Szabadalmi Közlöny, 1901 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-07 / 49. szám

X- 9 -személy egy meghatározott korábbi véd­jegyéhez. Ezen fölfogás helyessége támoga­tást nyer azon körülmény által, hogy a védj. törvény világos rendelkezése szerint, minden bejegyzett védjegy mint önálló egész részesül védjegyoltalomban, míg a bejegyzett védjegy összképéből kiragadt egyes részekre a védjegyoltalom nem ter­jed ki. Ehhez képest a közigazgatási törv.-szék azon körülménynek sem tulajdoníthatott fontosságot, hogy fölperes védjegyén a «Zacherl» név van alkalmazva, mert ezen név — összefüggésben a védjegy egyéb részeivel — egyedül a védjegy egy alkotó elemének a jelentőségével bír. A peres felek védjegyeinek összehason­lítása alapján megállapította a közigazgatási törv.-szék, hogy az egyes részletekben mu­tatkozó eltérések annyira lényegesek, hogy a vevőközönsóg megtévesztésének a tehetsége annyival is inkább kizártnak látszik, mert a közigazgatási törv.-szék nem bocsájtkozhatik annak vizsgálatába, hogy az egyes vevők emlékezetébe az alperes czég védjegyeire vonatkozólag milyen képzeleti benyomások vésődtek, mert ezen impressziók az egyes vevőknél egyénileg különbözők; és mert a megtévesztés lehetőségének az elbírálá­sánál nem a vevőközönség emlékezetében megmaradt imaginarius védjegyábrák, hanem a bejegyzés tárgyát képező meghatározott védjegyábrák veendők figyelembe. Mindezeknél fogva a keresk. minisztérium Ítéletét meg kellett változtatni. N émetország. I. A német császári szabadalmi hivatal 1901. ápril 23-áu kelt határozata: * Aruk azonosságának az elbírálásánál nem annyira azok technikai vegyrokonsága, mint inkább a forgalom alkotta felfogás veendő figyelembe. Ez alapon égető szesz az alkoholok közé sorolandó. Indokok : A császári szab. hivatal a fönforgó kér­dés eldöntésénél az árúk technikai vegy­­rokonságától eltekintve, a forgalom és a kereskedelmi szokványok fölfogásából indult ki, és ezen fölfogás ismerete alapján meg­állapította, hogy az égető szesz az alkoho­lokhoz tartozik. A kereskedelmi forgalom ugyanis nem­csak az élvezeti czélokra szolgáló, hanem az ipari czélokra szolgáló egyéb minősége­ket is, kivált pedig a denaturált szeszféléket, az alkoholok fogalma alá sorolja. II. A német császári birodalmi bíróság II. polg. tanácsának 1901 január 2ő-én kelt határozata: * Árúk azonosságának az elbírálásánál figye­lembe veendő szempontok. Szeszfélék, alkoholok és sörre belajstromozott védjegy alapján, a védjegyjogi oltalom nem terjed ki egyszersmind égető szeszre is. Indokok: Égető szesz alatt világítási, főzési és fénye­zési czélokra szolgáló olyan szesz értendő, mely kizárólag technikai czélokra szolgál, azaz különösen denaturált, tehát élvezeti ezikként nem használható szesz, míg általá­ban szeszek, alkoholok és sör alatt élvezeti czikkek értetnek. Egyedül ezen fölfogás — mely a keres­kedelmi forgalomban nyilvánul — veendő a jelen kérdés elbírálásánál figyelembe; a midőn az alkoholok és az égető szesz közt lényeges különbséget állapít meg azon körül­mény, hogy rendeltetés szerinti alkalmazá­suk eltérő egymástól. Ezen fölfogás helyessége az 1894. május 12-én kelt törvény 4. §-ának 2. bekezdésé­nek az indokolásából is világosan kitűnik, mely indokolás szerint, a szabadalmi hiva­talnak, árúk azonosságára vonatkozó kér­dések elbírálásánál, a fősúlyt nem arra kell fektetnie, vájjon az árúk, a melyekre egy védjegy bejelentetett, különböznek-e anyagra és előállítási módra nézve azon árúktól, * Blatt für Pat., Must. u. Zeichenwesen VII. évf. 9. fűz. 264 old. * Blatt für Pat., Must. u. Zeichenwresen VII. évf. 9. fűz. 265. old.

Next

/
Thumbnails
Contents