Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

'18 tisztán csak a magángazdasági szempont vezeti. Ez utóbbi ugyan legtöbbször csak kissé enyhül a közérdek tekintetbe vétele által; ha ugyanis a kartell attól tart, hogy kíméletlen áremelései oly visszahatást szülnek, mely hatósági beavatkozás, boykott vagy más alakban érzékenyen érinthetné üzleti érdekeit is; az ármérséklés nem annyira a közérdek tekintetbe vételét jelenti, mint inkább az előrelátó magángazdasági érdek megfelelő érvényesítését. De a mennyiben a kereslet apadását az áremelésnél nem lehet pontosan előre tudni: a termelő inkább valamivel alul fog maradni az elméleti színvonalon, hogy üzlete terjedelmét, *) munkásai számát s ezzel tekintélyét csorbítania ne kelljen : a hiúság itt a közérdeket szolgálja a tiszta nyereség maximuma rovására. Fontosabb akadálya az áremelésnek az, hogy a monopolos ki van téve a versenynek. Alig van kartell, a melyen kívül ne maradnának egyes termelők. Ezek ugyan sokszor csak azért nem lépnek be, mert számítanak arra, hogy a kartell előnyeit, a magas árakat, ők is élvezni fogják, a nélkül, hogy kezeik a termelés mértéke stb. tekintetében meg lennének kötve. Ha az outsider ép oly drágán ád el, mint a kartelltagok : ö tulajdonkép hallgatólagos kartelltárs, s eredményében ez ugyanarra vezet, mint az angolok által u. n. „tacit combination". És mégis, e kivülmaradók versenye, mint rejtett fél, mindig szerepet játszik a kartell árszabásaiban. Mert a kartell vezetőségének számot kell vetni azzal, hogy vannak termelők, a kik azonnal lejebb szállanak az árakkal és azonnal hathatós versenyt kezdenek, mihelyt alacsonyabb ár mellett a forgalom oly kiterjesztését remélik,2

) mely vállalkozói nyereségöket fokozza. Ilykép a kartell vevőinek egy része elpártolna s árui — még a kontigentált mennyiség is, nyakán maradnának. De, ha a kartell létrejöttekor nem is maradtak volna kivüle termelők, a kiknek versenye zavarhatná és keresztülhúzhatná a kartell számitásait: jogi monopol hiányában s ha a kartell nem nagyon erős és harczrakész, támadhatnak versenyzők minden pillatban. Ámde csak akkor fognak támadni ilyenek, ha az árak nagyon is fölülállanak a termelési költségen; addig nem. Felcsigázott árak mellett a töke és vállalkozási szellem felveszi a keztyüt a kartellel, mert a magas ár nagy nyereséggel kecsegteti s remélni engedi, hogy kisebb-nagyobb ármérséklés a forgalmat oly nagyra fogja növelni, hogy dúsan kárpótolja az egy-egy métermázsánál vagy darabnál nyújtott árleszállításért. Igaz, hogy az ily versenynyel szemben a kartell ép ugy, mint a trust felléphet s a tisztességtelen verseny minden eszközét kimerítheti. Valamint falukban igen gyakori, hogy ha egy uj mészáros telepszik le egy olyan községben, A mennyiben üzlete terjedelmét csak azért nem akarja megszoritani a vállalkozó, mert nagyobb termelés mellett az előállítás olcsóbb s igy a haszon nagyobb : e tartózkodása tisztán a magángazdasági szempont alá esik s nem e helyre tartozik. 2) Mennyiségtanilag kifejezve, az előző lapon elfogadott jelek szerint, arra-számítanak, hogy m nagyobb arányban emelkedik, mintsem á—k apad. Különösen nagy lesz a terjeszkedés előnye, ha m növekedésével k csökkenik, vagyis, ha a nagyban való termelés eo ipso olcsóbb. hol eddig csak egy mészáros volt, ez utóbbi azonnal leszállítja a hus árát akár felére, hogy versenytársát, ki a kezdet nehézségeivel küzd, elriassza s odábbállásra kényszerítse : ugy a kartell, ha kell, olcsóbban ad, mint az uj versenytárs s egyenkint megdolgozza annak vevőit, hogy atlól elpártoljanak. S ha a versenytárs elesett, a mészáros ugy, mint a kartell bőven kárpótolja magát a szenvedett károkért az újra felcsigázott árakban. Ám, hogy a versenytárs elesik-e vagy sem, az az erő kérdése — bizonyos fék azonban az ily verseny lehetőségében mindenkor van, mert a harcz a kartellnek is áldozatokba kerül, — sokszor nagyon pyrrhusi a győzelem — s végre annak kimenetele legalább is kétes. Van egy fontos határa a kartell árfelcsigázó törekvéseinek s ez a külföldi verseny, feltéve természetesen, hogy nemzetközi kartell ezt ki nem zárja. A szállitási költségek dolgában való előnyén kivül azonban a mai védvámos világban rendesen vám is támogatja a kartellt s megengedi neki, hogy e kétrendbeli védelmet teljesen kihasználva, az árt megfelelő magaslaton tartsa. Ez alul a tétel alul azonban szintén van kivétel, ha t. i. a külföldi kartell vagy esetleg több ily kartell különösen olcsó árakkal felveszi ellene a küzdelmet. Fentebb láttuk, hogy a kartellek sokszor drágábban adnak el honn, mint az ország határain kivül. Nemcsak a termeléskiterjesztés érdeke1

), nemcsak kiviteli jutalom, hanem egyéb okai2

) is lehetnek a külföld elárasztásának : annyi bizonyos, hogy ez az eljárás korlátot állit az illető országok saját kartelljei elé, melyen az áremelés fennakad s a vámvédelem részben vagy teljesen veszendőbe megy. Hogy azonban a kartellek tényleg emelik az árakat, azt a mindennapi élet ezer és ezer példája bizonyítja s mutatja minden egyes eset, a mikor a Kartell életében, bár rövid, megszakadás áll be. Ezzel azonban nem mondtam azt, hogy a kartell mindig csak felfelé változtat az árakon. Ez még a trustökről sem mondható el: igy a leghíresebb köztük a petroleum-trust, sülyedő petróleum árakkal járt. Sőt az a körülmény, hogy a monopolos ugy az előzőkkel szemben a nyerstermék árának leszorítása által, mint a nagyban termelés előnyeinek kiaknázásával, de kereskedelmi téren elért megtakarításokkal is — a melyekre mindjárt rátérek — csökkenti a termelés költségeit, azt kell mondani, hogy a kartell és trust akkor is megdrágitja az árukat, mikor az árakat változatlanul hagyja. Nem az előzőleg, a verseny idején uralkodott árak, hanem a termelési költség és ár közti különbözet összehasonlítása ad csak hü képet a monopol hatásáról az árképződésre. S az kétségtelen, hogy mint Bővebben tárgyalva a 16. lapon. 2) Liefmann idézett munkájában több esetet emlit, a mikor nyersanyag és tüzelőszerkartellek a feldolgozó gyáraknak kiviteli jutalmat nyújtottak, vagy a kivitelre szánt áru nyersanyagát olcsóbban szállították. Ellenben a drótszeggyárosok hasonló irányú kívánságát a szénsyndikatus nem teljesítette, okul adván, hogy a szén csak lényegtelen részét képezi a termelési költségnek. (165. és 166. 1.)