Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

92 zöket, melyek biztosilékot nyújtanak arra, hogy épen a leghatalmasabb karlellek és monopolok, a melyekkel szemben a kis eszközök a szolgálatot felmondják, ártalmatlanokká tehetők oly esetekben, mikor azok helyzetökkel akár a reájuk utalt termelési ágak, akár a munkásosztály, akár a nagy fogyasztó közönség kárára visszaélnek. Ehhez képest hármas feladat vár — szerény nézetem szerint — a magyar törvényhozásra. Az első: a kollektív és egyéni monopol kellő ellenőrzésének és nyilvántartásának szervezése, — lényegileg közigazgatási feladat. Hivatva van biztosítani, hogy az állam és társadalom tisztán lásson és elfogulatlanul ítélhessen e hovatovább mind fontosabbá váló közgazdasági jelenségek felett. A második : tisztázni a kartellszerződések magánjogi horderejét, különválasztani az érvényes — mert a közjóba nem ütköző — kartelleket, illetve kartellhatározutokat a meg nem engedetteklől. Ez lényegileg magánjogi feladat. A harmadik : a kollektiv és magánmonopol kinövéseinek lenyesése, a mire részben a bíróság, részben a kormány lesz hivatva. A bíróság döntésére kell bízni a legfontosabb eseteket, a melyekben a kartell a közérdeket vagy a versenytársak magánérdekeit sérti s e sérelmek megtorlására vele szemben a büntetőjog, illetve a közigazgatás legerősebb eszközei nyerhetnek alkalmazást. De a kormány hatáskörét is ki kell bővíteni, hogy a közjó érdekében életbeléptethessen oly rendszabályokat, melyek a kartell vagy magánmonopol élét letörni alkalmasak. Hazai viszonyaink között ez utóbbi rendszabályok egy része Ausztriával fennálló vám- és kereskedelmi kapcsolatunk tartama alatt nem tárgya a magyar állam törvényhozásának, hanem a két állam egyöntetű jogalkotását illeti meg. Mint ilyenekkel, e rendszabályokkal csak röviden, mellesleg fogok foglalkozni. A tárgyalás sorrendje a többiekben a felhozottak által adva van. 2. §. A kartellek és magánmonopolok ellenőrzése és nyilvántartása. A nélkül, hogy az államot valamennyi bölcselő szerint a legkiterjedtebb mértékben megillető felügyeleti jogra kellene utalni: nyilvánvaló, hogy a közgazdasági elet ujabb fejleményein jelentkező nagyipari kollektiv és magánmonopol állandó szemmeltartása nélkül okszerű közgazdasági politika ma már nem képzelhető. A kérdés csak az, minő állami szervek végezzék ez ellenőrzést, mire terjedjen ki a nyilvántartás és ininö jogokat kelljen az ellenőrzés hathatós gyakorolhatása végett az illető hatóságra ruházni. A felügyelő és nyilvántartó orgánum egyszerűbb állami viszonyok mellett egy és ugyanaz a kormányzó és végrehajtó szervek összegével. Az állam valamennyi közege cselekvése közben egyúttal megfigyel, észlel is, tudomást szerez az államot érdeklő jelenségekről. Ámde az állami élet fejlődésével itt is érvényesül a munkamegosztás nagy elve. A szakismereteket és pártatlan megítélést igénylő megfigyelésekre külön — ad hoc vagy állandó — orgánumok jönnek létre, a parlamenti bizottságoktól a statisztikai hivatalokig, iparfelügyelőkig, stb. Hazánkban az alkotmányos korszak kezdete óta egyre terjedő központosítással az országos m. kir. statisztikai hivatal, az 1897. évi XXXV. t.-cz. óta m. kir. központi statisztikai hivatal feladata, hogy a törvény szavaival éljek: «a magyar korona országai közállapotának és évről évre változó közérdekű viszonyainak nyilvántartása, s ezen czélra minél teljesebb és megbizhatóbb adatok gyűjtése, stb." Kétségtelen tehát, hogy az 1897. évi XXXV. t.-cz. alapján e hivatalra lehetne bizni a kartellek nyilvántartását s a vonatkozó adatok összegyűjtését és feldolgozását. Az idézett törvény 3. §-a értelmében nem kellene egyebet tenni, mint e tárgyat a hivatal évi munkatervébe felvenni; a mint ezt az országgyűlés elfogadta, a hivatal a törvény erejénél fogva jogosítva volna a 11. §. és 13. §-okban foglalt következmények1

) terhe alatt magánszemélyektől is bevallásokat követelni. Ámde a szóban forgó feladat annyira különleges, annyi ipartechnikai és kereskedelmi szakismeretet igénylő,2

) hogy azt a központi statisztikai hivatalra bizni nem látszik czélszerünek. Egy különálló Kartellhivatal, törvényben megállapított ellenőrzési kötelességgel és megfelelő jogokkal lesz csak képes az itt felmerülő sajátszerű feladatnak megfelelni. Hogy a kartellhivatalt bizonyos önállósággal kell felruházni, az folyik annak nehéz feladatából. E feladat nem más, mint megtenni mindent, hogy a kartellek közgazdasági és szocziális hatása tisztán kitűnjék. Az inductiv módszer minden eszközével, leírással, konkrét tények összegyűjtésével és a statisztikai anyaggyűjtés legszélesebbkörü segélyülvételével tisztáznia kell azt, hogy valamennyi kinyomozható kartell minő irányban és mértékben hatott a kartell tárgyát képező jószág, valamint az azzal termelési összefüggésben álló áruk előállítására; árának, illetve árainak alakulására, visszonyban különösen a külföldi árakhoz s a termelési költségekhez ; minő annak hatása a nemzetközi forgalomra s aztán a fogyasztásra; minő e hatás a munkásosztály bérére, munkaidejére s általában mindazon viszonyokra, melyek a munkások helyzetére irányadók; végül —és nem kis jelentőségű — feladata lenne a kartell hatását magukra a vállalkozókra és azok nyereségére kinyomozni, érintve egyúttal a kereskedő- és egyéb közvetítő rétegek helyzetére gyakorolt hatást is. !) A 11. §. értelmében a hatóságok . . . valamint az adatok közvetlen szolgáltatására kötelezett . . . testületek, egyletek, társulatok és magánszemélyek a statisztikai adatoknak legjobb tudomások és kellő időben való beszolgáltatásáért felelősek. A hivatal mulasztás esetén a mulasztók költségére helyszínén gyűjti be az adatokat. A 13. §. szerint „a ki tudva hamis vagy valótlan statisztikai adatokat vall be, vagy a jelen törvény szerint beszolgáltatandó statisztikai adatok beszolgáltatását . . . megtagadja, kihágást követ el. 2) Az idézett törvény 6. §. a fogalmazási szakban megengedi a létszám l

la erejéig jogi képzettséggel nem biró okleveles egyének alkalmazását — de ezek között kereskedelmi, vegyészeti oklevél nincs képesitő erővel felruházva,