Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

- 19 egy nagynevű közgazda mondja,1

) „minden monopolos, a kartelltag is, mélyen szivében hordja a vágyat, kizsákmányoló árakat állapítani meg." A mi az árak hullámzását illeti, ennek mérséklésére a kartell általában jó hatással van. Hisz feladatából folyik a termelés szabályozása, egyenletessé tétele: ez viszont az árak szabályos, egyenletes menetét vonja maga után. Tény azonban, hogy a kartellek lejárta és megújítása közt esetleg előálló időköz a verseny felszabadítása révén nagy ármozgalmat hoz létre2

) s hogy a kartellek tapasztalatszerüleg ugrásszerű áremeléseket is idéznek elő. Ez azonban a kartellek megszilárdulásával inkább enyhülő baj, a mely az egyéni monopoloknál nem jelentkezik. A kartell forgalomszabályozó hatásának igen fontos része az, a mely a kereskedelem helyzetét érinti. Az a szinte bámulatos egyöntetűség, a melylyel a kereskedővilág a kartellek ellen kikel, az a közvéleményszerü meggyőződés, hogy a kartell átka a kereskedelemnek : mutatja azt, hogy a kartell mélyen belenyúl a forgalomközvetitő foglalkozás érdekkörébe. S ez érthető is. A szabad verseny dédelgeti a közvetítőt és pedig annyival inkább, minél élesebb. Dédelgeti, mert reá van utalva, mert a termelő, hogy versenytársai felett győzelmeskedjék, minden telhetőt megtesz, hogy a kereskedőt magához fűzze. Rabatt, hitelezés, szállítási költség átvállalása, a kívánt mennyiségnek előre megállapított árak mellett messzeterjedő határidőre előre lekötése, stb. a legnagyobb mértékban járja, mert ha minden irányban nem elég kuláns a termelő, a kereskedő máshoz pártol át. Nem igy a kartell. A kartell épugy, mint a magánmonopol diktálja a feltételeket. Mindennapi a panasz, hogy megszorítja az árengedményt,3

) hogy nem nyújt hitelt, hogy csak azonnali szállításra fogad el megrendelést s igy tovább. A kereskedő nem hagyhatja faképnél a gyárost, a ki neki nem tetsző feltételeket szab, mert a többi is egészen ugy jár el. Sőt néha egyenesen odautalják egy-egy vidék kereskedőit bizonyos gyárhoz.4

) Azután a kereskedő nem spekulálhat, mert a kartell keresztülhúzza legszebb számításait. S ez még nem minden. A kartell nemcsak egyszerű ügynöki szerepre szoríthatja le a kereskedőt megszabott jutalékkal, hanem egészen ki is szoríthatja azt. Igen nagy mértékben teszi ezt a trust, teszik az angol vállalategyesülések, melyek egyszerűen alkalmazottaik által árusittatják el czikkeiket külön üzlethelyiségben vagy csak !) Schäffle: Zum Kartellvvesen und Kartellpolitik, a Zeitschrift für die gesamte Staatswissenschaft L1V. Jahrg. 4. füzete 670. lapján. 2) Az osztrák kartelljavaslat indokolásához csatolt ábra, a mely a czukorárak mozgását mutatja, igen jelentékeny hullámzásokat tüntet fel. Igy 1893 juliustól 1894 juliusig 41'75 frtról 33'59 frtra, 1895 januárban 28 frtra szállt le a finomított czukor ára. 8) A zománczozott lemezedényekre vonatkozó hazai kartell például az árengedményt a régi 68—70%-ról leszállította 54%-ra s mig azelőtt a csomagolást és vasúti szállítást a termelő fizette, ma az árak a gyárban csomagolás felszámításával fizetendők. 4) Igy a petroleumkartellnél pl. a győri kereskedelmi és iparkamra tagjai panaszkodnak azért, hogy a megszokott fiumei gyártmány helyett a pozsonyi finomitványt kell venniök, rosszabb árut 25%-kal drágábban. egy-egy kereskedőre bizzák az elárusitást. Hogy ily körülmények között a kereskedővilág, a régi szabad-verseny korszak ez enfant gáté-ja, melyet egyrészről a fogyasztási szövetkezetek, másrészről az áruházak is szorongatnak, keserű panaszokban tör ki, azon épen nem lehet csodálkozni. Más kérdés az, hogy nem kell-e a kartellek eljárásában az eddig túlságos függésben volt termelés emancipatióját látnunk a tultengésben szenvedő, sokszor parasitaszerü forgalomközvetités rovására? A kérdés eldöntése igy mellékesen egyáltalában nem történhetik: tény az, hogy igen tekintélyes hangok feleltek igenlően erre a kérdésre. -1

) Kétségtelenül különbséget kell tenni kereskedő és kereskedő közt s esetről-esetre mérlegelni azt a szolgálatot, melyet az közvetítése által a termelőnek és fogyasztónak tesz. Az összeség szempontjából azonban nem láthatunk hátrányt abban, ha e közvetítői teendők apadnak s ez osztálya tulaj donképeni termelők javára számbelileg fogy. Örvendetes a reklám és hirdetések elmaradása is. Hogy azonban tényleg nem sikerül-e a kereskedőosztálynak a kartell által megcsorbitott üzleti érdekeit más áruknál erősebben érvényesíteni s igy a közönségre hárítani a szenvedett veszteséget? az további hatalmi kérdés. Ha sikerült, a fogyasztónak abból, hogy egyes czikkek tekintetében a kereskedő nyeresége megcsappan, semmi haszna nincs. A kartell vagy magánmonopol nem egyenlően nyomja a nagy tőkével rendelkező s ilyennel nem biró kereskedőt. Amannak a hitelezés megszorítása kevésbé árt s módjában van nagyobb készlet tartása állal kihasználni a kedvező kartellárakat. Különben is a nagykereskedővel,2

) nagy áruházzal szemben a kartell épugy kíméletesebb, mint a nagy magánvevővel, pl. állammal vagy egy ellenkartellel szemben, mint az a fentiekből következik. 111. A javak megoszlása szempontjából a kartell hatását röviden abban foglalhatni össze, hogy az emeli a kartellben egyesült vállalkozók részét a nemzeti jövedelemben, valamennyi többi osztozkodó rovására. E tekintetben az egyéni monopol és a kartell közt csak az" a különbség, hogy az előbbinél csak egy-egy óriási vállalat részesei, a fusionált vállalkozók, illetve részvényesek3

) teszik zsebre a hasznot, a kartellnél ellenben az egybefoglalt vállalkozók hosszú sora, illetve a részvényesek különböző csoportjai. Legalább az esetek túlnyomó nagy többségében tehát a kartellmonopol mégis többfelé, democratikusabban osztja meg az ő nagy nyereségét, semmint a trust, mely utóbbi akkor jö létre, mikor már a szabad verseny annyira megőrölte a gyengéket, •) A kereskedelem túltengését és improductivitását Mill-től és Carey-től kezdve egész nagy, ujabban egyre szaporodó Írócsoport vitatja, utalva a foglalkozási statisztikai adatok tanulságaira is. Az ügynökök, bizományosok nagy száma is anomalia: itt saját tőkére nincs szükség s igen tág tere nyilik a kizsákmányolásnak. -) Az u. n. grossisták a kartelltől is kapnak „bonificatiot". 3) Az amerikai trustök papírjai játékpapirok s nagyon is indokolt az a feltevés, hogy a trust vezetőemberei e körülményt felhasználják arra, hogy a részvényeket saját kezökbe egyesítsék s a kis részvényeseket kifoszszák. Ld. Levy von Halle jelentését a Verein für Socialpolitik iratai LX. kötetében s a Neue Zeit XVII. évf. II. kötete 50 számát, Beer M.: Trusts in den Vereinigten Staaten.