Szabadalmi Közlöny, 1901 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-07 / 49. szám
7 Indokolás: Az Ö cs. és kir. Fensége R. főherczeg úr j . . .-i likőrgyára részére bejegyzett egy védjegy a védj. törv. 21. §-ának a) pontja alapján töröltetett. A törlés után, de ugyanaz nap a törölt védjeggyel identikus védjegy «Dr. J. Z. & Со.» ezég által ugyanazon árúnemre újból bemutattatott és ennek folytán be is lajstromoztatott. Az újból bemutatott védjegy bejegyzése azonban a védj. nov. 7. S-ába ütközik, a mennyiben a két évi záros idő a jelen esetben még nem telt le, a bejelentő czég pedig a jogutódlást nem igazolta. Bejelentő czég azon érvelése, hogy a szóban forgó védjegy a czég jelenlegi tagjának, nemes F. S. családi czímerét ábrázolja, és így tekintettel nevezettnek igazolt beleegyezésére, a czég javára joggal bejegyezhető, figyelembe vehető nem volt, mert a védj. törv. 10. §-a ugyan senkit sem korlátoz abban, hogy neve, czége, czímere vagy üzlete megnevezésének harmadik személyek által árúk megjelölésére történő használata tárgyában szabadon rendelkezzék mindaddig, míg az említett személyi jelzések mint védjegyek bejegyezve nincsenek; mihelyt azonban ez utóbbi eset forog fönn, érvénybe lépnek az egyéb bejegyzett védjegyek tekintetében a védjegytörvényben megállapított korlátozások, tehát a védj. nov. 7. §~ában foglalt rendelkezések is. A kifejtettek alapján az újból bejegyzett védjegyet töröltetni kellett. VII. VII. Az osztr. közigazgatási törvényszék 1900. junius 27-én 4813. sz. a kelt Ítélete:* Korábbi elsőbbséggel bíró védjegyekhez való megtévesztő hasonlóság alapján, védjegyek törlése hivatalból nem rendelhető el. A védj. nov. 3. §-a értelmében egy védjegy törlése csak úgy rendelhető el, ha ezen védjegy a maga egészében a megtévesztésig hasonló egy harmadik személy egy bizonyos korábbi védjegyéhez, nem pedig ezen harmadik személy két vagy több védjegyéhez. * Oesterr. Patentblatt III. évf. 19. fűz. 677. old. Egy védjegynek, annak összképéből kiragadt egyes részei, nem képezik védjegyoltalom tárgyát. Egy védjegy hasonlóságát tárgyaló kérdés elbirálásánál csak a belajstromzott, határozott ábrák vétetnek figyelembe, nem pedig a vevő által emlékezetben tartott védjegyábrák. Az osztr. közigazgatási törvényszék, bevezetésiig idézett Ítéletével megváltoztatta a cs. kir. keresk, minisztérium 1899. juli 11-én 11203. sz. a. kelt, megfelebbezett ítéletét és az ezen ítélettel törölt, az alsó-ausztriai keresk. és iparkamaránál 1897. febr. 8-án Zacherl János javára bejegyzett és 1897. máj. 6-án Müller Lipótra átirt, 7879. számú védjegy érvényét föntartatja. Tényállás : Müller Lipót mint Zacherl János jogutódja a cs. kir. keresk. minisztériumnál keresetet indított az iránt, hogy a 7879. számú védjegy kizárólagos használati joga az ő javára állapíttassák meg; ennek ellenében «J. Zacherl» bécsi czég az idézett számú védjegy törlése iránt visszonkeresetet indított azon az alapon, mert «Zaeherl», «Zacherlpulver» és «Zacherlin» szóvédjegyek kizárólagos használati jogát, korábbi belajstromzások folytán bírja. Müller Lipót a 7879. számú bejegyzett védjegy kizárólagos használati jogának bírói megállapítását azért kérte, mert ezen jogát az «J. Zacherl» bécsi czég, Budapestről és Morva-Osztrauból érkezett tudakozódásokra feleletként írt két rendbeli levélben tagadásba vette. Ezen levelek megírását a most említett czég beismeri. Müller Lipót a 7879. számú védjegy kizárólagos használatára irányuló jogát arra alapítja, hogy jogelődjének, Zacherl Jánosnak az idézett számú védjegy bejelentőjének jogában állott a védjegyen «Johann Zacherl» nevét használni és miután a bejelentőnek vállalata — a melyhez a szóban forgó védjegy tartozik reája átszállóit. ennélfogva a vállalattal együtt megszerzett és reája átírt 7879. számú védjegyet, a rajta alkalmazott «Johann Zacherl» névvel együtt kizárólag használhatja. «J. Zacherl» alperes czég tagadja, hogy
