Szabadalmi Közlöny, 1901 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-07 / 49. szám

Külön melléklet az 1901. évi Szabadalmi Közlöny 49. számához.

NEM HIVATALOS RÉSZ.

Közlemények a szabadalmi, a védjegy, a mustra és minta oltalmi

jog köréből.

Védjegy-ügy.

Ausztria.

I.

A védj. törv. 4. §-ában, állami vagy közhatósági czímer használata tekintetében megkívánt engedély előzetes igazolásának a kötelezettsége külföldi állam czímerének használata esetére is kiterjed.

Az osztrák cs. kir. kereskedelemügyi minisztériumnak, Bécsben 1901. augusztus 6-án 36415. sz. a. kelt

határozata:

A cs. kir. kereskedelemügyi minisztérium — a bécsi kereskedelmi és iparkamara 1901 május 29-én 10535. számú végzésével az «S. és J. Colman Limited, Mustár-keményítő-, kékítő- és gabonaliszt-gyár» carrow-works norwich-i, londoni czég által a nevezett keresk. és iparkamaránál 1901. április 24-én bemutatott, 14281. számú védjegyben foglalt orosz császári czímer jogos használatának igazolására kitűzött határidő meddő eltelte után, — az 1890. január 6-án kelt védjegytörvény (R. G. Bl. No. 19) 21. §-ának d) pontja alapján akként határozott, hogy az idézett számú védjegy a hivatkozott törvény 4. §-a értelmében a lajstromozásból kizárandó lett volna és ehhez képest az említett védjegylajstromból törlendő.

Indokok:

A szóban forgó védjegy, a mellékes egyéb ábrás és szöveges alkotórészek mellett az orosz császári-, tehát közhatósági czímernek pontos föltüntetését tartalmazza.

A védjegytörvény 4. §-a értelmében az olyan védjegyek, melyek alkotórészét közhatósági czímer képezi, csak azon esetben lajstromozhatók, ha a fönnálló szabályok értelmében a czímer használata iránti engedély előzőleg igazoltatott.

Ezen engedélyt a bejelentő czég a jelen esetben sem a védjegynek a bécsi keresk. és iparkamaránál történt bemutatása alkalmával, sem utólag, az igazolás iránti fölhívás folytán nem igazolta és az igazolásra kitűzött határidőt nem használta föl.

Ennélfogva az idézett törvényes rendelkezések értelmében a szóban forgó védjegy törlését el kellett rendelni.

Azon körülmény, hogy a szóban forgó védjegy, — a mint azt az Angliában bejegyzett bejelentő a védjegynek a bécsi keresk. és iparkamaránál történt bemutatása alkalmával igazolta — a londoni angol kir. szabadalmi hivatalnál be van lajstromozva, — nem menthette föl bejelentő czéget a czímer jogos használata iránti engedély igazolásának kötelezettsége alól.

Ausztria-Magyarországnak Nagy-Brittanniával 1876. deczember 5-én kötött kereskedelmi egyezményének (R. G. Bl. No. 144)

VI. czikke értelmében ugyanis, a szerződő felek egyikének alattvalói védjegyjogi tekintetbeu ugyanazon oltalmat élvezik a másik fél területein, mint a belföldiek; ehhez képest, a kimondott formális recziproczitás elvéhez híven egy Angliában fönnálló vállalat védjegyjogi oltalom tekintetében csakis olyan elbánást igényelhet, mint Ausztria, vagy Magyarország alattvalói, de semmi esetre sem kedvezőbbet.

Miután utóbbiak csak úgy részesíthetők védjegyjogi oltalomban, ha a belföldi védjegytörvényekben meghatározott föltételek-