Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

— 66 — csak az áriimitáló, hanem a termelésmegszoritó, contingentáló kartell is e czélt tartja szemelött. Ha azonban szórólszóra, illetve betű szerint vesszük e kellékeket s azt a megegyezést tekintjük csak a „coalition" fogalma alá esőnek, a mely határozott árt szabott meg az eladásra: a C. p. 419. §-ának alkalmazhatósága csakugyan megszükül, összezsugorodik. S jellemző, hogy a Cour de Paris a Secrétan-féle hirhedt rézring felett való Ítélkezése alkalmával, 1890. augusztus 5., megváltoztatta a Tribunal correctionnel de Seine marasztaló ítéletét s felmentette a Société des Métaux-t azzal, hogy nem volt ellene bebizonyítható, hogy elvállalta volna a kötelezettséget, csak bizonyos ár mellett adni el. Ez elvi határozat valóban egészen átváltoztatta a judicaturát: a vonatkozó kikötésnek alakszerű bizonyítását kívánta, mit az eddigi gyakorlat nem telt s a mi nézetem szerint sem olvasható ki a törvény szövegéből. A szöveg ugyan emiiti az árlimitatiot, de megelfgszik azzal, hogy a „coalition" e felé irányul: Jendant a", tehát nem pl. „stipulant". Nem kell mondani, hogy ha e „tendentiát" a biró fenforogni látja, a törvény szövege értelmében elmarasztalhat akkor is, ha ily megállapodást perrendszerüleg bebizonyítani nem is lehet. A hirhedt rézring törekvése az volt, a lehető legmagasabb áron eladni az egész világ bányáinak összevásárolt réztermelését; fölverte az árt 1886. juniustól 1889. deczemberéig 36 Ü-róI tonnánként 100 -í-ra, mig nem aztán a ring bukásával ismét 40 i'-ra ment le a réz ára. A szabad verseny áraitól nyilván messze eltávozott e mesterséges árfelhajtás — nyilvánvaló tehát, hogy a megegyezés arra irányult, hogy bizonyos (extravagans) ár mellett adjanak el. Itt a tényekből lehet következtetni az egyesülés czéljára; tovább menni és a bűncselekmény fogalmához megkívánni határozott ármegállapitó szerződés létét: valóban nem folyik a törvény szelleméből, sőt egyenesen tág kaput tár annak kijátszására. Nem kell egyebet tenni, mint szóval vagy magánlevelezés utján megállapítani az árakat s nincs bíróság, mely elitélhetné a legvadabb cornert vagy kizsákmányoló kartellt üzelmeiért. A Code pénal 49. §-ának érvényét tehát nem rontotta ugyan le a szokás, a mint némelyek állítják1), nem ronthatta le, mert a franczia jog egyik elvitathatlan alaptétele, hogy a törvénykönyvek egy szakaszát sem érvénytelenítheti a desuetudo — de a birói gyakorlat emiitett példája igenis aláásta annak jelentőségét. A munkabér megállapítására irányuló összebeszélések, szerződések már a törvény szövege szerint sern vonhatók büntetés alá; kifefezetten megengedte azokat az 1884. évi syndicatus-törvény. Csak a munkabért szabályozó kartell tehát a franczia jog szerint nem üldözhető. A mi a kartell szerződések magánjogi elbírálását illeti: a franczia bíróságok gyakorlata e tekintetben egyezően az, ') Ld. Babled idézett munkája 161. I. Naquet 1885-ben elévültnek mondta a C. p. 419. §-át. Ezzel szemben interpelláeziók alkalmából két igazságügyminiszler s 1890-ben a Cour de Paris is érvényben állónak vallotta azt. hogy azok a Code civil 1131. §-aJ) alá esnek s mint ilyenek, semmisek. A mint a fent idézett 1791. évi törvény szabadságellenesnek bélyegzi és semmisnek mondja ki az egy szakmabeli vállalkozók és munkások ármegállapitó szervezkedését : ugy a birói gyakorlat mindig a Code civil jelzett szakaszát kiegészítő 1133. §-a2) látja fenforogni s a közrendbe ütközőnek találja a versenyszabadság, a „concurrence naturelle et libre du commerce* megszorítását. A Cour de Paris, mely a C. p. 419. §-ának megszorító magyarázata által a büntetőjogi ulat körülbelül elzárta, ép a rézring ügyében 1890. deczember 18-án hozott határozatával3) kimondta, hogy „meg nem engedett és a közrendbe ütköző, s mint ilyen hatálytalan az oly coalitió, mely a világ réztermelésének legnagyobb részét egy társaság kezében központosítja s igy minden szabad versenyt lehetetlenné tesz. S a semmiséget ki kell mondani akkor is, ha a coalitió nem esik a C. p. 419. §-a alá". Egy bányatársaság pedig, hogy szerződése érvényét bizlositsa, angol bíróság illetékességét mondta ki. Az angol bíróság el is Ítélte a Société des métaux-t, a bánya ez ítélet végrehajtását kérte, de a társaság felszámolói azzal érveltek, hogy a réz összevásárlását czélzó szerződés a kereskedelmi szabadságba ütközik s mint ilyen, a franczia jog szerint tiltott szerződés. A Tribunal de la Seine helyt adott ez érvelésnek s megtagadta az exequatur-t. Természetesen a birói bölcs belátás dolga megítélni, mikor ütközik valamely szerződés a közrendbe. Hogy pedig a bíróság elé nem vitt, valamint a külön választott bíróság által elintézett ügyekben e magánjogi érvénytelenség nem zavarja a kartellek köreit, azt mondani sem kell. Tényleg állanak fenn, és pedig nem kis számban kartellek, s azok egyikére-másikára ki is mondta a bíróság, hogy nem esnek a 419. § alá.4

) A mennyiben pedig a szervezkedés e módját aggályosnak találják az érdekeltek, vagy egy kereskedelmi társasággá egyesülnek — ideiglenesen5

) vagy állandóan0

) — vagy egy nagy központi társaságot hoznak létre, a mely az egyes részvénytársaságok részvényeinek többségét megszerzi s ez által azok vezetését kezébe keríti. Ezt az alakot a francziák omniumnak nevezik: mintaképe a Société centrale de la dynamite, mely 20 millió frank részvénytőkével alapítva, déleurópai és amerikai dynamilgyárak felett rendelkezik. A franczia jog tehát, mint egy nagynevű nemzet-„L'obligation sans cause, ou sur une fausse cause ou sur une cause illicite, ne peut avoir aucun ellet". 3. „La cause est illicite, quaud eile est prohibée par la loi, quand eile est contraire aux bonnes moeurs ou á l'ordre public". 3) Idézve Babled müve 183. lapján. 4) Igy a keleti és déli sóbányák kartelljéről s a phosphatgyárosok kartelljéről. Babled id. m. 153. s. k. 1. 5) Az u. n. associations en participation a Code de commerce 47—50. § szerint. °) És pedig vagy société en nom collectif (pl. a syndicat de la quincaillerie), société anonyme par actions (syndicat des fabricants de céruse) vagy société á capital variatte (pl. a hires comptoir de Longwy) alakjában. Ld. Claudio-Jannet értekezését: Des syndicats entre industriels pour regier la production en France czim alatt a Verein für Social-I politik IX. k. 3, s, k. 1,