Központi Védjegy-Értesítő, 1938 (1-12. szám)
1938-01-15 / 1. szám
1. szám. Nem hivatalos rész. 19-NEM HIVATALOS RÉSZ. Védjegyjogi jogesetek. Az árunemek hasonlóságának (1895. évi XLI. t.-c. 3. §.) megítélésénél a bírói gyakorlat a védjegynek szigorúan az áruhoz szorított kapcsolatát meghaladó és a vállalatnak, az üzemnek összetéveszthetőségét is kizáró, illetőleg a vállalat, az üzem összetéveszthetősége ellen is védelmet nyújtó hatást tulajdonít. Az azonos szóvédjegy jogos használatának elbírálásánál tehát az áruk hasonneműségén kívül a vállalat, az üzem jellegének is döntő fontossága van. (Am. kir. Kúriának P. II. 256817/1937 sz. végítélete.) A m. kir. Szabadalmi Bíróság bírói osztálya, a budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál 62472. sz. alatt lajstromozott védjegy törlése és jár. iránti perében a következő végítélettel határozott. A bírói osztály felperes keresetének részben helyt ad, ehhez képest az alperesi.védjegy lajstromívének 5-ik rovatában felsorolt árujegyzéket akként korlátozza, hogy a „területileg nagyrészt gumival átszőtt fehérneműek“ a szavak elé „melltartó kivételével“ szavakat iktatja. A keresetet egyéb részében elutasítja. I n d o k o k: Felperes a saját korábbi, 1935 február 9-én „melltartó“ védelmére lajstromozott „Amazon“ védjegy alapján azt kérte, hogy az alperes javára gumiharisnyákra, gumifürdőruhákra, gumifűzőikre és gumiszövetekre, mint hason - nemű áruk védelmére lajstromozott „Amazon“ szóvédjegy az 1895. évi XLI. t.-c. 3. §-a alapján töröltessék. Előadta keresetében azt, hogy a lajstromozott „Amazon“ védjegyet a forgalmi életbe bevezette úgy, hogy az érdekelt forgalmi körök ebben a szóban az, ő vállalatának árujegyét látják. Egyéb érveit a 81/1937. ikt. sz, keresete 136/1937. sz. tárgyalási jegyzőkönyv és az ahhoz csatolt ténymegállapító irata tartalmazza. Alperes tagadta a kereseti állításokat, különösen, azt, hogy a két védjegy által védett áruk azonosak vagy hasonneműek lennének. Egyéb érveit 136/1937. sz. ikt. jegyzőkönyv és az ahhoz csatolt ténymegállapító irata tartalmazza. A védjegy azonos szó lévén, a bírói osztálynak azt kellett megvizsgálnia, hogy a két védjegy által védett áruk a forgalmi élet felfogása szerint olyan közel esnek-e, hogy azokat, mint hasonnemű árukat a közönséges vevő öszszetéveszti-e, illetőleg a két áru közötti különbeéget a közönséges vevő csak különös figyelem mellett tudja-e észrevenni (1895. évi XLI. t.-c. 3. §.) A bírói osztály a felperesi védjegy által védett melltartót nem találta olymódon értelmezhetőnek, hogy ennek, mint ám nemnek fogalma alá volnának vonhatók az alperesi védjegy árujegyzékében felsorolt, más anyagból (gumi, gumival nagyrészt átszőtt) készült és más alkalmazású célt szolgáló (harisnyák, fürdőruhák, fűzők, textilszövetek stb.) árucikkek, annál kevésbbé, mert ezen alperesi árukat —• említett anyaguknál és más célt szolgáló alkalmaztatásuknál fogva, nem is lehet szorosan a „fehérneműek“, mint árunemnek a fogalma alá vonni. A keresetet tehát ebben a részében elutasította. Az alperesi árujegyzékben felsorolt „területileg nagyrészt gumival átszőtt fehérneműek“ árumegjelölést a bírói osztály az, ítélet rendelkező része értelmében azonban korlátozta és a keresetnek ebben a részében helyt adott azért, mert a felperes védjegye bármely anyagból készült melltartó védelmére is kiterjedvén, a bírói osztály az 1895. évi XLI. t.-c. 3. §-ában előírt annak a követelménynek, hogy ,a közönséges vevő a két árut rendes gondosság mellett össze ne tévessze, e korlátozással akart eleget tenni, illetőleg azt, hogy a közönséges vevőnél különös figyelemre ne legyen szükség a két árunak egymástól való megkülönböztetésére — ezzel a korlátozással akarta kiküszöbölni. A bírói osztály a, keresetnek az 1895. évi XLI. t.-c. 4. §.-ár.a alapított részével, mely szerint felperes védjegyét az alperesi védjegy lajstromozása előtt már forgalmazta s forgalomban tartotta, — a keresetnek eredményessége folytán nem foglalkozott, annál kevésbbé, mert az a körülmény, hogy a lajstromozott sző a piacon a forgalmazás folytán melltartóval kapcsolatban a felperesi vállalat esetleges árujegyévé is vált, — az ítéletben kifejtettek alapján nem lehet és nem lehetett akadálya annak, hogy más vállalat más árukra ezt a szót ne laj stromozhatta volna. Azt pedig, hogy alperes védjegyének lajstromozása alkalmával a felperes vállalatának árujegyéről tudott volna, s így alperest védjegyének lajstromozása alkalmával rosszhiszeműség, nevezetesen az vezette volna, hogy a felperesi —i ismert és forgalmazottnak állított — védjegy kereskedelmi előnyeit alperes ki akarja használni, — felperes nem is állította, a keresetben idevonatkozólag előadott tények bizonyításának elrendelését tehát ebből az okból mellőzni kellett.
