokásban lévő csomagolási jelt képező jegy egy csúcsára fölállított rhombust képez, melynek közepében egy szám (400) s annak két alsó oldalán két betű (0. G.) van. Az árúk egész sorozatánál a dolog úgy áll, hogy a védjegynek magukra az árúkra való alkalmazása, azok természeti minősége szerint ki van zárva; — és hogy ezen kívül náluk a védjegy — nemcsak, a mi végre is gyakorta előfordul,— főkép a csomagolás bizonyos módján, hanem rendszerint a szállításra szolgáló külső csomagoláson (hordókon, ládákon, bálokon, tonnákon, zsákokon) szokott alkalmaztatni. Ezen árúkhoz tartoznak a sör, bor, szeszes italok, komló, maláta, dohány és cement. Mindezeknél a védjegy és az árújelzés alkalmazása között megkülönböztetés nem tehető, és ezért, a forgalom, ha egy oly jegyet észlel, mely mint jelzés használatos, nincs abban a helyzetben, hogy fölismerje azt, vájjon egyes esetben egyik vagy másik czélra szolgál-e ? Ebből az okból" mivel a bejelentett jegy nem alkalmas arra, amit a törvény 1. § a a védjegy czéljául fölállít, t. i. hogy alkalmasnak kell lenni arra, miszerint egyik üzlet árúit a másikétól megkü.önböztesse, - a belajstroinozás ezen jegyre megtagadandó volt. (Blatt für Patent-Muster-Zeichenwesen 1901. év okt. 30. 281-282. 1.). PALLA8 RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA 3UOAPfsSTÖ>*
