Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)
1900-11-04 / 94. szám
67 gazda x ) mondja, ki van téve a rejtett és nyilvános kijátszásnak, s ha a 419. §-t alkalmazni akarnák, az száz vagy ezer eset közül csak egyben történnék, a mi a legtürhetetlenebb önkénynyel volna egyértelmű. 5. §. A Németbirodalom kartellügyi judicaturája. Németországban a ring- és kartellszerü szervezkedések büntetőjogi tilalmazása a XIX. században megszűnt; a birodalmi büntetörvénykönyv ily szakaszt nem tartalmaz. Ugyancsak szabaddá lettek a munkásoknak és munkaadóknak a bérre s általában a munkaviszonyok szabályozására irányuló összebeszélései is 2 ) ugy, hogy erőszakoskodásoktól eltekintve,; i ) semminemű kollektiv •—• monopolképező szervezkedés nem esik büntetés alá. Egészen más kérdés természetesen az, hogy a karlellek magánjogi hatálylyal birnak-e vagy sem ? E kérdést a német magánjog nem dönti el. Csak a munkaviszonyok szabályozására irányuló megegyezések magánjogi érvénytelenségét mondja ki az 1869. évi északnémet, később birodalmivá elő. léptetett ipartörvény 152. §-a. 4 ) A mennyiben tehát valamely kartell ily megállapodást tartalmaz: ez a pontja sem keresetre, sem kifogásra alapot nem szolgáltathat, azt tiszteletben tartani nem kell. Egyekben azonban a szerződésszabadság általános elvei uralkodnak s a birói bölcs belátás dolga, azok érvénye fölött dönteni a magánjog alapelvei segélyével. A német főbiróságoknak ismételten volt alkalma a kartellek ügyével foglalkozni, bár a dolog természeténél fogva ez alkalmak épen nincsenek arányban a kartellek gyakoriságával és terjeszkedésével: mint az I. részben is láttuk, minél tökéletesebben szervezett a kartell, annál kevésbé van meg a lehetőség annak kijátszására s annyival kevésbé van szüksége annak a rendes birói útra. Ám megelégedve a Reichsgericht elvi jelentőségű Ítéleteivel, jeleznem kell, hogy a főbíróság már egy 1890. junius 25-én hozott itélelben5) érinti a kartellek kérdését s kimondja, hogy a „Börsenverein der deutschen Buchhändler zu Leipzig" az által, hogy a vevők rabattját az összes tagokra egyöntetűen akarja szabályozni, az árakra jogellenes befolyást nem gyakorolt. Kimondja, hogy a szabad árképződés jogellenes befolyásáról s az iparszabadság sérelméről s igy a körrend megsértéséről vagy a jó erkölcsök megtámadásáról szó csak akkor lehetne és Ringről csak ugy ') Leroy—Beaulieu P. : Traite théorique et pratique d'économie politique. IV. köt. 51. 1. 8) Az 1869. ipartörvény 152. §-a : „Alle Verbote und Strafbestimmungen gegen Gewerbetreibende, gewerbliche Gehilfen, Gesellen oder Fabrikarbeiter wegen Verabredungen und Vereinigungen zum Behufe der Erlangung günstiger Lohn- und Arbeitsbedingungen werden aufgehoben". 2) Ugyanott a 153. §. 4) „Jedem Theilnehmer steht der Bücktritt von solcher Vereinigungen und Verabredungen frei, und es findet aus letzterem weder Klage, noch Einrede statt". 5) Ld. Entscheidungen des Reichsgerichts. Herausgeg. von den Mitgliedern des Gerichtshofes und der Reichsanwaltschaft. Entscheidungen in Civilsachen. XXVIII. Band. Leipzig, 1892. 54. sz. 238. s. k. 1. lehetne beszélni, ha személyek oly egyesülése forogna fenn, a mely ezek nyerészkedő czéljaira uralni akarná a piaezot s a gazdasági erők szabad működését, mely e czéljuknak útját állaná, megakadályozni törekednék. Ám az ily egyesülésektől nagyon is meg kell különböztetni üzlettársaknak jóhiszemű czélzattal létrejött egyezségét, a melynek feladata valamely iparágat termékeinek elértéktelenitése ellen, valamint egyeseknek áron aluli kínálataiból eredő veszélyek ellen megvédeni és életképességét fentartani. Kimondja végül az ítélet, hogy az iparszabadság elvéből nem következik az, hogy a gazdasági erök szabad játéka oly értelemben érinthetetlen lenne, hogy az iparüzöknek tilos volna megkísérlem szövetkezeti uton szabályozni ez erők működését és károsnak ismert túlkapásokat megakadályozni. Ez az ítélet tehát, bár mellékesen, kellő határozottsággal kifejti a legfőbb bíróságnak álláspontját a kartellek ügyében s különbséget lesz megengedett és meg nem engedett czélu szervezkedés közt. Böviden szólva, a védelmi kartellt jogosnak ismeri el, a monopolt teremtő, kizsákmányolásra irányulót azonban a közrendbe és közerkölcsbe ütközőnek bélyegzi. Ám ez az Ítélet még egyáltalán nem dönti el azt a kérdést, hogy a kartelltagok által szerződésileg kötelezett jogvédelemben részesülnek, vagyis kereshetök-e s megelégszik azzal, hogy a bajor „oberster Landesgericht" egy 1888. évi ítéletének1) e kérdésre adolt igenlő megoldását például felhozza. E kérdésre határozott választ csak az 1897. évi február 4-iki ítéletében adott a Reichsgericht VI. p. senatusa.2) Ez ítélet egyenesen a karlellek jogállásával foglalkozik s óriási apparatussal dönti el azt a kérdést, mely a kartellek jogi hatályára irányadó. Ezért tüzetesebben kell ez Ítélettel foglalkoznom. A drezdai törvényszék előtt megindított keresetben a felperes „szász faanyag-gyárosok egylete" (Sächsischer Holzstoff-Fabrikanten Verband) azért kérte marasztalni alperes czéget, a mely az egyletnek tagja volt, mert ez a kartellszerzödésben kikötött kötelezettségének, csakis a közös elárusitási iroda utján adni el, nem felelt meg, hanem egyenesen papirgyárosoknak szállított. A szerződés megszegése folytán alperest a kikötött pénzbüntetés megfizetésében kérte marasztalni. A Landesgericht elutasította felperest, mert az egyletet nem tekintette oly félnek, mely perben állhat; a drezdai Oberlandsgericht azonban helyt adott felperes kérelmének. A Reichsgericht a revisió kapcsán feloldotta ugyan a másodbiróság ítéletét, de egyidejűleg alaptalannak jelentette ki alperesnek azt a két kifogását, hogy először is az egész szerződés, melyre az egylet épült, érvénytelen ; másodszor, hogy neki joga volt az egyletből tetszése szerint bármikor kilépni. A mi az első, legfontosabb s a második kifogás szempontjából is döntő kérdést illeti, hogy a szerződés magán-') Idézve Wengler (Francke) Archiv für civilrechtliche Entscheidungen, N. F. 1890. S. 404 s. k. 2) Hogy ez Ítélet összhangban van az I. senatus most tárgyalt Ítéletével, azt alább látni fogjuk. 3) Id. gyűjtemény 38. kötet 41. sz. 155. s. k. 1.