Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

— 20 — hogy csak néhány hatalmas vetélytárs marad fenn, kik azután egymással többé-kevésbé szorosan egyesülnek. Bár meg kell engedni, hogy az európai kartellek általában kevésbé zsákmányolják ki a helyzetet, mint az amerikai fúziók: a kartellek hatása a csoportosult vállalkozók nyereségének nagyobbodásában és állandóságában nyilvánul, a mint azt a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok — a részvénytársaságok — mérlegei és osztalékai elárulják s a tőzsde mindannyiszor előlegezi, valahányszor függőben levő kartellalkotás dűlőre jut. Ám a nagy nyereség, ha nem is tisztán, túlnyomó nagy részében az árak megfelelő emelésének a következménye: károsul tehát általa, közvetlenül vagy közvetve, a közbeeső termelő által végzett áthárítás utján, az egész fogyasztó közönség, a munkástól a legfelső tízezerig — ez utóbbiak természetesen csak akkor, ha nem tagjai a kartellnek vagy nem részvényesei. A mi a munkásosztályt illeti: a kartellek és trustök emberei szeretik e szervezeteket ugy föltüntetni, mint a melyek egyenesen javára válnak a munkásosztálynak. Javára annak következtében, hogy állandó foglalkozást nyújtanak neki, a mely, szerintök, többet ér, mint a szabad verseny korszakában néha-néha beálló nagy fellendüléskor fizetett magas bér, melyet a válság idején munkahiány követ.2

) Ebben kétségkívül van valami s különösen a szervezetlen munkásosztály, mely a munkanélküliség idején a legszélsőbb nyomornak van kitéve, megköszönheti azt, ha állandóan, bár átlag valamivel alacsonyabb bér mellett, talál alkalmazást. Tényleg, a munkásosztály s a kartellek és trustök közt elég jó viszony áll fenn. Angliában egyenesen azt látjuk, hogy a „combination" mindjárt létrejöttekor szerződésre lép a munkásokkal s a nyereséggel váltakozó jutalékot biztosít nekik;3

) Iétesit békéltető bizottságot, sőt elmegy odáig, hogy kötelezi magát — csak a munkásszakegylet tagjait alkalmazni — persze azzal a viszontkikötéssel, hogy ezek csakis az egyesült vállalkozóknál vállalnak munkát s különösen nem szegődnek el oly iparoshoz, ki termékeit olcsóbban adja, mint azok. Bár ez utóbbi pontnál már kilátszik a lóláb: kétségtelen, hogy a megerősödött vállalkozókban megvan bizonyos hajlandóság arra, hogy előnyeikben munkásaikat is részeltessék. Ámde, nem is említve, hogy ez részökről jó politika, a mely a különben izgalomba jutó közvélemény ellenében nagy támaszt nyújt nekik: nem szabad feledni, hogy ez az eljárás ott van divatban, a hol a munkásosztály szervezete az összes kulturállamok közt legszilárdabb s a hol Elliotnak, a bányatulajdonosnak az összes angol szénbányák egyesítésére vonatkozó nagy port felvert tervezete is igen fontos ') Az elébb jelzett forrásokon kivül a Schriften des Vereins für Socialpolitik LXI. köt. •2) Osztja o nézetet az angol egyetemi tanár Ashley is fent id. értekezésében: „combinations have increased the stability of industry and to workmen continuity of employment and steadiness ofremuneration are really more important than temporary high wages". 3) Macrosty fent id. czikkében hoz fel példákat. Rendesen azonnal 10°/o „bonust" nyújt az alakuló óriás vállalat munkásainak, igérve, hogy azt meg nem csorbítja. szerepet jelölt ki a munkásosztály képviselőinek. Ám, minél inkább távolodunk keletre Angliától, annál gyengébb, annál szervezetlenebb a munkásosztály s igy annál kevesebb sulylyal bir a vállalkozók egyesüléseinek szemében. Mint positiv hátrány a munkásokra, számbaveendő az, hogy a kartell, de még inkább a trust a termelést sok — kevésbé jól berendezett — gyárban beszünteti s általában apasztja, mi nem jelenthet mást, mint a munkások elbocsátását s ezzel az általános bérviszonyok rosszabbitását. Ugyanezen irányban hat a munkáspótló gépek s általában technikai ujitások fejlesztése, mi a tökeegyesülések természetes kísérője szokott lenni s különösen trustöknél lép előtérbe. Mindezt a tanult munkások, a szakegyletekben szervezett élite legkevésbé fogja megérezni s az egész hatás egyelőre tán abban fog nyilvánulni, hogy ez egyletek exclusivabbakká válnak, hogy a közönséges munkás azokba be nem juthat s helyzete általában romlik. De nem kell nagy prophetai tehetség hozzá, hogy, a mint a kartell és trustképzés tovább halad s a vállalkozók belemelegednek az uj helyzetadta előnyök kihasználásába : a munkásosztály lesz az, melynek mellére a hatalmában meghatványozott vállalkozói osztály óriási súlyával kimélet nélkül reánehezkedni fog. Azoknak a német posztógyárosoknak példája, a kik félmillió márkát tettek le kötbérül a birodalmi bankba arra, hogy valamennyien el fogják bocsátani munkásaikat, ha csak egy gyárban is kiüt a strike1) s azok a harczok, a melyek tavaly az angol gépiparban s jelenleg az összes dán iparban munkások és munkaadók egyesületei közt lefolytak, illetve folynak: elég fogalmat nyújthatnak arról, hogy mit várhatnak a munkások a munkaadók további tömörülésétől. De nemcsak a tulajdonképi munkásosztály, hanem az a középosztály is, melyet eddig az egyes vállalkozók versenye szükségessé lett, a vezető, felügyelő, technikai és kereskedelmi szolgálatot végző alkalmazottak is szenvednek a kartell, de leginkább a trust centralisáló befolyása alalt. 2

) Jó részök feleslegessé válik, s ezt az ürt nem töltik be a kartolltagok kölcsönös ellenőrzésére s a leszámolások végzésére szükséges közegek — bár a kartellek szeretik az áremeléseket azzal indokolni, hogy az ellenőrzés és elszámolás nekik nagy költséget okoz. A kartell és trust még azzal is fokozza a jövedelemmegoszlás egyenlőtlenségét, hogy akistőkét megfosztja versenyképességétől. Szemben a kartelle! s még inkább a mammutvállalatokkal, a kis vállalkozó teljesen reménytelen harczot kezdene, ha az önállóság szeretete őt a versenyre késztetné. Az önállósulás reménye, melyet a nagyüzem diadalai amúgy is megcsappantottak, az uj képletek felléptével általában ') Felhozva Schönlanknak az Archiv für sociale Gesetzgebung und Statistik" III. kötetében „Die Kartelle" czim alatt közölt értekezésében. 2) Az Egyesült-Államok congressusa által 1898-ban kiküldött „Industrial commission" kihallgatta Do\ve-t, a kereskedelmi utazók ligájának elnökét, a ki előadta, hogy az ujabb trustalkotások 35,000 utazót fosztottak meg állásától s a megmaradt 25,000 fizetését leszállították. Számítása szerint ez a kiadáscsökkentés 110 millió dollárnak felel meg évente.