Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

'21 kialvóban van az ipar nagy terein miiködö alkalmazottakra nézve. Mini eddig tudtommal nem tárgyalt nyilt kérdési kell felvetnem, hogy nem volt-e a kartellnek és trustnek az ő tulmagas nyereségeivel kisebb-nagyobb része a kamatláb ujabban nagyon is érezhető emelkedésében? Ha volt: ugy ez csak egyik lánczszem abban a sorozatban, melylyel a monopolos irányzat a tőke előnyeit a munkával szemben érvényesítette s ezzel socialpolitikailag hátrányosan hatott. IV. A fogyasztást a kartell ép ugy, mint a magánmonopol csökkenti, és pedig annyival inkább, minél jobban emeli az árakat s minél inkább nélkülözhető, vagy helyettesíthető az illető czikk. De abban az esetben is, ha a monopol árfokozó hatása a kérdéses czikk fogyasztását nem csorbítja: rontja az az általános fogyasztási képességet s igy a megszokott életmód rovására esik, mert arra kényszeríti az egyest, hogy a kiadási többletet más czikknél hozza be. Ha a kartellek terjedésével sok áru megdrágul: mindazok a termelők, kiknek termékei nem kartellálvák s általában a vállalkozó osztályhoz nem tartozók veszítenek, standard of iife-ök romlik. S itt tűnik ki az is, mily porhintés a munkások szemébe az, hogy a monopolos vállalkozók megígérik, hogy nem szállítják le a bért, sőt néhány száztólival emelik. Mit ér ugyanis ez, ha a fogyasztási czikkek nagy csoportja megdrágul s az emelt bér sem teszi képessé a munkást a megszokott szükségletek fedezésére! A kartell gazdasági hatásán túlmegy az, melyet az az egyegy szak vállalkozói közt létező viszony elkölcsi oldalára gyakorol. A kartellek hivei büszkén mutatnak arra, hogy a régi ellenségekből jó barátok lettek, az egymást fojtogató vetélytársakból egymást támogató pályatársak. Bizonyos, hogy e hatás általában előnyös s hogy a tisztességtelen versenyt minden rendészeti beavatkozásnál jobban kiküszöböli a versenytársak közeledése. De az érem másik oldalán ott áll az outsiderek ellen való kíméletlen, sokszor tisztességtelen verseny s a többi érdekkörrel szemben való elzárkózás rossz erkölcsi hatása. Ugyanezt kell mondani a kartell és trust politikai szerepéről is. Az érdekek képviselete és szervezése általában szükséges ugyan s mint ilyen jogosult tényező a politikában is, de nagy veszélyeket rejt magában, ha egyoldalú s ha a többi érdekkörök megfelelő szervezete nem ellensúlyozza. A nagytöke túlsúlya, melyet annyi közgazdasági ok támogat: félelmetessé és végzetessé válik, ha az az állami akarat irányozására oly mértékben hat, hogy ez az összeség érdekeit alárendeli egy kisebbségének. Visszatekintve arra, a mit a kartellek hatását illetőleg egész általánosságban megállapítani lehetett, röviden a következő eredményekre mutathatok rá. !) Matern: Die Industrie-Kartelle. 1897. azt mondja erről: „Das freie Spiel der Kräfte hat längst aufgehört heilsam zu wirken, es zeitigt nur noch den Wettstreit mit den denkbar unsanbersten Mittel und als Geschäftsmoral die Ansicht, dass auch der frechste Betrug höchst ehrbar ist, weim er nur so begangen wird, dass er dem Staatsanwalte keine praktische Handhabe zum Zugreifen bietet." 1. A kartellek a közgazdasági élet minden ágára, a termelésre, a forgalomra, a megoszlásra s a fogyasztásra igen jelentékeny hatással vannak, sőt a gazdasági életen tul is éreztetik befolyásukat. 2. A kartellek, nevezetesen a szilárdan szervezeit és a kérdéses termelési ág nagy részét felölelő kartellek hatása közel áll a trust vagy bármely egyéb néven ismeretes egyéni monopolhoz, azonban a kartellek legtöbb irányban mérsékeltebbek és kevésbé veszélyesek az összeségre, mint az egyéni monopolok. 3. Minden kartellnek, trustnek közös ellenszere egyfelől a verseny, másfelől az ellenkartell, ellentrust. A versenynek már puszta lehetősége is mérsékletre utalja a monopolost s a vele érintkező termelési ágak megfelelő szervezése többkevesebb biztonsággal egyensúlyba hozza a gazdasági erőket s megakadályozza a kizsákmányoló árképzést. 4. Hogy a kartell minő mértékben él, esetleg él vissza monopolos helyzetével, az ár és a termelési költség közti különbözet nagyságából ítélhetni meg; miután azonban ez kívülről nem látható nagyság: a vállalkozói nyereség mérsékelt vagy mértékleien volta juttatja legtömörebben kifejezésre a kartell jellegét. Bizonyos ponton túlemelkedő nyereségnél kizsákmányoló, az összeségre káros a kartell, mig azon alul annak jótékony, a termelést egyenletessé tevő, válságokat elhárító s az érdekelteket békés együttműködésre szervező hatása túlsúlyban van. Nagyon természetes, hogy a kérdéses határpont nem valami állandó, minden időben és nemzetgazdaságban, sőt annak minden ágában egyenlő százaléka a befektetésnek, de azt hiszem, általános érvénynyel körülírható ugy, hogy az a százalék tekintendő határnak, a mely a vállalkozói nyereségnek a kartell által megteremtett biztosságát és állandóságát szemmeltartva, hosszabb idő átlagában oly hasznot nyujl, melyet az illető nemzetgazdaság kartell által nem támogatott vállalkozói egyremásra szintén elérnek. Szemben a korlátlan verseny okozta termelési anarchiával, a kartell nagy mértékben állandósítja a vállalkozói nyereséget: állandó, bár alacsonyabb nyereség felér bizonytalan, nagyobb nyereséggel. Mikor fentebb1

) elvetettem a kartellek szokásos felosztását védelmi és monopolos kartellekre, jeleztem, hogy e megkülönböztetés alatt egy gyakorlatilag nagyon is értékesíthető gondolat lappang. Hossz ez az osztályozás, mert hisz eléggé láttuk, hogy minden kartell monopolra törekszik, habár teljesen nem is éri azt el. De igenis fontos a megkülönböztetés a rendes vállalkozói nyereséget meg nem haladó s az azt meghaladó haszonnal működő kartellek közt. Ez utóbbiak ugyanis tényleg monopolos2

) előnyökkel rendelkeznek, s igy a többi gazdasági osztály helyzetét többé-kevébé rontják, mig az előbbiek nem. A kartellpolitika szempontjából tehát egészen más megítélés alá esnek a két csoport tagjai. 1) Lásd a 26. lapot. 2) A termelési technika javításából folyó rendkívüli nyereségeket nem szabad figyelmen kivül hagyni. Mivel azonban szabad verseny esetén ez előnyök csakhamar közkincscsé lesznek, azok az árak megfelelő leszállítását vonják maguk után, a mikor is a vállalkozói nyereség ép a verseny folytán leszál a rendes színvonalra, tíz extra-profit tehát muló, mig a monopolé állandó.